2011. szeptember 21., szerda

Czuczor Gergely - magyar bencés szerzetes, költő, nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.


Czuczor Gergely (Andód, 1800. december 17. – Pest, 1866. szeptember 9.) magyar bencés szerzetes, költő, nyelvtudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Eredeti neve Czuczor István, rendi neve lett a Gergely. Jedlik Ányos fizikus, a dinamó és a szódavíz feltalálójának unokatestvére.

Költőként a népdal formakészletének egyike legfontosabb elterjesztőjeként, hazafias versek szerzőjeként ismert. Magas színvonalra fejlesztette a nemzeti eposz és a ballada műfajokat. Nyelvészként fő műve a hatkötetes mű, A magyar nyelv szótára (1862–1874, amelyet "a Czuczor–Fogarasi" néven emlegetnek, mert Czuczor halála után Fogarasi János fejezte be).

Czuczor Gergely sok verse népdallá vált. (Móser Zoltán művelődéstörténész kutatása alapján 84, háromszor annyi, mint ahány Petőfi Sándor-vers.)

Az 1848-as forradalomban való részvételéért, illetve a forradalomra felhívó Riadó című verséért két évet kellett várfogságban töltenie. Kolerajárvány áldozata lett, mint negyedfél évtizeddel korábban Kazinczy Ferenc.

Pályája

Alacsony sorból emelkedett a 19. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjává. Apja Károlyi József gróf jobbágya volt az Érsekújvárhoz közeli Andódon, igaz, a jobbágyok közt módos gazda. Gyermekkori élményei segítették, hogy a magyar népies költészet egyik előfutárává válhasson. A hazafias nevelés, amelyet kapott, a nemesi-nemzeti hősi epika úttörőjévé tette. "Sok népdalt és táncot ismert" – írta Czuczorról írt könyvében Móser.

Már fiatalon a magyar mellett jól beszélt németül és szlovákul is (vegyes lakosságú területen született). Már kamaszkorában magyarul és latinul is verseket írt. Görögül is megtanult és később tanította is a nyelvet.

Apja katonának nevelte volna, ő azonban tanár akart lenni és ehhez a papi hivatáson keresztül nyílt számára út. Tizenhét éves korában jelentkezett szerzetesnek unokatestvérével, Jedlik Istvánnal (későbbi rendi nevén Ányossal) együtt.

A középiskolát Nyitrán kezdte, Esztergomban folytatta, a negyedik osztályt Pozsonyban végezte. Bencésnek 1817. október 25-én jelentkezett Pannonhalmán. Miután kiállta az újoncévet, a rend győri főapátsági líceumában tanult bölcsészetet. A teológiát 1820-tól már Pesten kezdte el végezni a központi papnevelőben. Harmadéves korában azonban, 1823 tavaszán Pannonhalmára hívták vissza, mert betegeskedett – itt fejezte be a tanulást.

1824. szeptember 26-án felszentelték és Győrött kezdett tanítani, előbb az alsó osztályokban, 1827–1828-ban a szónoklati osztályban. 1828-ban és 1829-ben a főapátsági líceumban a rendi növendékeket tanította magyar nyelvészetre és irodalomra. 1830-ban Komáromba helyezték át szónoklatot tanítani, 1832-ben a költészet tanára lett.

1831. március 17-én a frissen megalakult Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

Augsburgi ütközet címen romantikus eposzt írt hexameterekben. (Elődei ebben a papköltő Pázmándi Horváth Endre, a Zirc emlékezete szerzője, illetve az erdélyi tanár, Aranyosrákosi Székely Sándor. Az eposz, amelynek inkább hexameterei voltak figyelemreméltóak, mint szerkesztése, kéziratos formában felkeltette az akkor már költőkirálynak tartott Kisfaludy Károly érdeklődését. Az eposz 1824-ben megjelent az Auróra folyóiratban és Czuczor ünnepelt költővé vált. Czuczort elődjének vallotta Vörösmarty Mihály, aki az eposz megjelenésekor már írta saját hasonló műfajú művét, a Zalán futását. (Czuczor pedig azon lelkendezett, mikor ez utóbbi mű megjelent, hogy valaki még jobbat írt nála. A két költő egymás barátja lett.)

Az eposz sikere ellenére Czuczor gyorsan felismerte, hogy a műfaj ideje lejárt, hexameteres elbeszélő költeményeket azonban továbbra is írt. (Ezek közül leghíresebb a Botond.)

1830-ban, amikor Kisfaludy meghalt, Czuczor Vörösmarty mellett már az új hangon megszólaló magyar költészet legnevesebb alakja volt.

1848 és következményei

Czuczort a Riadó című vers miatt először 1849. január 18-án fogták el a Pestet elfoglaló osztrákok. Windischgrätz azt javasolta a haditörvényszéknek, hogy ítéljék halálra, de végül csak hat évi vasban letöltendő várfogságra ítélték.

A Riadó című verset 1848. december 21-én jelentette meg a Kossuth Hírlapja az ekkor már betegeskedő Czuczor sürgetésére, amikor az osztrák csapatok már közeledtek Pest-Buda felé. Külön röplapon is megjelent és Petőfi egyes verseihez hasonlóan a nép és a katonák közt terjesztett forradalmi indulóvá vált.

Amikor a tavasszal a magyar seregek visszafoglalták a várost, Czuczor kiszabadult, de a következő évben Bécsbe, majd márciusban Kufsteinbe szállították, hogy letöltse az ítéletet. 1851. május 22-én, a Magyar Tudományos Akadémia közbenjárására szabadult és ezután Pesten élt (a Múzeum körút 26. alatti házban), a szótáron dolgozva. A börtönből a szótárához írt jegyzeteket és Tacitus Germania című művének magyar fordítását vitte haza (és a rabláncot, amit megvásárolt a börtönőrtől).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet