tag:blogger.com,1999:blog-88720245379093688802024-03-14T17:19:57.605+01:00Életrajzok és Művek<center>"Szeresd a művészetet! Ez hazudik legkevésbé minden hazugságok között."</center>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.comBlogger303125tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-40993113701323402812017-03-13T10:37:00.001+01:002017-03-13T10:39:06.568+01:00Juhász Gyula: Március idusára<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPlxMVLNQ-Ly0-E7f7_6iOHQatiHMo3jbUgyGidDN5K5U1x-QysmcY8-GOemjCswW_LlXmAa5c8PJLvO_iuerDL_K_V8Ve2CSeiOKpYN9PpIB5I2ULNXrnMz6Z1P_YjHvJEPDww2FFpZw/s1600/zaszlo-168352888a0d.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="145" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPlxMVLNQ-Ly0-E7f7_6iOHQatiHMo3jbUgyGidDN5K5U1x-QysmcY8-GOemjCswW_LlXmAa5c8PJLvO_iuerDL_K_V8Ve2CSeiOKpYN9PpIB5I2ULNXrnMz6Z1P_YjHvJEPDww2FFpZw/s200/zaszlo-168352888a0d.gif" width="200" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Juhász Gyula: Március idusára</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Vannak napok, melyek nem szállnak el,</div>
<div style="text-align: center;">
De az idők végéig megmaradnak,</div>
<div style="text-align: center;">
Mint csillagok ragyognak boldogan </div>
<div style="text-align: center;">
S fényt szórnak minden születő tavasznak.</div>
<div style="text-align: center;">
Valamikor szép tüzes napok voltak, </div>
<div style="text-align: center;">
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. </div>
<div style="text-align: center;">
Ilyen nap volt az, melynek fordulója </div>
<div style="text-align: center;">
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai </div>
<div style="text-align: center;">
És lángoló Petőfi szava zengett,</div>
<div style="text-align: center;">
Kokárda lengett és zászló lobogott; </div>
<div style="text-align: center;">
A költő kérdett és felelt a nemzet. </div>
<div style="text-align: center;">
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót </div>
<div style="text-align: center;">
Lelkes tömeg, de munka dala harsog, </div>
<div style="text-align: center;">
Szépség, igazság lassan megy előre, </div>
<div style="text-align: center;">
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
De azért lelkünk búsan visszanéz,</div>
<div style="text-align: center;">
És emlékezve mámoros lesz tőled, </div>
<div style="text-align: center;">
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,</div>
<div style="text-align: center;">
Mely fölráztad a szunnyadó erőket, </div>
<div style="text-align: center;">
Mely új tavaszok napját égre hoztad,</div>
<div style="text-align: center;">
Mely új remények ibolyáját fontad. </div>
<div style="text-align: center;">
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott, </div>
<div style="text-align: center;">
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-72438949985139883292017-03-13T10:29:00.001+01:002017-03-13T10:29:10.035+01:00<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnQAXUPMtOjqo8HOEorknLLP6SGblrTHneDWx0ySvi91C582_M4s9BDs5S305Fl7Z_oUKaoHfcMgfSWVF4zPWmzbXUock8VL5dUeKycBwY5raMFDy8ceWjy66lZMLG_1LTAY-S3MTZKlY/s1600/magyar_sziv_01.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgnQAXUPMtOjqo8HOEorknLLP6SGblrTHneDWx0ySvi91C582_M4s9BDs5S305Fl7Z_oUKaoHfcMgfSWVF4zPWmzbXUock8VL5dUeKycBwY5raMFDy8ceWjy66lZMLG_1LTAY-S3MTZKlY/s1600/magyar_sziv_01.png" /></a></div>
<br />
Juhász Gyula: Petőfi ünnepére...</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
Petőfi ünnepére, fel,</div>
<div style="text-align: center;">
A munka véle ünnepel, </div>
<div style="text-align: center;">
Dalában él múlt és jelen </div>
<div style="text-align: center;">
És a jövő, a végtelen. </div>
<div style="text-align: center;">
Átzeng az bércen és folyón </div>
<div style="text-align: center;">
Virrasztva és vigasztalón! </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Dolgos magyarság, dalra, tettre, talpra,</div>
<div style="text-align: center;">
Indulni vígan, bátran büszke harcba,</div>
<div style="text-align: center;">
Tudás és munka fegyverét emelve, </div>
<div style="text-align: center;">
Hazát szerezni újabb évezerre!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Petőfi ünnepére, fel, </div>
<div style="text-align: center;">
A munka véle ünnepel, </div>
<div style="text-align: center;">
Dalában él múlt és jelen</div>
<div style="text-align: center;">
És a jövő, a végtelen! </div>
<div style="text-align: center;">
Föl, talpra, munkás nemzetünk, </div>
<div style="text-align: center;">
Petőfi lelke győz velünk!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-87581606628834360472017-03-13T10:18:00.000+01:002017-03-13T10:18:22.088+01:001848. március 15<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-5UbAu7pgCyBkX7Wwmw5J2Ix4uLvxWsdcaaffZmbMjhR3os5Z4ARl9Jd5dRDMSUxx05DiwoXJHrKhSsRn1q1xbTxQEAZT5awNBkKmyvccyN_1pPZAwv4D6_xtu_XLHEbBYFc7INrH6l0/s1600/marc-15-festmeny1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-5UbAu7pgCyBkX7Wwmw5J2Ix4uLvxWsdcaaffZmbMjhR3os5Z4ARl9Jd5dRDMSUxx05DiwoXJHrKhSsRn1q1xbTxQEAZT5awNBkKmyvccyN_1pPZAwv4D6_xtu_XLHEbBYFc7INrH6l0/s320/marc-15-festmeny1.png" width="179" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
1848. március 15-én Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, a „márciusi ifjak”, a Pilvax kávéházban jöttek össze. Megvitatták, hogy nem tűrhető tovább az osztrák kizsákmányolás, elég volt a bécsi udvar parancsaiból! Megfogalmazták a nép kívánságait és a híres tizenkét pontot.<br />
<br />
Petőfiék a Pilvax kávéházból indultak a Landerer-nyomdába, hogy kinyomtassák a 12 pontot, és szétosszák a nép között. Esett az eső, mégis egyre több ember csatlakozott hozzájuk. A Nemzeti Múzeumnál már tízezren hallgatták a Nemzeti dalt – a polgárok, iparoslegények, a vásárra összegyűlt parasztok. Majd együtt átmentek Budára, hogy a helytartótanáccsal is elfogadtassák a 12 pontot. Akkor már húszezren voltak. A megrémült urak nem mertek ellenállni. Győzött a forradalom.<br />
<br />
A lelkes tömeg tovább hömpölygött, hogy Táncsics Mihályt kiszabadítsa. A bécsi urak csak kényszerből és csak színleg nyugodtak bele a magyar forradalom győzelmébe. Fellázították a szerbeket, horvátokat, és hatalmas osztrák sereget indítottak a magyar forradalom ellen. De a nép az alig kivívott szabadság védelmére kelt. Kossuth szavára tízezrek gyülekeztek a forradalom zászlai alá.
A huszárok és honvédek a magyar nép szabadságáért harcoltak. A nemzetiszín lobogó buzdította bátorságra a harcolókat. Ezért lobogtatunk mi is nemzetiszín zászlót ezen az ünnepen. Helytállásuk emlékére hordunk nemzetiszín kokárdát is.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir7ya7BbB_r8ThNp8YWy4TjD6n4Xkz9MiH2fbMgOewu3YjU1Vc_CKHoJk8HEd8egmXoMalzb996Vzln4Zaf4iwjM6Z9Vs0-JBH_QmwP-OeyT2ulZgx28zvaAXJoAqwHvQpygGBzcIWADc/s1600/kokarda3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir7ya7BbB_r8ThNp8YWy4TjD6n4Xkz9MiH2fbMgOewu3YjU1Vc_CKHoJk8HEd8egmXoMalzb996Vzln4Zaf4iwjM6Z9Vs0-JBH_QmwP-OeyT2ulZgx28zvaAXJoAqwHvQpygGBzcIWADc/s200/kokarda3.png" width="141" /></a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-42016932154474394822014-03-26T08:32:00.000+01:002014-03-26T08:32:10.878+01:00Tompa Mihály magyar költő<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1HD65z22h-C5fsLbxa8dP5VjwE-jLCuxfh7Lq6__CcLqtS8mpA-InMYPntoPm1iutBT2OjQ0zV0hoCbYGAVIzhifSsX6FLgHhyToprgDJslRdwjh67P66Ggw8DVek8ZSj06l0CzjZYhs/s1600/tompa-keretben.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1HD65z22h-C5fsLbxa8dP5VjwE-jLCuxfh7Lq6__CcLqtS8mpA-InMYPntoPm1iutBT2OjQ0zV0hoCbYGAVIzhifSsX6FLgHhyToprgDJslRdwjh67P66Ggw8DVek8ZSj06l0CzjZYhs/s1600/tompa-keretben.png" height="320" width="208" /></a></div>
<br /><br />
<strong>Tompa Mihály </strong>(Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858).<br />
<br />
<br />
Élete<br />
<br />
Elszegényedett nemesi családból származott. Apja, id. Tompa Mihály, nemes származású iparos (csizmadia) volt és a borsod vármegyei Igriciből költözött Rimaszombatba, eredetileg azonban a családi hagyomány szerint a székely földről származtak elődeik. A szegényes sorsú szülőknek első gyermeke Mihály volt. Cselédként dolgozó édesanyját 1821-ben elvesztette, apja pedig nem törődött vele tovább.<br /><br />Ezután apai nagyapjához került Igricibe. Itt töltötte gyermekéveit, e változatos tájon és színmagyar nép közt oltódott lelkébe a természet szépségei iránt való rendkívüli fogékonyság és a magyar néplélek szeretete és ismerete. Itt járta az elemi iskolát, s tanítója Bihari György felismerte benne a szép tehetséget, s a községben lakó Szentimrey földesúri családnak pártfogásába ajánlotta, melynek segítségével Tompa 1832 őszén a sárospataki kollégiumba kerülhetett, ahol mint szolgadiák tanult. A tanulópálya nagy nélkülözések közt folyt, de mindig jeles sikerrel. Egy ízben, részint anyagi szükségből, részint egyik tanítójának méltatlan bánásmódja miatt, elhagyta Patakot és elment a református kollégiumokban akkor dívott szokás szerint falusi preceptorságra. 1837-től 1838-ig segédtanító volt Sárbogárdon, de visszavágyott és vissza is ment a kollégiumba, ahol rendre elvégezte a bölcsészeti tanfolyam után a szintén két-két éves jogi és teológiai tanfolyamot is, hogy akár világi, akár egyházi pályára mehessen. A pataki diákélet egyaránt táplálta kedélyét is, szellemét is.<br /><br />A költői kedéllyel és képzelettel megáldott Tompa múzsája csakhamar megszólalt, lírai költeményeket, románcokat írt, eleinte még az Athenaeum költőinek modorában, majd regéket is, némileg már a maga hangján. Első költeménye a Mohos váromladékon című románc 1841-ben jelent meg az Athenaeumban, tehát egy évvel Petőfi fellépte előtt, s ezután szívesen látott vendégek voltak e lapban az ő formailag gondos, tartalmilag nemes költeményei. Nevét már ezek a művek kezdték ismertté tenni, pedig tehetségének sokkal sajátosabb alkotásai voltak népregéi, melyeket ugyan később adott ki, de még a kollégiumi évei során megírt. A közönség szívesen fogadta mind az új tárgykört, mind az új sajátságokkal fellépő költőt. E gyűjtemény Népregék, népmondák címen 1846-ban jelent meg. A költő különben még mint kollégiumi hallgató bocsátotta ki az előfizetési felhívást.<br /><br />1838-tól 1844-ig végezte felsőbb tanulmányait: bölcsészetet, jogot és teológiát. 1845-ben befejezvén kollégiumi tanulmányait, egyelőre nevelői állást vállalt, melyre Eperjesre meghívták. Ott tartózkodása alatt lépett baráti viszonyba Kerényi Frigyessel, a fiatal lírikussal és ismerkedett meg a pár év alatt országos hírűvé emelkedett Petőfi Sándorral személyesen, akit már 1847-ben költői levéllel keresett föl a bártfai fürdőről. E találkozás emlékét őrzi hármuk költői versenye az erdei lakról. Nevelői állását még ez évben elhagyta, hogy Pestre menve, népregéi nyomására felügyeljen, írókkal ismeretséget kössön és ügyvédi vizsgálatra készüljön. Járt az egyetem jogi előadásaira, még többet íróbarátai közé; egy ideig súlyos betegen feküdt (vérhányás miatt) a Rókus-kórházban, és későbbi hipochondriája már ekkor kerülgetni kezdte a különben erős testű és jó kedélyű fiatal férfit; a kórházban írta több szép verse közt a Télen-nyáron kezdetű ismert népdalát. Verseit a szerkesztők szívesen látták, s ő egyik tagja lett a Tízek társaságának. Petőfi Sándor hatására fokozott érdeklődéssel fordult a népköltészet felé.<br /><br />Tompa 1847 késő tavaszáig maradt a fővárosban. Még 1846-ban írta és az év végén beküldte Szuhay Mátyás című költői elbeszélését a Kisfaludy Társaság amaz emlékezetes pályázatára, melyen 1847 elején a pályadíjat Arany János Toldija nyerte el. A Szuhay Mátyás ekkor dicséretben és külön jutalomban részesült és ez év folyamán a Kisfaludy Társaság pályaművei közt megjelent. Aranynak e diadalával egyszerre kiegészült az ifjú nagy költők triumvirátusa (Petőfi, Tompa, Arany). Tompát a Kisfaludy Társaság 1847 elején tagjává választotta, aki székét még ez évben elfoglalta A vámosújfalusi jegyző című költői elbeszélésével. Ugyanezen évben adta ki vegyes költeményeinek első, már válogatott gyűjteményét, Tompa Mihály versei címmel (Pest, 1847).<br /><br />Pályájának ebben az évben véget is ért bohém-korszaka. 1847 tavaszán Beje gömör vármegyei község református gyülekezete meghívta lelkipásztorául, ő elfogadta a meghívást és ezzel megtalálta azt a pályát, melyen holtáig megmaradt. Hívei s a község és vidék előkelő családjai megbecsülték a derék papot és neves költőt, aki szerette hivatását és boldog lett volna benne, ha testi szenvedései és az ország válsága és szerencsétlensége bánatba nem döntötték volna lelkét.<br /><br />1848-ban betegeskedése és szembaj bántotta, és orvosi tanácsra Gräfenbergbe ment üdülni. Mikor hazaért, már kitört a szabadságharc, s ő a gömöri önkéntesekkel szintén a háborúba sietett és ott működött mint tábori lelkész, s jelen volt a schwechati ütközetben. A lázas időket nem kísérte lantja zenéjével; e napoknak Petőfi volt a költője, az ő hazafi-költészetének csak azután érkezett el ideje. Az 1848. márciusi forradalom után indult Nép Barátja (Vas Gereben és Arany János lapja) munkatársa volt. Ebben az évben Petőfivel való barátsága megszakadt.<br /><br />1849 elején a jövedelmezőbb keleméri lelkészségre hívták meg, ahol elfogadván állását, május 1-jén nőül vette Soldos Emíliát, egy nemesi ház leányát, akivel holtáig a legpéldásabb szeretetben élt.<br /><br />A szabadságharc még ebben az évben elbukott, s az országos gyász lelke mélyéig megrendítette a melankóliára hajló költőt, aki jobban tudott hangot adni a bánatnak, a sajgó fájdalomnak, mint a harci mámornak, s ekkor, az önkényuralom éveiben bontakozott ki patrióta költészete a maga erejében és hatásában. Ekkor írta hazafias allegóriáit, melyekben a maga képekben gondolkozó, szimbolizáló, szemléletes módja szerint szólt a nemzethez, kifejezve gyászát, erőt, bizalmat, reményt csepegtetve lelkébe. E burkolt jelentésű költemények, leginkább kéziratban, országszerte elterjedtek (A gólyához, A madár, fiaihoz stb.), s amíg a hatalom emberei kevésbé köthettek beléjük, az igaz magyar szív megérezte vonatkozásukat. Rövid hallgatás után nyilvánosan is fellépett a Hölgyfutárban és a Szilágyi Sándor által szerkesztett Pesti Röpívekben, Forradalmi Emlékekben stb., de nemsokára fájt neki a hang, kerülni kezdte a lírát, s inkább menekült a valóságtól távolabb, a regék világába. A népregék sikere is indította erre, s egy újabb ösvényre lépett, a szimbolikus költészetnek ama terére, amely az általános emberi érzéseket és lelki állapotokat a növényvilág egyes példányaival jelképezi: virágregéket írt. Ez irányra német példák vonzották, s e nemű költeményeiben felbukkan a túlzott szentimentalizmus is, de az még inkább kedélyében leli magyarázatát, mint a német hatásban. Írt emellett regéket is, a régi népregék folytatásaképpen.<br /><br />1852-ben Kelemérről Hanvára hívták meg, s családjára való tekintettel elfoglalta ezt az állást. Itt maradt aztán haláláig, hiába kínálták meg a legnépesebb és leggazdagabb alföldi református egyházközségek lelkészi állásával. Szülő vármegyéje megszokott vidékén élte le életét, nem fényes sorsban, de függetlenül és a természetnek ama változatosabb képei közt, melyekhez annyira vonzódott.<br /><br />A családi örömet gyász váltotta, egy-egy gyermekének halála, s maga is sokat szenvedett betegség miatt. Névtelenül feladták A gólyához című és egyéb hazafias versei miatt; házkutatást tartottak nála, irományait lefoglalták (egy részüket sohasem kapta vissza), magát Tompát pedig 1852. július 6-án letartóztatták és a kassai hadi törvényszék elé idézték, ahol 6 hétig zaklatták és végül anélkül, hogy ügyét elintézték volna, hazabocsátották. A következő év elején, februárban ismét beidézték és ezúttal nyolc hétig tartották ott, míg 1853. április 3-án végleg fölmentették.<br /><br />A családja miatt (neje beteg is volt) ekkor kiállott rettegés nyoma örökre megmaradt lelkében. Még megrendítőbb hatással volt rá második, már 5 évet megélt fiának halála; lelkének ez a sebe sohasem gyógyult be. De érzése világa mindezzel mélyült és Tompa költészete egyre tartalmasabbá, nemesebbé, szívhez szólóbbá vált, a képzelet és érzés szövetsége, a hazafi- és az egyéni érzés egysége, a gondolat és forma összehatása ekkor vált szellemében a legteljesebbé. Dalai, ódái, allegóriái az ember érzésvilágának a melankólia alaphangulatán belül egész gazdag változatát nyújtották; a fájdalom, a lemondás, a remény, a hazafias és a családi érzések, a természetérzés, az elmúlás tragikuma a legmélyebb hatással nyilatkoztak meg műveiben.<br /><br />Kazinczy Ferenc emlékezetére írt költeménye, mellyel a Magyar Tudományos Akadémia pályadíját nyerte el 1859-ben, az 1850-es évek végének hangulatát épp olyan megkapóan kifejezi, mint régibb költeményei az elnyomatás panaszát. A Magyar Tudományos Akadémia 1858. december 15-én levelező tagjává választotta.<br /><br />Ezalatt testi betegsége egyre jobban erőt vett rajta. Aranyér, köszvény, szembaj bántotta, és mindenekfölött szívtágulása kezdett veszedelmesen fejlődni. Később keveset dolgozhatott és a papi teendőktől fel kellett magát mentenie.<br /><br />1866-ban Bécsbe ment Skoda orvostanárhoz, aki megállapította nála a szívtágulást. Kétségbeesetten tért haza, s ettől foga élete valóságos haldoklás volt. Az utolsó télen írt leveleiben sorra elbúcsúzott barátaitól. Az akadémia 1868 márciusában egyhangúlag az ő költeményeit koszorúzta meg nagy jutalmával. Ez volt utolsó öröme, 1868. július 30-án hunyt el Hanván. Arany Jánoshoz élete végéig szoros barátság fűzte.<br /><br />Életében jelentek meg a felsoroltakon kívül a következő munkái: Regék, beszélyek (Miskolc, 1852); Virágregék (Pest, 1854, 1856 és 1868-ban is); Verseinek második kötete (u. o. 1854). Majd Összegyűjtött Versei (6 kötet, u. o. 1858-63); Legújabb költeményei (u. o. 1867). Három gyászbeszéden kívül megjelentek tőle: Egyházi beszédek (3 füzet, Miskolc 1859-67) és egy vallásos könyv: Olajág (elmélkedések, fohászok, imák, hölgyek számára olvasó- és imakönyvül, Pest, 1867), a protestáns nők kedvelt imádságos könyve. Halála után két évvel jelentek meg: Tompa Mihály összegyűjtött költeményei, kiadták barátai, Arany János, Gyulai Pál, Lévay József és Szász Károly (6 kötet, u. o. 1870). Újabb teljes kiadásuk 1884-ben jelent meg 4 nagy kötetben Lévay József gondai alatt.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-21980855813234274442014-01-08T05:02:00.001+01:002014-01-08T05:20:02.360+01:00Szilvási Lajos magyar író, újságíró.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_nxrOqGvbnfkYUlO8DoZd3151LpdHtRKYUG3XhxvcYmi9ch-V3tpGH1MvMVTiJ-mDswnUEA5IdvaQtS2xYn5qR7VFbfXyB88p6CaUcN-Lbr3W1LydLGjQFDyv-PgFfGvyAgekk7xb8cw/s1600/szilvasilajos.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_nxrOqGvbnfkYUlO8DoZd3151LpdHtRKYUG3XhxvcYmi9ch-V3tpGH1MvMVTiJ-mDswnUEA5IdvaQtS2xYn5qR7VFbfXyB88p6CaUcN-Lbr3W1LydLGjQFDyv-PgFfGvyAgekk7xb8cw/s1600/szilvasilajos.jpg" height="320" width="249" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Szilvási Lajos József Attila-díjas író</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
Szilvási Lajos (Szolnok, 1932. január 13. – Budapest, 1996. november 9.) magyar író, újságíró.<br />
<br />
Élete<br />
<br />
<div>
Szülei, Szilvási Sándor (1890–?) vasutas és Szaksz Erzsébet (1900–1980) voltak. Gyermekkorát édesanyja szülőfalujában a Zala megyei Türjén töltötte. 1950-ben érettségizett Keszthelyen. 1950-1953 között az MTI munkatársa volt, majd a Szabad Népnél, a Szabadságnál, az Igazságnál dolgozott. 1957-1958-ban az MTI külpolitikai főosztályán rovatvezető, kiadványszerkesztő volt. 1958-tól 1977-ig az Újítók Lapja olvasószerkesztője, 1977-től a Delta főszerkesztő-helyettese volt. Romantikus-kalandos történetei, olvasmányos lektűrjei tették népszerűvé. 27 regénye jelent meg (8-at külföldön is közreadtak). Utolsó regénye A vincellér, amely a halála után 12 évvel, 2008 őszén jelent meg.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnRe33EgKZKVidRe_NRKsuijRvayHY6VtevZgTlF3DO-SKW57Na0CtDR8nm8FnDtQ3UPVovQAmGz2Rd26wxqZeSyxlncz9IWwRLogF8dPoAIttP8vUwP0thg_EM5XYDPmmrpleVFmJA04/s1600/sorv-pipacsos01.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnRe33EgKZKVidRe_NRKsuijRvayHY6VtevZgTlF3DO-SKW57Na0CtDR8nm8FnDtQ3UPVovQAmGz2Rd26wxqZeSyxlncz9IWwRLogF8dPoAIttP8vUwP0thg_EM5XYDPmmrpleVFmJA04/s1600/sorv-pipacsos01.png" height="77" width="320" /></a></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<b>Szilvási Lajosék egy Jókai utcai ház melléképületében laktak, igen nyomorúságos körülmények között. Az apja a vágóhídon volt segédmunkás, az anyja egy nagykereskedőnél raktári kisegítő, akkori szóval zsákos. A nagy forgalmú üzletet az 1930-as évek végén már a tulajdonos fia, a „fiatalúr” vezette. Aranyifjú volt, nappal teniszezett vagy „regattázott” a Tiszán, télidőben egész nap a kávéházban ült. Esténként nézett be az üzletbe, a raktárba, igyekezett pótolni, amit munkaidőben elmulasztott. Fél éjszakáig túlóráztatta – fizetség nélkül – az ott dolgozókat. Komiszul bánt az alkalmazottakkal, emberszámba se vette őket. Szilvási anyja szinte naponta az éjszaka sötétjében támolygott haza...</b><br />
<div>
<br /></div>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<b>Az 1970-es években Szilvási felhívta a figyelmemet egy tekintélyes elvtársra: Megismered-e? – kérdezte. Csak az illető pártkarrierjét, magas beosztásait ismertem. Az igazságot Szilvásitól tudtam meg: ez a „fontos elvtárs” az egykori „fiatalúr” volt. Szilvási életútját többször keresztezte. A párttitkára volt annak a szerkesztőségnek, ahol Szilvási dolgozott. Kirúgatta az állásából, kizáratta a pártból.</b></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<b>A harminckét kötetes, jelentős nemzetközi sikereket elért, az 1960-1980-as években az egyik legnépszerűbb magyar írónak az 1990-ben kiadott Akadémiai Kislexikon a nevét sem említi. B. A., a szocialista ponyva atyamestere viszont nyolc sort kapott.</b><br />
<div>
<br /></div>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<div>
<br /></div>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<b>Szilvási Lajos 1956-ban a Szabadság, majd az Igazság című lap munkatársa volt.</b><b> </b></blockquote>
(forrás :<a href="http://vfek.vfmk.hu/00000124/007.html" target="_blank"> Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár</a>)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoVAd-wuNjEeqonpwEYy0sibt8-3lidAXTeOxcBTRnRY6HTJWuAyJ_scDd-xu1btTh6P7DMN4tHfBmQ4kHiSA000Wm01MmqPu7Q9HUlD_dWa-0lPuozvpTP3pYm5cRrRyMd_IlxY-4QXg/s1600/sorv-pipacsos.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoVAd-wuNjEeqonpwEYy0sibt8-3lidAXTeOxcBTRnRY6HTJWuAyJ_scDd-xu1btTh6P7DMN4tHfBmQ4kHiSA000Wm01MmqPu7Q9HUlD_dWa-0lPuozvpTP3pYm5cRrRyMd_IlxY-4QXg/s1600/sorv-pipacsos.png" height="77" width="320" /></a></div>
<br /><br />
Munkássága<br />
<br />
<div>
Első regényei a második világháborúban s az azt követő évtizedekben játszódnak, kalandosak, cselekményük pedig fordulatos. Erkölcsi példaadással rendelkeznek, bár nem mindig párosulnak történelmi hitelességgel, nem festenek igazán hű képet a korszakról, a környezetről. A hatvanas évektől kezdve regényhősei fiatal értelmiségiek, akiknek hányatott életét próbálja ábrázolni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
További kedvelt témája a fiatalok felnőtté válása a szexualitás, a gondolkodás és főleg a munkavállalás, önállósodás terén. Művei nemcsak szórakoztatóak, hanem komoly tanulságokként is szolgálnak és a fiatalságot figyelmeztetik, hogy a fiatalkori hibák milyen súlyos következményekhez vezethetnek.</div>
<br />
Regényei<br />
<br />
<ul>
<li>Középiskolások (regény, 1953)</li>
<li><div>
Riadó a tárnák felett (kisregény, 1955)</div>
</li>
<li><div>
Fény a hegyek között (regény, 1956)</div>
</li>
<li><div>
Csillaghullás (regény, 1960)</div>
</li>
<li><div>
Bujkál a Hold (regény, 1960)</div>
</li>
<li><div>
Appassionata (regény, 1961)</div>
</li>
<li><div>
Egyszer-volt szerelem (regény, 1961)</div>
</li>
<li><div>
Nem azért született (regény, 1962)</div>
</li>
<li><div>
Kinek a sorsa? (regény, 1964)</div>
</li>
<li><div>
Albérlet a Síp utcában (regény, 1964)</div>
</li>
<li><div>
És mégis őrizetlenül (regény, 1964)</div>
</li>
<li><div>
Fekete ablakok (regény, 1965)</div>
</li>
<li><div>
Ködlámpa (regény, 1967)</div>
</li>
<li><div>
Ott fenn a hegyen (regény, 1967)</div>
</li>
<li><div>
Születésnap júniusban (regény, 1969)</div>
</li>
<li><div>
Kipárnázott kaloda (regény, 1969)</div>
</li>
<li><div>
Légszomj (regény, 1970)</div>
</li>
<li><div>
Vízválasztó (regény, 1972)</div>
</li>
<li><div>
Ördög a falon (regény, 1972)</div>
</li>
<li><div>
Egymás szemében (regény, 1976)</div>
</li>
<li><div>
Hozomány (regény, 1978)</div>
</li>
<li><div>
Karácsony (regény, 1979)</div>
</li>
<li><div>
Lélekharang (regény, 1981)</div>
</li>
<li><div>
Szökőév (regény, 1982)</div>
</li>
<li><div>
A néma (regény, 1985)</div>
</li>
<li><div>
Kamaszok</div>
</li>
<li><div>
Jegenyék (regénysorozat, 1987-2008)</div>
</li>
<li><div>
Metszéspont</div>
</li>
<li><div>
Jegenyék-ciklus </div>
</li>
<li><br /></li>
<li>A bojnyik (1987)</li>
<li><div>
A jackman (1988)</div>
</li>
<li><div>
A kísértet (1989)</div>
</li>
<li><div>
A vincellér (2008)</div>
</li>
</ul>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-84265812376124323462013-12-31T05:43:00.000+01:002013-12-31T06:02:32.496+01:00Boldog Új Évet !<div style="text-align: center;">
Boldog Új Évet !</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqcTdcIGWdoFrEFCLdBxwah3vCODOVPAy5f0vZNBFy9rNAgGzymR8npw3KqxMJu7XXMU4z6yJ7uBBVQitLmwOI0ZClbnKwP8ySSTFnLqCZNtbAr6Iiif-IR5ZDDHcxEDHN-lxsAJ16bpM/s1600/buek-sk-kalapos+.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqcTdcIGWdoFrEFCLdBxwah3vCODOVPAy5f0vZNBFy9rNAgGzymR8npw3KqxMJu7XXMU4z6yJ7uBBVQitLmwOI0ZClbnKwP8ySSTFnLqCZNtbAr6Iiif-IR5ZDDHcxEDHN-lxsAJ16bpM/s320/buek-sk-kalapos+.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-82739146776724675682013-12-01T05:24:00.001+01:002017-03-13T09:50:22.747+01:00Advent<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCTspIZWvHL-jj57G4FdSAv_GboWghmoIfNMctJ-x6zKOSZsMxV4KLehP3Ad2QTCqzwyRWZQzudAn5_3vonWf6WkgfOZSsev-qfizgg9hRkwhD8NtALJcgSiv3K6J8H1a3RnEYiAI9zsU/s1600/advenra-kep-sk01.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCTspIZWvHL-jj57G4FdSAv_GboWghmoIfNMctJ-x6zKOSZsMxV4KLehP3Ad2QTCqzwyRWZQzudAn5_3vonWf6WkgfOZSsev-qfizgg9hRkwhD8NtALJcgSiv3K6J8H1a3RnEYiAI9zsU/s320/advenra-kep-sk01.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<strong>Sándor Ernő: Adventi hajnal<br /><br />Alföldön, fákon zúzmara,<br />adventi hajnal zápora,<br />ezüst mezők, ezüst világ...<br />Szobánkban csend és béke van,<br />karácsonyt vár a kisfiam.<br /><br />Ezüst mezők, ezüst világ,<br />ti visszatérő szent csodák,<br />ó, szép adventi hajnalok!<br />Lelkemben halkan zengenek<br />rég elfelejtett énekek.<br /><br />Ó, szép adventi hajnalok,<br />Istent dicsérő angyalok,<br />bús tájon, íme, zeng a szó:<br />az éjszakának vége már,<br />megtartó Krisztus erre jár...<br /><br />Bús tájon íme zeng a szó:<br />Istennel élni volna jó<br />az ég alatt, a föld felett,<br />s üdén, miként a kisfiam,<br />Jézusra várni boldogan.<br /><br />Az ég alatt, a föld felett<br />pusztítva jár a gyűlölet...<br />Adventi hajnal zápora<br />e csendes téli reggelen<br />nyugodj meg fájó lelkemen.<br /><br />Adventi hajnal zápora,<br />új boldog élet mámora<br />ó, hullj reám, ó, hullj reám!<br />Hozzátok el a nagy csodát<br />ezüst mezők, ezüst világ!</strong></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-5126451459243756382013-11-07T05:49:00.004+01:002014-01-08T03:26:16.469+01:00Somlyó Zoltán költő, újságíró, műfordító.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_X3Pmw1RWjp52IC9KDOaGbIACrOB98QjuBmGMS6gTwOEve6Y3YpSmEXdUCvJD0dLlOMqOHgaWGslD-JA34ZhdSTZxDP59iBR3vMln5rtxhBv58FUao0Gzht_c95jLF0je_PYpq3DaavA/s1600/somlyozo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_X3Pmw1RWjp52IC9KDOaGbIACrOB98QjuBmGMS6gTwOEve6Y3YpSmEXdUCvJD0dLlOMqOHgaWGslD-JA34ZhdSTZxDP59iBR3vMln5rtxhBv58FUao0Gzht_c95jLF0je_PYpq3DaavA/s1600/somlyozo.jpg" height="320" width="224" /></a></div>
<br /><br />
<b>Somlyó Zoltán</b> (született: Schwartz Zoltán) (Alsódomboru, 1882. június 22. – Újbuda, 1937. január 7.) költő, újságíró, műfordító. <span style="color: blue;">Somlyó György </span>(1920-2006) költő, műfordító apja, <span style="color: red;">Somlyó Bálint </span>(1957-) filozófus, esztéta nagyapja.<br />
<br />
<b>Életpályája </b><br />
<br />
Szülei: Schwartz Simon és Pick Ilka voltak. Nagykanizsán végezte középiskoláit. Tanulmányai végeztével 1901-től címíró volt a Magyarország című lapnál, azután Fiuméban újságíró. 1903-1906 között katona volt. Visszatérve Budapestre a Magyar Nemzet munkatársa lett 1906-tól. 1908-ban a Nagyváradi Esti Lap és a Szabadság szerkesztőségében dolgozott. 1909-1913 között a szegedi, pécsi, szabadkai szerkesztőségekben dolgozott. 1913-tól újra Budapesten élt. 1922-től a Pesti Hírlap, 1926-1928 között a Literatura, 1928-tól a Pesti Napló munkatársa volt. 1928-tól írásaiból élt, írásait közölte az erdélyi Zsidó Jövő is.<br />
<br />
<b>Magánélete</b><br />
<br />
1920-ban házasságot kötött Bolgár Margittal. Egy fiuk született: <span style="color: blue;">Somlyó György </span>(1920-2006) költő, műfordító.<br />
<br />
<b>Munkássága</b><br />
<br />
Hányatott élete költészetének tárgykörét, színvonalát, rendszerességét, közreadását is befolyásolta. Első versei a századvég népies-szecessziós hangján szólaltak meg, hatottak rá A Holnap költői és Reviczky Gyula. Több verse jelent meg a Nyugatban. Szellemi magányában verselt az egyedüllét magányáról és az erotikával átszőtt szerelemről. Verseit áthatotta a bohém anarchizmus és a l'art pour l'art szemlélet. A Tanácsköztársaság bukása után inkább mint műfordító szólalt meg. Fordította Charles Baudelaire, Guy de Maupassant, Voltaire, Jean-Jacques Rousseau, Gerhart Hauptmann műveit. Költészetének alaphangja a magányosság és reménytelenség érzése.<br />
<br />
<b>Művei</b><br />
<br />
Dalok a piros kendőtől a hatcsattos cipóig (versek, 1902)<br />
Dél van (versek, 1910)<br />
Az átkozott költő (versek, 1911)<br />
Sötét baldachin (versek, 1913)<br />
Végzetes verssorok (1916)<br />
A férfi versei (versek, 1922)<br />
Tango Milonga hercegnő (regény, 1924)<br />
Válogatott versek (válogatott versek, 1953)<br />
Nyitott könyv. A titkos írás (1960)<br />
Válogatott versei (1960, 1962)<br />
Jajgató Felicián (válogatott versei, 1982)<br />
<br />
Forrás: <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Somly%C3%B3_Zolt%C3%A1n" target="_blank">wikipedia</a><br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Az egyik legnagyobb írói hagyatékot - <b>Somlyó Zoltán</b>, a Nyugat első nemzedékének költője és fia, <b>Somlyó György </b>Kossuth-díjas költő, író, műfordító kéziratait, relikviáit, könyveit - veszi át irodalmi est és alkalmi kiállítás keretében a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) szerdán.<br />
<br />
A cikk megjelent : 2012-03-28 -án a <a href="http://www.magyarmuzeumok.hu/muhely/530_fantasztikus_hagyatek_a_pim-ben" target="_blank">Magyar Múzeumok</a> online magazinjában<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<b>Komáromi Csaba</b>, a múzeum tudományos főmunkatársa arról beszélt, hogy Somlyó Zoltántól (1882-1937) több száz autográf verskézirat található, valamint levél Kosztolányi Dezsőtől. Szerepel az anyagban Somlyó Zoltán levele fiához, Györgyhöz 1931-ből.</blockquote>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
"Somlyó Zoltán a Muraközben, Alsódomboruban született, Nagykanizsán végezte középiskoláit, majd Fiuméban (Rijeka) volt újságíró. Visszatérve Budapestre a Magyar Nemzet munkatársaként 1909-1913 között dolgozott a lap nagyváradi, szegedi, pécsi és szabadkai szerkesztőségében. 1913-tól újra Budapesten élt, állandó munkatársa volt a Pesti Hírlapnak és a Pester Lloydnak, több verse jelent meg a Nyugat folyóiratban. Műfordítóként Baudelaire, Maupassant, Voltaire, Rousseau, Gerhart Hauptmann műveit ültette át magyarra.<br />
<br />
Fiának, Somlyó Györgynek a hagyatékában található a legrégibb ismert Devecseri Gábor-levél, Weöres Sándor költő levelei és több verse, de van Somlyó Györgynek küldött vers Jékely Zoltántól, Vas Istvántól és gyerekkori barátjától, Karinthy Ferenctől is.<br />
<br />
Komáromi Csaba emlékeztetett rá, hogy van írás a Somlyó György-hagyatékban három irodalmi Nobel-díjastól, így Pablo Neruda chilei, Octavio Paz mexikói és Salvatore Quasimodo olasz költőtől, mindhármuk verseit fordította Somlyó György.<br />
<br />
Különlegesség az örökségben Tristan Tzarának, a romániai születésű francia költőnek, a dadaista avantgárd művészeti mozgalom alapítójának 1948-ban egy francia nőhöz írott levele, amelyben Tzara Somlyó György munkásságát méltatja. Az örökségben találtak egy köteg levelet a magyar származású, Hans Habe néven ismertté vált Békessy János írótól, újságírótól, mert németül írt regényeit Somlyó ültette át magyar nyelvre. Sok eredeti Somlyó-vers és fordítás is van a hagyatékban, emellett jegyzetfüzet és notesz is előkerült versekkel és naplóbejegyzésekkel - jegyezte meg a főmunkatárs. Somlyó könyvtárából a PIM-be kerül 385 könyv, ebből 121-et a kötet szerzője neki dedikált.<br />
Tizenkilenc képzőművészeti alkotás is a múzeumba került, köztük egy mellszobor a Kossuth-díjas költőről és 15 grafika, például Borsos Miklós tollrajza, Gábor Marianne, Szántó Piroska és a költőtárs, Nagy László dedikált portréja. A relikviák között van Somlyó György sálja és fából készült tolltartója is - tette hozzá Komáromi Csaba.</blockquote>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://images.magyarmuzeumok.hu/s_gy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://images.magyarmuzeumok.hu/s_gy.jpg" height="320" width="246" /></a></div>
<b><br /></b>
<b>Somlyó György </b>(1920-2006) fiatalon a Nyugat költői közé tartozott. Gyermekkori barátja volt Devecseri Gábor és Karinthy Ferenc. Személyes kapcsolatban állt Radnóti Miklóssal, Kosztolányi Dezsővel. 1946 novemberében (francia ösztöndíjjal) a párizsi Sorbonne-ra iratkozott be, majd a Nemzeti Színháznál volt dramaturg, később a Hunnia Filmgyár lektorátusát vezette. 1958-ban az ő szerkesztésében és előszavával jelent meg a Francia költők antológiája és Rimbaud teljes életművének első magyar kiadása. 1966-ban megalapította az Arion című, többnyelvű irodalmi almanachot, amelynek 1987-ig volt főszerkesztője. "</blockquote>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-79329261791100118552013-09-02T19:02:00.000+02:002013-09-02T19:12:31.190+02:00Kányádi Sándor : Fa az ágát földre hajtja<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWauRUg1w5KfKRiiDCCuzJqrmDf3n4tRv2hlWst844Yrgh_Qv3Hl_23uDJ3YJFPAiSQlNqC6SgpDa2brhA2lrZmy09JHZC6QRBXv98tP60aXh7M_pGArQdm2oC69hoZq4qD5mIMNXwCiw/s1600/osz06.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWauRUg1w5KfKRiiDCCuzJqrmDf3n4tRv2hlWst844Yrgh_Qv3Hl_23uDJ3YJFPAiSQlNqC6SgpDa2brhA2lrZmy09JHZC6QRBXv98tP60aXh7M_pGArQdm2oC69hoZq4qD5mIMNXwCiw/s320/osz06.png" width="306" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Kányádi Sándor : Fa az ágát földre hajtja</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Fa az ágát földre hajtja,<br />
kínálja magát az alma. <br />
<br />
Sárgán nevet rád a körte,<br />
lepottyan, ha nem nyúlsz érte. <br />
<br />
Ásót, kapát fogj marokra:<br />
leszáradt a krumpli bokra. <br />
<br />
Ha nem ügyelsz, reggel, este,<br />
dió koppan a fejedre. <br />
<br />
Foszló kertjei az ősznek,<br />
ökörnyálak kergetőznek. <br />
<br />
Virradattól napnyugtáig<br />
dombok hátán traktor mászik, <br />
<br />
füstöt is vet, csoda-kéket,<br />
s húz vagy három vetőgépet.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIl9kFq7XNbNn6_TA1dAl2w6e7xFmyRR6_dLJP2cfnyeFEKEgPgTH_DfbZu-W3W7up2lHHaxUyv9qe9jdqXK5JkLV6aeG031X0NSxiYlEggHQ1RSLeEUXHIlkfuOM9fUwhXwVoar9Yc-U/s1600/osz07.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIl9kFq7XNbNn6_TA1dAl2w6e7xFmyRR6_dLJP2cfnyeFEKEgPgTH_DfbZu-W3W7up2lHHaxUyv9qe9jdqXK5JkLV6aeG031X0NSxiYlEggHQ1RSLeEUXHIlkfuOM9fUwhXwVoar9Yc-U/s320/osz07.png" width="247" /></a></div>
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-2382879478216511142013-08-18T04:24:00.000+02:002017-03-13T09:46:13.864+01:00Augusztus 20<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmGIDvZaQQXY1ZcOOpM3PaR8yPsByEgIziMHru0DX6CUlhOY9uX5A8esK0kLiYy8ZtNMlLkA4Tjc6398ZW3917wvpA5LhDZt9sN8TzXY7Kfg1XEBxOvopBnWs8I2OjChyg3SUD5O5biRc/s1600/aug20_03.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmGIDvZaQQXY1ZcOOpM3PaR8yPsByEgIziMHru0DX6CUlhOY9uX5A8esK0kLiYy8ZtNMlLkA4Tjc6398ZW3917wvpA5LhDZt9sN8TzXY7Kfg1XEBxOvopBnWs8I2OjChyg3SUD5O5biRc/s320/aug20_03.png" width="318" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
Magyarország nemzeti és állami ünnepe – I. István király temetésének és szentté avatásának évfordulója, Szent István király ünnepe, az Új Kenyér ünnepe, valamint 1949 és 1989 között a Magyar Népköztársaság Alkotmányának hivatalos állami ünnepe.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-26618259515660689232013-07-09T17:54:00.003+02:002013-07-09T17:54:53.891+02:00Tersánszky Józsi Jenő : Szemem ha behunytam<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/c4791kd81236.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/c4791kd81236.jpg" width="240" /></a></div>
<br /><br />
<br />
<strong>Tersánszky Józsi Jenő : Szemem ha behunytam</strong><br />
<br />
Most vak az este<br /> Ködhályog úszik<br /> Sok lámpaszemén<br /> S szemem ha behunytam<br /> Arcodat, alakod<br /> Hiába kereste.<br /> Jaj istenem<br /> Én siró két gyerekszemem.<br /> Már elfeled.<br /><br />Most vak az este<br /> S szemem ha behunytam<br /> Nem látja az arcod,<br /> A kebled, a vállad.<br /> Nem is akarom<br /> Most vak az este<br /> Nem is kivánlak<br /> Mert kedvesebb nékem tenállad<br /> A szomoruságom.<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-68383872949354254762013-07-09T17:52:00.000+02:002013-07-09T17:52:18.402+02:00 Tersánszky Józsi Jenő : Gyere öleld meg a nyakam<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/c4791kd81236.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/c4791kd81236.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<strong>Tersánszky Józsi Jenő : Gyere öleld meg a nyakam</strong><br />
<br />
A két karom nézd milyen kemény<br /> Mindjárt reád uszítom őket<br /> S a menekülést meg se kisérted<br /> Meg se tudod,<br /> Ha kinyujtottam két karom érted.<br /> Hiába sírsz, hiába futsz<br /> Megveszlek úgyis.<br /><br />Vad riadót ver a szivem<br /> A szádra, válladra, kebeledre, csipődre<br /> A szemem farkaséhes.<br /> Semmit nem igérek:<br /> Máma szeretni foglak,<br /> Holnap talán már rád se nézek<br /> És soha többé.<br /><br />A két karom nézd milyen kemény<br /> Ma nincs még egy mint én olyan legény<br /> Olyan gonosz s olyan kegyetlen.<br /><br />Gyere öleld meg a nyakam<br /> Mert kinyujtottam két karom érted.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-82294793883507512092013-07-09T17:46:00.004+02:002013-07-09T17:47:53.640+02:00Tersánszky J. Jenő: Mért nem fogod meg a kezem?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/c4791kd81236.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/c4791kd81236.jpg" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Szalatnyay József: Tersánszky Józsi Jenő portréja</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<b>Tersánszky J. Jenő: Mért nem fogod meg a kezem?</b><br />
<br />
Teli melled, hajló kemény csipőd<br />
Az ölelésre rég megérett.<br />
Kék udvar hervadt a szemed köré.<br />
Tested szeges korbáccsal veri véred<br />
S álmodban éjszakánta<br />
Ennenvágyad hajol felébed.<br />
Tenvágyadban én csókoltam a szádat<br />
S a nász, mely nyoszolyádat<br />
Kuszára hányja szerte.<br />
Lányságod hamvát már leverte.<br />
<br />
<br />
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-30374799280131780772013-07-09T17:32:00.000+02:002013-07-09T17:56:48.720+02:00Tersánszky J. Jenő: Vers a csöndről<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/c4791kd81236.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/c4791kd81236.jpg" width="240" /></a></div>
<br /><br />
<br />
<b>Tersánszky J. Jenő: Vers a csöndről</b><br />
<br />
Ott jártam én, ahol a Csönd aludt<br />
Kietlen dombok hátán vetve ágya<br />
Takarója a könnyű éji pára<br />
És messzi, szennyes ég alá<br />
Kínlódva kanyargott egy út.<br />
<br />
Aludt a Csönd és álmában beszélt a Csönd<br />
Zavaros álmát kihallgattam én<br />
Didergő szél fujta felém<br />
S két ijjedt csillag<br />
Ködpillája rebegett odafönt.<br />
<br />
Embersokadalomra virrasztott a Csönd<br />
Felibök szállt akár a héjja<br />
S a teli hold kénszín karéja<br />
Mocskoszöld égen<br />
Virrasztott odafönt.<br />
<br />
Mer jöttek és békés fészkére törtek<br />
Ám míg sergők e rögökön haladt,<br />
Mind látta őt órjás rém-madarat<br />
S esdtek szivökbén ó rájok ne szállna<br />
És mégis jöttek, jöttek s ujra jöttek.<br />
<br />
Zavart, békétlen álma volt a Csöndnek<br />
Háborgatóiról beszélt<br />
Riadalomra ijjedt s láta vért,<br />
Mely elkeverte friss dér ágyát<br />
S felijjedett, hogy ujra visszajönnek.<br />
<br />
Mert itt a Csöndnek fészkén hajbakaptak:<br />
Halál fütyült, zugott, üvöltött, dördült<br />
A roppant ég riadt jajokra hördült<br />
Hol vannak most?<br />
Hiába kérded, akik itt maradtak.<br />
<br />
A Csönd fehér dér ágya ujra nyugton<br />
Kevés piros mocsok, mit rajta hagytak<br />
A többiek tovahaladtak<br />
Aléltsárgán hajnalló ég alá<br />
Kimerülten kanyargó úton.<br />
<br />
Hej Csönd! kiáltottam a lusta rémet,<br />
Ébredj Csönd, lusta rém!<br />
Álmod zavarni sohse félek én<br />
Furcsa vidámság száll szivembe nékem<br />
Hahó! én énekelve kerestelek téged.<br />
<br />
Szépséges nékem ágyad kietlenje<br />
Mulatság nékem kába ébredésed<br />
Mulatság fönt a roppant csillagmécsek<br />
Rebbent hunyorgatása<br />
És szépséges az égnek zöldes szennye.<br />
<br />
Hahó te Csönd! ki annyit kóborolt<br />
Tivornyás kedvek, szűzes csókot,<br />
Vezekléses keservet, bölcses bókot<br />
Fölösen adtak ifjú életének<br />
Hős, pimasz, józan s hóborszállta volt.<br />
<br />
Beszélni akarok tevéled én,<br />
Ki nem fohászlak s nem vacoglak<br />
Hadd hallom vén ripők, mit szólasz?<br />
Tán ujat mondsz te nékem<br />
Szólj te rém!<br />
<br />
Hideg ágyán a Csönd sóhajtva ébredt<br />
S szeliden szólt: várj még egy keveset<br />
Reád gondolnak anyád s kedvesed<br />
S elmondatlan éltednek sok regéje<br />
Várj itt kissé, aztán szólok tevéled.<br />
<br />
Én akkor vártam, vártam, vártam ott<br />
És türelmetlenkedtem néha<br />
Ám fönn a telihold karéja<br />
Egykedvüen vigyorgott<br />
S a csönd, a rém, aludt.<br />
<br />
Hahó te rém! hisz szőke kedvesem<br />
S anyám bánkódnak értem<br />
S éltem regéjét még el nem regéltem<br />
Hiszen temondtad nékem ezt<br />
S álmodat itten hiába lesem.<br />
<br />
Pedig hiába vártam ott<br />
A Csőnd aludt<br />
S a messzi ég alá az út:<br />
Már láttam vigan kanyarog előttem -<br />
De nem mozdulhattam, mint a halott.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-62971567110113381302013-07-09T17:21:00.001+02:002013-07-09T17:21:24.917+02:00Tersánszky Józsi Jenő Kossuth-díjas magyar író<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/html/images/tersansz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/html/images/tersansz.jpg" width="224" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<strong>Tersánszky Józsi Jenő</strong> (Tersánszky József Jenő , Nagybánya, 1888. szeptember 12. – Budapest, 1969. június 12.) Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja, a 20. századi magyar prózairodalom egyik kiemelkedő alakja.<br />
<br />
Élete<br />
<br />
Tersánszky Jakab és Fox Etelka elsőszülött gyermekeként született Nagybányán, 1888. szeptember 12-éről 13-ára virradó éjszakán, éjfél körül, vallása római katolikus. 1906-ban érettségizett szülővárosában. Eredetileg festőnek készült, de apja nyomására jegyzőgyakornok lett Szapáryfalván. 1907-ben egy évig gyakornokként joggal foglalkozott Nagybányán, majd beiratkozott az eperjesi jogakadémiára.<br /><br />Tervei szerint a budapesti egyetem jogi karán készült folytatni tanulmányait, de a tandíjra összespórolt összeget végül elmulatta és kénytelen volt segédmunkásnak állni. Első novelláját, a Csöndes embereket is pénzgondjai enyhítésére írta. Osvát Ernő figyelt fel tehetségére, így jelenhetett meg első írása 1910 februárjában a Nyugatban. Alig egy évvel később, 1911-ben novelláskötetét kiadta a Nyugat Könyvtár.<br />
<br />
Az I. világháborúban mint önkéntes vett részt, 1918-ban olasz fogságba esett és csak 1919 augusztusának elején érkezett vissza Budapestre, ahol háborús élményeit Viszontlátásra, drága című regényében örökítette meg. A regény a magyar háborúellenes irodalom egyik kiemelkedő alkotása, Tersánszky első igazi nagy írói sikere is ehhez fűződik.<br /><br />1918-ban már válogatott elbeszélései is megjelentek. A Tanácsköztársaság ideje alatt szimpatizált a forradalommal, melynek bukása után a kommunizmus iránti nem titkolt rokonszenve miatt a Horthy-korszakban rengeteg támadás érte. A húszas évek elejére nélkülözései különös mód megviselték. 1921. június 16-án még öngyilkosságot is megkísérelt, az Erzsébet hídról a Dunába vetette magát. Szerencsés megmenekülése hírét olvasta az újságban az irodalom iránt érdeklődő Molnár Sári (1896-1960, Kornhauser Henrik és Roth Ernesztina lánya), aki levelezni kezdett az íróval, s végül 1921. szeptember 8-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötöttek.<br />
<br />Gyors egymásutánban születtek művei, köztük a Kakuk Marci ifjúsága, mely 1921-ben jelent meg, és amely fő művének, a ciklikus szerkezetű Kakuk Marci regénynek az első darabja. A Nyugat folytatásokban közölte Rossz szomszédok című regényét, majd 1922 júliusában a lap főmunkatársai közé került.<br /><br />A polgári társadalom keretei közül kihullott, máról holnapra élő csavargót nem rajzolta ideálalakká: látta hibáit és életformájának fogyatékosságát, egyediségét is.<br /><br />Érdeklődése ezzel egy időben a színház felé fordult, 1923-ban a Magyar Színház tűzte műsorára Szidike című darabját, amelyet később átdolgozott. Ettől kezdve sorra mutatták be darabjait a magyar színházak. 1927-ben a három évvel korábban megírt A céda és a szűz című kisregényét „szeméremsértőnek” találták, emiatt két havi börtönbüntetést kapott, melynek egy részét letöltötte. 1932-ben sajátos színházat is szervezett, a Képeskönyv Kabarét, ahol kis regős együttesével maga is fellépett. Anyagi nehézségeinek enyhítésére számos detektívtörténetet és krimit is írt, miközben folyamatosan írta az egyre gyarapodó Kakuk Marci-történeteket is.<br /><br />1940-től mint újságíró riporter dolgozott a Híd című lapnak, két évvel később itt jelent meg Félbolond című regénye is. 1944-ben hamis igazolványokat szerzett a menekülő zsidóknak, a háború után pedig zenehumoristaként szórakozóhelyeken, bárokban lépett fel, miközben dolgozott a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának is. 1948-tól állami évjáradékban részesítették, Párizsban is megfordult. 1950-től kezdve a dogmatikus irodalompolitika következtében nem tudott publikálni. 1952-ben felkérték, hogy a magyar írók által Rákosi Mátyás 60. születésnapjára összeállított köszöntő kötetbe írjon. Tersánszky A nadrágtartógyáros címmel írt egy művet. Az alacsony Rákosiról köztudott volt, hogy nadrágtartót hordott. A hatalom ezt Rákosi kigúnyolásának vette. Az írás természetesen nem került be az ünnepi kötetbe.<br />
<br />Munkakedvét ezek után se vesztette el. Mint sokan mások, ekkoriban ő is meséket, bábjeleneteket írt, valamint maradandó értékekkel gyarapította a magyar ifjúsági irodalmat. 1955-ben válogatott novelláskötetének kiadásával tért vissza az irodalmi életbe; 1957-ben pedig világot látott elbeszéléseinek kétkötetes gyűjteménye is, A tiroli kocsmáros címmel.<br /><br />1960-ban hunyt el felesége, akit példás odaadással ápolt élete végéig.<br /><br />Utolsó jelentős műve, a Nagy árnyakról bizalmasan című emlékezésgyűjtemény 1962-ben jelent meg, ebben neves irodalmi kortársainak portréját rajzolta meg némi iróniával.<br /><br />1965 nyarán másodszor is megnősült, Szántó Margitot vette feleségül.<br /><br /><strong>Halála előtt még megérhette néhány színházi bemutatóját. A János-kórházban hunyta le szemét örökre, 1969. június 12-én.</strong><br /><br /><strong>Munkásságát többször is Baumgarten-díjjal jutalmazták (1929, 1930, 1931, 1934) 1949-ben pedig Kossuth-díjat kapott.</strong><br /><br />Három évtizedig élt Budán az Avar utcában. A Németvölgy és Krisztinaváros jellegzetes alakja volt. Naponta találkozhattak vele a környék lakói, nemegyszer – utcai – tilinkó játékával is elbűvölte az éppen arra járókat. Mindennapos vendége volt a környék szép számú borozójának, kocsmájának.[2] Asztalánál a művésztársak mellett helyet foglalhatott bárki, a "TF"-es hallgatótól a Déli pályaudvar "Tüzép"[5] telepének szenes emberéig.<br />
<br /><strong>Művei </strong><br />
<br />
1912 A tavasz napja sütötte<br />1916 Viszontlátásra drága…<br />1918 A kék gondviselés, amelyről csak egy bizonyos<br />1918 Kísérletek<br />1922 Kakuk Marci ifjúsága<br />1922 A két zöld ász<br />1922 A Sámsonok<br />1923 A repülő család<br />1924 A céda és a szűz<br />1924 Jámbor Óska<br />1924 Mike Pál emlékei<br />1925 A havasi selyemfiú<br />1928 Az őrült szerelme<br />1928 Igazi regény<br />1929 A margarétás dal<br />1930 A nevelőkisasszony<br />1932 Az elveszett notesz<br />1932 A veszedelmes napló<br />1933 Mesék a kerékpárról<br />1933 Rózsika<br />1933 Az amerikai örökség<br />1934 Kakuk Marci a zendülők közt<br />1934 Az Óbudai tánciskola<br />1934 Szerenád<br />1935 Kakuk Marci vadászkalandjai<br />1936 Kakuk Marci szerencséje<br />1936 Legenda a nyúlpaprikásról<br />1937 Kakuk Marci kortesúton<br />1937 A szerelmes csóka<br />1938 A magyarok története<br />1938 Majomszőrpárna<br />1938 A vezérbika emlékiratai<br />1939 Mese a buta nyúlról<br />1940 Az én fiam!<br />1941 Annuska 1941 Az ékköves melltű<br />1941 Okos és oktondi<br />1941 A bátor nyírőlegény<br />1941 Az amerikai örökség<br />1942 Az átok<br />1942 Forradalom a jég között<br />1942 A gyilkos<br />1942 Pimpi, a csíz és egyéb elbeszélések<br />1942 Selyemfiú - ügyetlen fráter<br />1942 A vén kandúr<br />1943 Az élet titka<br />1943 Az elnök úr inasévei<br />1943 Szerelmi bonyodalom<br />1943 Tíz taktus története<br />1943 "Vadregény"<br />1944 Kaland a villában<br />1944 Új legenda<br />1947 Én fogom az aranyhalat<br />1947 A félbolond<br />1948 Sziget a Dunán<br />1948 Egy ceruza története<br />1949 Egy kézikocsi története<br />1953 A harmadik fiú<br />1953 Misi mókus kalandjai<br />1954 A gyomorerősítő<br />1954 A síró babák<br />1955 Egy biciklifék története<br />1955 A vándor<br />1956 Makk Marci hőstette<br />1956 A vén kandúr<br />1957 Kacor Dani csínyjei<br />1958 Illatos levélkék<br />1962 Nagy árnyakról bizalmasan<br />1963 Rekőttes<br />1968 Életem regényei<br />1969 Paprikás, a buta nyúl (mesekönyv, Rékassy Eszter illusztrációival)<br /><br /><strong>Díjai</strong> <br />
<br />
Baumgarten-díj (1929, 1930, 1931, 1934)<br />Kossuth-díj (1949)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-47323117388659383432013-07-09T16:57:00.000+02:002013-07-09T16:57:25.915+02:00Tamási Áron Kossuth-díjas magyar író. <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/eb/Tamasi_Aron_-_Radio_1935.jpg/350px-Tamasi_Aron_-_Radio_1935.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/eb/Tamasi_Aron_-_Radio_1935.jpg/350px-Tamasi_Aron_-_Radio_1935.jpg" width="186" /></a></div>
<br />
<strong>Tamási Áron</strong> (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.<br />
<br />
<strong>Élete </strong><br />
<br />Tamási Áron kisbirtokos, sokgyermekes , szegény székely földművescsalád gyermekeként született 1897. szeptember 20-án Farkaslakán. Apja Tamás Dénes, földműves, anyja Fancsali Márta. Kilencéves korában pisztollyal ellőtte a bal hüvelykujját, ezért a szülők úgy határoztak, hogy taníttatni fogják, mert nem lesz képes elvégezni a gazdasági munkát.[2] 1904-től Farkaslakán járt elemi iskolába. 1910-től a székelyudvarhelyi katolikus főgimnázium tanulója (amit halála után róla neveznek majd el). 1916-ban behívták katonának. 1917-ben hadiérettségit tett Gyulafehérváron, majd 1918-ban karpaszományos őrvezetőként az olasz frontra került.<br /><br />Ki akart törni az elődök paraszti életformájából, méghozzá nem is a szellemi élet, hanem a városi-polgári életforma felé. Ezért 1918. november 18-án megkezdte jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, majd 1921-ben, miután lediplomázott, a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább, ahol 1922-ben szerzett diplomát. Nevét is ekkoriban változtatta meg Tamás Jánosról Tamási Áronra. Tanulmányai befejeztével banktisztviselőként helyezkedett el előbb Kolozsváron, majd Brassóban.<br /><br />Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol volt alkalmi munkás, majd banktisztviselő is, noha írói karrierje épp ekkoriban kezdett beindulni, Szász Tamás, a pogány című novellájával ekkor nyerte meg a Keleti Újság novellapályázatát. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a Lélekindulás összeállt. Amerikából küldte haza a kéziratot a kolozsvári kiadóhoz, ahol 1925-ben megjelent. A műre a romániai magyar és a magyarországi irodalom is azonnal felkapta a fejét. 1923-1925 között New Yorkban élt, majd rövid ideig a Chicago melletti Garyben és végül a nyugat-virginiai Welchben. Innét települt haza Kolozsvárra 1926 májusában, hogy aztán rövid időn belül szűkebb hazájában, de Magyarországon is az egyik legnépszerűbb író váljék belőle.<br /><br />A két háború között gyors egymásutánban jelentek meg novelláskötetei, regényei is, közülük is az elsők között A szűzmáriás királyfi, amit javarészt még Amerikában írt, de csak hazatelepülése után fejezett be. Ezután jött a Címeresek, amelyekben az erdélyi világ feszültségeit rajzolta meg, majd fő műve, az Ábel-trilógia. Előbb az Ábel a rengetegben, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában, melyek tartalmát javarészt saját életéből merítette.<br /><br />1926-tól 1944-ig Kolozsvárott élt, ahol az Az Ujság és az Ellenzék munkatársa volt. 1926-ban feleségül vette Haliker Erzsébetet, gyermekük nem született. Az Erdélyi Helikon alapító tagja lett, 1933 májusától külön rovata volt a Brassói Lapokban „Tiszta beszéd” címmel. 1935-ben részt vett az Új Szellemi Front kísérletében. 1936-ban cikksorozatában (Cselekvő ifjúság) az „erdélyi gondolatot” igyekezett megújítani. 1937 októberében a népfrontos Vásárhelyi Találkozó elnöke volt. Ezen időszaka alatt többször is kitüntették a Baumgarten-díjjal (1929, 1930, 1933, 1943), valamint 1940-ben átvehette a Corvin-koszorút is.<br /><br />1940-ben a második bécsi döntéssel Kolozsvár, illetve Tamási Áron szűkebb otthona is visszakerült Magyarországhoz, amitől kezdve az erdélyi mellett a magyarországi irodalmi életben is aktívan részt vett. 1942 novemberében felszólalt a lillafüredi írótalálkozón. 1943-tól 1949-ig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 1944 augusztusában az Erdélyi Magyar Tanács tagjaként a háborúból való kilépést szorgalmazta. 1944-ben feleségével Budapestre költöztek, ahol Bajor Gizi házában vészelték át Budapest ostromát.<br /><br />A második világháború után (melyben tartalékosként szolgált, ténylegesen azonban sohasem hívták be) Magyarországon maradt, az 1945-ös választások után pedig egyike lett annak a tíz (később tizenkét) kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az alakuló Nemzetgyűlés külön törvény alapján meghívott képviselőnek a parlamentbe. A felkérést elfogadta, egyidejűleg a Nemzeti Parasztpárt színeiben a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja is lett. Képviselősége alatt kétszer is felajánlották neki a vallás- és közoktatásügyi tárcát, de mindkétszer elutasította azt. Mandátuma lejárta után, mivel a törvényt, ami alapján behívták, eltörölték és az 1947-es választásokon nem indult, politikai karrierje be is fejeződött. A Parasztpárton belül mindvégig Kovács Imre irányvonalával szimpatizált.<br /><br />1949 és 1953 között kiszorították az irodalmi életből, egyúttal akadémiai levelező tagságától is megfosztották; ekkoriban leginkább jeleneteket, bábjátékokat, verses önéletrajzot írt. A Sztálin halála utáni enyhülés jegyében 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja lett, és megjelenhettek cikkei, elbeszélései is, valamint kitüntették a Kossuth-díjjal is. 1956 szeptemberétől 1957 áprilisáig a Magyar Írók Szövetségének társelnöke volt.<br /><br />1956. október 31-én a Petőfi Párt Irányító Testületének tagjává választották. Tamási fogalmazta a december 28-án, az írószövetség közgyűlésén felolvasott Gond és hitvallás című nyilatkozatát. 1963-tól a Béketanács elnökségi tagja volt.<br /><br />Tamási Áron 1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Itt látható a sírja a templomkertben, melynek sírkövét Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor erdélyi szobrászok alkották. A kövön ez a felirat olvasható:<br />„Törzsében székely volt, fia Hunniának<br />Hűséges szolgája bomlott századának.”<br /><br />A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.<br />
<br /><strong>Díjai</strong> <br />
<br />
Baumgarten-díj (1929, 1930, 1933, 1943)<br />Corvin-koszorú (1940)<br />Kossuth-díj (1954)<br />
<br /><strong>Művei </strong><br />
<br />Szász Tamás, a pogány – Kolozsvár, 1922 – novella<br />Ördögváltozás Csíkban - 1923 - novella<br />Lélekindulás – Kolozsvár, 1925 – elbeszélés<br />Szűzmáriás királyfi – 1928 – regény<br />Erdélyi csillagok (elbeszélés, 1929)<br />Címeresek – Kolozsvár, 1931 – regény<br />Helytelen világ – Kolozsvár, 1931 – elbeszélés<br />Ábel a rengetegben – Kolozsvár, 1932 – regény<br />Ábel az országban – Kolozsvár, 1934 – regény<br />Ábel Amerikában – Kolozsvár, 1934 – regény<br />Énekes madár – Budapest, 1934 – színmű (a kék madár vonulathoz kapcsolódik).<br />Rügyek és reménység – Budapest, 1935 – elbeszélés<br />Jégtörő Mátyás – Kolozsvár, 1936 – regény<br />Tündöklő Jeromos – Kolozsvár, 1936 – színmű<br />Ragyog egy csillag – Kolozsvár, 1937 – regény<br />Virágveszedelem – Budapest, 1938 – elbeszélés<br />Magyari rózsafa – Budapest, 1941 – regény<br />Vitéz lélek – Budapest, 1941 – színmű<br />Csalóka szivárvány – Budapest, 1942 – színmű<br />Összes novellái – Budapest, 1942 – novellák<br />Virrasztás – Budapest, 1943 – cikkek<br />A legényfa kivirágzik – Budapest, 1944 – elbeszélés<br />Hullámzó vőlegény – Budapest, 1947 – színmű<br />Zöld ág – Budapest, 1948 – regény<br />Bölcső és bagoly – Budapest, 1953 – regény<br />Hazai tükör – Budapest, 1953 – regény<br />Elvadult paradicsom – Budapest, 1958 – összegyűjtött novellák (1922-26)<br />Világ és holdvilág – Budapest, 1958 – összegyűjtött novellák (1936-57)<br />Hegyi patak – 1959, színmű<br />Szirom és Boly – Budapest, 1960 – regény<br />Játszi remény – Budapest, 1961 – elbeszélés<br />Akaratos népség – Budapest, 1962 – összegyűjtött színművek<br />Hétszínű virág – Budapest, 1963 – elbeszélés<br />Szívbéli barátok – regény<br />Harmat és vér - novellaAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-70418905382937021022013-07-09T16:44:00.000+02:002013-07-09T16:44:18.469+02:00Sütő András Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/irodalomtortenet/ir315pe93550b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.mek.oszk.hu/01900/01906/html/cd9/kepek/irodalomtortenet/ir315pe93550b.jpg" width="275" /></a></div>
<br /><br />
<br />
<strong>Sütő András</strong> (Pusztakamarás, Románia, 1927. június 17. – Budapest, 2006. szeptember 30.) Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író.<br />
<br />
<strong>Életpályája </strong><br />
<br />Mezőségi szegényparaszti családból származott. A nagyenyedi református kollégium, majd a kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel.<br /><br />1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az 1950-es évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol az Igaz Szó című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1958-1989 között a Művészet, illetve az Új Élet című marosvásárhelyi képeslapnak volt főszerkesztője. 1989-ig az Erdélyi Figyelő főszerkesztői pozícióját töltötte be.<br /><br />1965–1977 között parlamenti képviselő, 1974–1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a Ceaușescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve.<br /><br />1990. március 19-én a marosvásárhelyi fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során, melyet később fekete márciusnak, a marosvásárhelyi pogromnak neveztek el, a RMDSZ székház ostromakor veszítette el bal szeme világát. Saját kérésére Magyarországra szállították gyógykezelésre, 1990. március 20-án este érkezett meg katonai repülőgéppel Tökölre, ahonnan Budapestre vitték tovább.<br />
<br />Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt.<br /><br />Darabjait 1971-óta Magyarországon is folyamatosan játsszák, Kaposváron november 19.én mutatták be a Pompás Gedeon című darabját. Az színháztörténeti jelentőségű ősbemutató rendezője Komor István volt.<br /><br />A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 58.<br />
<br /><strong>Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, </strong>hosszan tartó betegség után melanómában hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva, majd a református temetőben helyezték örök nyugalomra.<br />
<br />
<strong>Néhány ismertebb műve</strong> <br />
<br />
Mezítlábas menyasszony (dráma) Bukarest, 1950<br />Félrejáró Salamon (kisregény) Marosvásárhely, 1956<br />Pompás Gedeon (dráma) Bukarest, 1968<br />Anyám könnyű álmot ígér (regény) Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970<br />Istenek és falovacskák (esszék) Bukarest, 1973<br />Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma) Bukarest, 1975<br />Csillag a máglyán (dráma) Bukarest, 1975<br />Káin és Ábel (dráma) Bukarest, 1977<br />Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé) Bukarest, 1977<br />Évek – Hazajáró lelkek (cikkek, naplójegyzetek) Bukarest, 1980<br />A szuzai menyegző (dráma), 1980<br />Gyermekkorom tükörcserepei 1982<br />Advent a Hargitán (dráma) Budapest, 1987<br />Az álomkommandó (dráma) Budapest, 1987<br />Szemet szóért (naplójegyzetek) Debrecen, 1993<br />Heródes napjai (Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról) Debrecen, 1994<br />Balkáni gerle (dráma) Budapest, 1999<br />Erdélyi változatlanságok (Esszék, cikkek, beszélgetések) Debrecen, 2001<br />Létvégi hajrában (Esszék, jegyzetek, beszélgetések, levelek) Debrecen, 2006<br />Hargitai vadászkalandok<br />
<br /><strong>Digitalizált művei</strong> <br />
<br />
Digitális Irodalmi Akadémia<br />
<br /><strong>Díjak, elismerések </strong><br />
<br />
Román Népköztársaság Állami Díja (1951; 1953, harmadik fokozat)<br />Füst Milán-díj (1978)<br />Herder-díj (1979)<br />Alföld-díj (1986, 1987)<br />SZOT-díj (1989)<br />Bethlen-díj (1990)<br />Kossuth-díj (1992)<br />Erzsébet-díj (1993)<br />Kisebbségekért-díj (1995)<br />A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996)<br />Magyar Örökség díj (1996)<br />A Magyarság Hírnevéért-díj (1997)<br />A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997)<br />Hazám-díj (2002)<br />
<br />A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) (2005) - az egyetemes magyar kultúrához való hozzájárulásáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulása, kisebbségi jogainak védelme érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.<br />Magyar Kultúra Lovagja (2006)Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-29888753618396894952013-06-05T18:35:00.001+02:002013-06-05T18:55:59.792+02:00Kasza Béla : Hegedűs leszek - Rigó leszek <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUM3g3TLugjf27Y6zJOoJrYzmSAzMALqk9whgU1VdYOQaK6WyzECfD4PhZK9qrHrsrJCZQMe6xxPWR-4EYMeLCzwBL_raHu45665z7NYTtuxG6WNMoh0QtjRiAQRnmASbeo7aytisp5-g/s1600/blog15.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUM3g3TLugjf27Y6zJOoJrYzmSAzMALqk9whgU1VdYOQaK6WyzECfD4PhZK9qrHrsrJCZQMe6xxPWR-4EYMeLCzwBL_raHu45665z7NYTtuxG6WNMoh0QtjRiAQRnmASbeo7aytisp5-g/s320/blog15.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
HEGEDŰS LESZEK<br />
<br />
Nem lenne jó koporsóban,<br />
rémes, hideg serlegben.<br />
Nem hallanám szél zúgását<br />
hegyoldali fenyvesben.<br />
-<br />
Szabadsággal ölelkezem,<br />
búcsújajt se szóljatok!<br />
Fényes vizek, erdők fölé,<br />
hegyek közé szórjatok!<br />
-<br />
Én piroslok, ha eljönnek<br />
alkonyok és hajnalok,<br />
pipacsarcú búzamezőn<br />
sápadt kalászt ringatok.<br />
-<br />
Repülök rőt falevélen,<br />
felhők csúcsára ülök,<br />
vízpart sáros illatában<br />
csendet én hegedülök.<br />
<br />
----------------------<br />
<br />
RIGÓ LESZEK<br />
<br />
<br />
Rigó leszek, fekete,<br />
fáradt szívem szelleme<br />
dalra fakad nyárdicsérő<br />
hajnalban. Rigó-kedvű<br />
szép örömök s pipacsízek<br />
fénylenek e dallamban.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-86794312455424678792013-06-05T17:35:00.001+02:002013-06-05T18:54:44.606+02:00Kasza Béla: Pipacsoló - Ingem alatt borzongás <div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz5zDo2pFZkpGwCU9CLzm3leDIO-xD_MEyrvBQ7WRqsheLfbQSLpkvIAwBuzjkba0yjjItI8Vd4olKasKfnnozQoEyUqicUDoAr4k1R0fO1URO4xiSkXSm2c0Z5o2sL47nrux1tcyZ0LY/s1600/blog14.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgz5zDo2pFZkpGwCU9CLzm3leDIO-xD_MEyrvBQ7WRqsheLfbQSLpkvIAwBuzjkba0yjjItI8Vd4olKasKfnnozQoEyUqicUDoAr4k1R0fO1URO4xiSkXSm2c0Z5o2sL47nrux1tcyZ0LY/s320/blog14.png" width="300" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
PIPACSOLÓ <br />
<br />
Bánatfelejtő pipacsos reggelen<br />
mutatom az égnek mindkét tenyerem.<br />
Ráhull ifjú napfény, imát mormoló,<br />
és szertelen csókjával szél, a bohó.<br />
-<br />
Mosolytalan még a széles búzaföld,<br />
nem sárgul, kékesen, fátyolosan zöld,<br />
még sincs oka rá, hogy fakadjon sírva,<br />
gátja a pipacs ezer piros szirma.<br />
-<br />
Mert a pipacs álom, szárnyas szerelem,<br />
könnyű ölelésben búmat feledem,<br />
vagyok a május fogadott testvére.<br />
-<br />
A pipacs táncol, vörösen lengedez,<br />
felkapja lelkem, ébredő szellemem,<br />
s ragyog, mint vad csókok szépséges vére.<br />
<br />
-------------------------------------<br />
<br />
<br />
INGEM ALATT BORZONGÁS<br />
<br />
A hajnal csendes homályát<br />
madárszó oszlatja szét,<br />
kékül a csillagtalanodó ég.<br />
A fák is lassacskán fénybe<br />
öltöznek szép engedelemmel,<br />
a füvön harmatcseppek ragyognak,<br />
pipacsnyílásba fordul a reggel.<br />
-<br />
Szirombontó nap-mosoly pirosodik<br />
a kertben, ingem alatt szív-édes<br />
borzongás, a még-mindig-kegyelem,<br />
szélesre tárom rongyos karjaim,<br />
Istenem úgy ölelem!</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-43591468245449897512013-06-05T17:32:00.001+02:002013-06-05T18:53:59.329+02:00Kasza Béla : Mindhalálig vándor - Május<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr1dPO0rcEpaG_0FjfT9s1-618C5AekC0zjRXtZdhb3Uul5T8b-ViQhMhnA8I9J4gzvajL4uQzSH-FgIHLXhvpGociEIn4QLYU5_VQ6hNPRFgxYCgIAE96I4Ut6B2qspK9j4h5GX5nNdc/s1600/blog13.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="299" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr1dPO0rcEpaG_0FjfT9s1-618C5AekC0zjRXtZdhb3Uul5T8b-ViQhMhnA8I9J4gzvajL4uQzSH-FgIHLXhvpGociEIn4QLYU5_VQ6hNPRFgxYCgIAE96I4Ut6B2qspK9j4h5GX5nNdc/s320/blog13.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
MINDHALÁLIG VÁNDOR<br />
<br />
Pipacsszirom vörösére<br />
nap küldi a sugarat,<br />
lángos kedvük eggyé válik,<br />
így köszöntik a nyarat.<br />
-<br />
Hátamon a kopott zsákom,<br />
talpam alatt mehetnék,<br />
vándor szívű aki szabad,<br />
gyalogolni szeretnék.<br />
-<br />
Léptem alatt por ficánkol,<br />
üdvözölnek jegenyék,<br />
megpihenni fűbe fekszem,<br />
őrzik álmom kék lepkék.<br />
-<br />
Így érjen a kóbor halál,<br />
üljön büszke diadalt,<br />
zengjen az ég, dübörögjön,<br />
mosson el a zivatar.<br />
<br />
<br />
---------------------------------------<br />
<br />
MÁJUS<br />
<br />
Pipacsol a május,<br />
zászlaján szerelem,<br />
arany eső öntöz,<br />
teljes a kegyelem.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-67291775781916191192013-06-05T16:51:00.000+02:002013-06-05T16:51:06.697+02:00Kasza Béla : Együttlét<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/galeria/49640.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://mindorokke-szerelem.bloglap.hu/galeria/49640.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<strong><span style="font-size: large;">Kasza Béla : Együttlét</span></strong></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Szép kebleden libben lenge, szelíd szél,<br />véremnek gömbölyű szerelmet ígér.<br /><br /> <br />Rejtelmes rejtekét virág testednek,<br />égbe futó vágyát szerelmes hívednek.<br /> <br /><br />Add hát kincseid, tiszta szívvel kérem,<br />gyönyörrel bűvölj el, sebezzél meg végleg!<br /><br /> <br />Felejtsd el gátló, szemérmes tegnapod,<br />önfeledten szoríts, a csodát megkapod!<br /><br /><br />Madárfüttyös réten csókolom a szádat,<br />pipacsokkal díszítem minden porcikádat.<br /><br /> <br />Óvatos duhajon beveszem csöpp bástyád,<br />kéjes ölelésben izzó öröm jár át.<br /><br /><br />Bőrödön napsugár, s mint egy szép mesében,<br />lüktető izzással eggyé válunk fényben.<br /><br /> <br />Titkaid májusa forró öled egén,<br />önfeledt olvadással ezerszer az enyém.<br /> <br /><br />Odafenn egymásban két felhő gomolyog.<br />Ha látja, miként ölelsz, az Isten is mosolyog.</div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-34012655553281575272013-05-05T08:00:00.000+02:002013-05-05T08:00:06.889+02:00Devecsery László: Lennék én<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201112/0_22_gyongyvirag_77.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201112/0_22_gyongyvirag_77.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<strong>Devecsery László: Lennék én</strong></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
– Édesanyámnak –<br /><br />Lennék én gyöngyvirág:<br />harangszó-illatod,<br />fehéren csendülő<br />hószirmú harmatod.<br /><br />Lennék én két kezed:<br />virágtitkú bölcső,<br />szirmok esőjében<br />felkönnyező felhő.<br /><br />Lennék a mosolyod:<br />nevess mindig vélem,<br />amíg az életünk<br />megengedi nékem.<br /><br />Lennék én napsugár:<br />melengessen létem,<br />boltív-falak között<br />örömödet kérem.<br /><br />Lennék én a szellő:<br />könnyű legyen lépted,<br />mikor tiéidet<br />az útig kíséred.<br /><br />Lennék én… Mi lennék?<br />A fiad én vagyok,<br />egyetlen életed,<br />mindig-várt holnapod…<br /><br /><br /> </div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-26241271487006966882013-05-05T05:50:00.000+02:002013-05-05T05:52:31.264+02:00 Kasza Béla : Csak károgás télnek varjain<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201112/0_madar1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201112/0_madar1.png" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b> Kasza Béla : Csak károgás télnek varjain</b><br />
<b><br /></b></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
Egyszer hazudtam, azóta nem vagyok szabad ember,<br />
mit kezdjek magammal, s az egyre messzebb szerelemmel.<br />
Hordozom szakadtas, szelíden tétova magányom,<br />
kuporgok szívemben, mint fagy-lábú verebek az ágon.<br />
Telnek-múlnak az évek, nem vagyok éhemen hatalom,<br />
ami szép volt a múltban, újrázni csakis azt akarom.<br />
Állatként élek már, léptem távol a lábomtól,<br />
hiába remélek, valóság foszt meg az álomtól.<br />
És üzent József Attila, nekem szólt ez ügyben egyedül,<br />
ha kitépik a tücsök szívét, akkor is húzza a hegedűn.<br />
Nem vagyok fényes tücsök, csak károgás télnek varjain,<br />
így hallgatnom kellene, hisz semmit sem érnek szavaim.<br />
Itt az utolsó este, az elvadult végzetes éjjel,<br />
karját nyújtja a halál és megcsókol dermesztő kéjjel.<br />
<br />
forrás : <a href="http://balatoniwiw.hu/profiles/blogs/csak-k-rog-s-t-lnek-varjain" target="_blank">Balatoniwiw</a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-71849667381443573582013-05-05T03:49:00.001+02:002013-05-05T03:49:31.206+02:00Kasza Béla : Tavaszod leszek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201202/0_1a_taj2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201202/0_1a_taj2.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<strong><br /></strong></div>
<div style="text-align: center;">
<strong><br /></strong></div>
<div style="text-align: center;">
<strong>Kasza Béla : Tavaszod leszek</strong></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
Árva a kezem, nem szorítja senki,<br /> jó lenne szeretni, szeretve lenni.<br /> Mosolyra vágyom, szelíd, kedves szóra,<br /> szívdobogásra, minden szépre, jóra.<br /> -<br /> Álmot dédelgetek, jöjjön szerelem,<br /> örök ajándékul neked és nekem.<br /> Szomorú éjből kilépjek a fényre,<br /> szívedben, karodban lehessek végre.<br /> -<br /> Csókom az ajkadon otthonra talál,<br /> odaadás, hűség, ez lesz a szabály,<br /> néhány tiszta tétel, amire vágyom.<br /> -<br /> Tavaszod leszek, te napsugár nekem,<br /> kalapál szívünk, édes e szerelem,<br /> valósággá válik a legszebb álom.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8872024537909368880.post-53205051378992997182013-05-05T03:37:00.001+02:002013-05-05T03:37:29.756+02:00Kasza Béla : Pipacs - fény illatod bőrömön borzong - Májusi kegyelem<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201112/0_2_tavasz40.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://png-images.bloglap.hu/kepek/201112/0_2_tavasz40.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
PIPACS-FÉNY ILLATOD BŐRÖMÖN BORZONG <br /><br />Pipacs-pazar pompa reggeli réten,<br />édes a vágyunk, nem holmi szemérem<br />lesz itt a győztes, hanem az ölelés.<br />Csókos remegés, méghozzá nem kevés.<br />-<br />Tálalva az öröm a kék ég alatt,<br />szívünk piros tűzben, dúl a szép tavasz,<br />étvágy és falat talál most egymásra.<br />Nem higgadunk le, csók kell egyre-másra.<br />-<br />Pipacsos mezőben kéj-összeomlás,<br />kócos dal a tested, és ha nem volnál,<br />bele is halnék ebbe a hiányba.<br />-<br />Pipacs-fény illatod bőrömön borzong,<br />selymed összes cseppjét összetoborzom,<br />belelehelem minden szál virágba.<br /><br /> ------------------------------- </div>
<div style="text-align: center;">
<br />MÁJUSI KEGYELEM<br /><br />Pipacsos május, amúgy is virágos,<br />napfény követi lombokon az esőt.<br />Piros szoknyák szélben, akár az álom<br />lobognak, s feszít a büszke délelőtt.<br /><br />Fiatal a tavasz, megmarad nyárig,<br />gyönyörrel futnak egekig illatok.<br />Szerelem énekel, de akad más is,<br />lesik a kéj-zöld földet a csillagok.<br /><br />Érzékeny vagyok, ez lehet az oka,<br />meg hogy a május bámulatos csoda,<br />ezért meresztem mindig-éhes szemem.<br /><br />Pipacs-mosolytól való kedvem részeg,<br />ölelni édes e teljes egészet,<br />megtartó szívű, szépséges kegyelem.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/10153823648527938318noreply@blogger.com0