2012. június 3., vasárnap

Reviczky Gyula magyar költő, író.




Reviczky Gyula (Vitkóc, 1855. április 9. – Budapest, 1889. július 11.) magyar költő, író.

Élete

A főnemes Reviczky család sarjaként, házasságon és örökségen kívüli gyermekként született.

Pozsonyban végezte a főgimnáziumot. Itt ismerkedett meg szerelmével, Lajkával, a kékruhás lánnyal, hozzá írta első szerelmi ciklusát.

Édesapja halála után kiderült, hogy neve nincs törvényesítve, örökségét apja elpazarolta, nemesi származása valótlan.

Azért, hogy meg tudjon élni, tanítónak szegődött úri családokhoz, később Budapesten újságírói állást kapott. Fordítással is foglalkozott, például Baudelaire-t először ő fordította magyarra, de fordította még Kleist, Nikolaus Lenau és Franz Grillparzer műveit is. A nagy színésznővel, Jászai Marival szerelmi viszonya volt. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Hosszas betegeskedés után, tüdőbajban halt meg 1889. július 11-én Budapesten.

A magyar szimbolizmus, a modern irodalom korai előfutára volt, jelentőségét halála után ismerték fel. Felfogásában a pozitivista determinizmus, a kereszténység és Schopenhauer eszméi ötvöződtek. A világ nyomora megváltoztathatatlan, egyetlen lehetőség a részvét, a megbocsátás és a belátó humor.
Ebben az értelemben tekinti "humoristának" a legnagyobb emberbarátokat és művészeket: Jézust, Goethét, Buddhát, Arany Jánost, Lev Nyikolajevics Tolsztojt és másokat.

Művei

  • Ifjúságom (1874-1883)
  • Jobáb házában (1875)
  • A bánatból (1875)
  • Osztályrészem (1877)
  • Tavaszodik (1878)
  • Arany Jánosnak (1878)
  • Ősz felé (1878)
  • A pozsonyi ligetben (1880)
  • Jézus és a boldogság (1880)
  • Magamról (1883)
  • Századunk pesszimizmusa (1884)
  • Pálma a Hortobágyon (1884)
  • Optimizmus, pesszimizmus (1887)
  • Edelény, a holtig hű szerető (1884)
  • Selyembogár (1888)
  • Apai örökség (1884)
  • Magány (1889)
  • Pán halála (1889)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet