Örkény István (Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) Kossuth-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. Radnóti Zsuzsa Jászai Mari-díjas dramaturg férje.
Életút
Örkény jómódú zsidó polgárcsaládban született a tízes évek elején. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott 1934-ben.
1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott mint vegyészmérnök.
A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza.
1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.
Első felesége Gönczi Flóra volt 1937-1941 között. Második felesége 1947-1959 között F. Nagy Angéla, szakácskönyvíró. Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja, akivel 1965-ben kötött házasságot.
József Attila-díjjal jutalmazták 1955-ben és 1967-ben. 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. 1973-ban Kossuth-díjat kapott.
1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Halála óta felesége gondozza hagyatékát és életművét. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Írói munkássága
Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.
Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel. A háború után 1947-ben jelent meg a Lágerek népe, melyben a munkaszolgálat időszakát dolgozta fel. Szintén ebben az időszakban írt termelési regényt is, mely színvonalában mélyen alatta maradt más műveinek. 1952-ben jelent meg a Lila tinta című elbeszélése, amit az akkori kultúrpolitika ellenszenvvel fogadott. 1956 után első ízben 1963-ban jelenhetett meg műve, a Macskajáték című kisregény.
A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.
1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében (Isten hozta, őrnagy úr!). Néhány más művéből is készült filmes feldolgozás (például a Macskajátékból).
1971-től a Szépirodalmi Kiadó megkezdte életművének kiadását Időrendben címmel.
Dramaturgként
1949-ben az Ifjúsági-, majd 1951–1953 között a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgjaként dolgozott. A Voronyezs című színművének bemutatását nem engedélyezték, s később is sokszor és sokat vitatkozott egy-egy darabja bemutatása érdekében. Jelentős sikert a Tóték című műve Thália Színház-beli bemutatójával aratott 1967-ben. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színre darabjait Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban.
Színpadi műveit gyakran novelláiból, kisregényeiből írta át, mivel az ezekben rejlő helyzet- és jellemkomikum a színpadon érvényesült igazán.
Házasságai
1937–41 Gönczi Flóra
1947–59 F. Nagy Angéla (e házasságából két gyermeke született: Örkény Angéla televíziós vágó és Örkény Antal szociológus)
1965-től Radnóti Zsuzsa
Művei
- Tengertánc (elbeszélések, 1941)
- Amíg idejutottunk (vallomás, 1946)
- Hajnali pisztolylövés (elbeszélés, 1947)
- Lágerek népe (szociográfia, 1947)
- Budai böjt (elbeszélések, 1948)
- A borék (vígjáték, 1948)
- Idegen föld (elbeszélések, 1948)
- Voronyezs (színmű, 1948)
- Házastársak (regény, 1951)
- Koránkelő emberek (riportok és elbeszélések, 1952)
- Négy vidám jelenet (1953)
- Hiszek a szabadságban (1954)
- Hóviharban (válogatott elbeszélések, 1954)
- Ezüstpisztráng (elbeszélések, 1956)
- Nehéz napok (regény, 1957)
- Macskajáték (1963)
- Jeruzsálem hercegnője (elbeszélések, 1966)
- Nászutasok a légypapíron (elbeszélések, 1967)
- Egyperces novellák (1968)
- Időrendben (válogatott elbeszélések, 1971)
- Időrendben (színművek, 1972)
- Időrendben (arcképek, korképek, 1973)
- Glória, Macskajáték, Tóték (3 kisregény, 1974)
- Vérrokonok (dráma, 1975)
- Meddig él egy fa? (elbeszélések, 1976)
- „Rózsakiállítás” (regény, 1977)
- Az utolsó vonat (elbeszélések, 1977)
- Kulcskeresők (színmű, 1977)
- Élőszóval (drámák, 1978)
- Négykezes regény tanulságos története (regény, 1979)
- Forgatókönyv (tragédia, 1979)
- Novellák (1–2. k., 1980)
- Párbeszéd a groteszkről (1981)
- Kisregények (1981)
- Babik (kisregény, 1982)
- Drámák (1-3. k., 1982)
- Önéletrajzok töredékekben. Befejezetlen regények (1983)
- Pisti a vérzivatarban (groteszk játék, Szolnok, 1983)
- Egyperces novellák (1984)
- Lágerek népe (1984)
- Visszanézve. Arcképek, korképek (1985)
- Négyeskönyv (1987)
- Búcsú (1989)
- Egyperces novellák (1991)
- Egyperces novellák (2004)
- Díjai
- József Attila-díj (1955, 1967)
- Kossuth-díj (1973)
- Fekete Humor díj (Párizs)
(forrás : A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése