2012. január 29., vasárnap

Nemere István író, műfordító.


Nemere István (Pécs, 1944. november 8.) író, műfordító. Rendkívül termékeny író, 2011-ig közel 500 könyve jelent meg magyar nyelven, ez egyébként magyar rekord. Műveinek eladási példányszámai megközelítették a tizenegy milliót. Főleg sci-fi könyvei és a paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté, de több más műfajban is publikál. Számos nyelven adták ki műveit köztük perzsa és eszperantó nyelven is. Az 1990-es években kétszer egymásután megválasztották a Nemzetközi PEN Klub eszperantó csoportja elnökének, aminek alapján a Svéd Akadémiánál javaslatot tehet valakinek irodalmi Nobel-díjra való jelölésére. A Magyar Írószövetségbe viszont nem vették fel. Bevallása szerint tartózkodik az élvezeti szerektől (kávé, alkohol, dohányzás és egyéb drogok) és munkamániás. Megrögzött optimista és a politikát kerülő ember.

Szülei és családi háttere


Nemere István 1944. november 8-án született Pécsett. Szülei Veszprém és Somogy megyei falvakban éltek és apja ott vállalt körzeti orvosi munkát, anyja pedig a háztartást vezette. Eredeti családneve Niedermayer. Apja szemészorvos volt, nehéz sorsú családból származott, ezért a családban csak az ő taníttatását tudták fizetni. Nemere Istvánt apja csak születése után 2 évvel láthatta először, miután hazatért a hadifogságból. Anyja vagyonos családból származott és a társadalmi illetve korkülönbség miatt a család ellenezte a házasságot, amelyet azonban végül mégis megköttöttek. Az államosítás idején anyai ági rokonai elveszítették vagyonukat és a kommunista rendszerben megtűrt személyek lettek. Nagyszülei Tihanyba költöztek.

Iskolás évek

Nemere visszaemlékezései szerint szerette a falusi életmódot. Saját kérésére óvodába nem járt. Az iskolát nem szerette és szenvedéssel élte meg azt az időszakot. Nehezen viselte a tanintézet rendszerét és a tanórák többségét. Csupán az irodalom- és földrajzórákat kedvelte. Már tizenévesen alkotott olyan írásokat, amik felkeltették tanárai figyelmét. A középiskolát a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezte, de itt is nehézségei voltak a tantárgyak többségével. Negyedikben három tantárgyból is megbukott, ezért később pótérettségit kellett tennie. Rossz magaviselete miatt az iskola nem javasolta, hogy tovább tanuljon, így filmrendezői ambícióit kénytelen volt elvetni. A gimnáziumi évek alatt sajátította el az eszperantó nyelvet.

1963-tól, az érettségi megszerzése után munkába állt, miután sikertelenül próbálkozott azzal, hogy felvegyék a tanárképző főiskolára. Kezdetben gépgyári munkásként, majd erdészetben és könyvesboltban dolgozott. Budapesten töltötte le katonai szolgálatát. Ezután az Állami Térképészeti Hivatalnál dolgozott, majd boncsegéd lett és boncolásokon is részt vett. Rövid ideig statisztaként dolgozotta a Hunnia Filmgyárban.

1964 nyarán egy fiatal lengyel tanárnőnek és barátainak tolmácsolt eszperantó nyelven. A hölggyel közelebb kerültek egymáshoz, ezért elhatározza, hogy Lengyelországba látogat. 1966-ban feleségül is vette korábban megismert lengyel barátnőjét. 1967-ben megszületett lánya, Kinga. Öt és fél évig dolgozott a toruńi Kopernikusz Egyetem könyvtárában, de kezdetben szegényes lengyel szókinccsel kellett boldogulnia. Munkája mellett diplomáciai tolmácsként dolgozott és megismerkedett az angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz, szlovák és ukrán nyelv alapjaival is. Előadásokat tartott Magyarországról a lengyel érdeklődőknek.

Házassága válással végződött. Három évig albérletben lakott. Ekkor készítette első fordításait és novelláit, amiket Magyarországra küldött és magyar újságokban publikált.

1970-ben megpróbált nyugatra disszidálni, de a varsói repülőtéren feltartóztatták.

Új párt talált, aki zongoristaként dolgozott. Titokban könyvet írt Gagarinról, akiről úgy tartotta, hogy sosem járt a világűrben. 1972 januárjában lecsapott rá az SB (a lengyel politikai titkosrendőrség) és közel 4000 oldalnyi magyar írást foglaltak le nála. Egy héttel később összeházasodott párjával.

A lengyel politikai hatóság folyamtasosan vizsgálódott utána, de korábbi diplomácia kapcsolatainak köszönhetően a letartóztatást elkerülte. Végül még 1972-ben visszaszökött Magyarországra. Természetesen a magyar politikai titkos rendőrség is megfigyelés alatt tartotta és közel 13 évig feljegyzések készültek róla (bár erről Nemere akkor még nem tudott), de szabad mozgásában nem akadályozzák. Írásaiban parapszichológiai témákat feszeget, de a közlésre kiszemelt média vegyes lelkesedéssel fogadta műveit.

1972 őszén Esztergomban telepedett le és beiratkozott az ELTE könyvtár szakára. 1975-ben diplomázott. 1972-1979 között másodállásban mint mentőápoló, könyvtáros és biztosítási ügynök)dolgozott, majd 1980-tól szabadúszó és főállású író lett.

Az 1970-es években sikerült több újságnál is megjelentetni írásait. Első könyve (A rémület irányítószáma - krimiregény) 1974-ben jelent meg, amelyet egyre több követett. Kezdetben saját nevén publikált ifjúsági írásokat, de azután főleg tudományos-fantasztikus regényeket írt. Ezenkívül publikál még krimiket, kaland- és később társadalomlélektani regényeket is. 1981 óta már nem volt év, amikor ne jelentek volna meg Nemere-könyvek. A rejtélyes jelenségekkel, a történelem titkaival és az emberi képességekkel kapcsolatos paratudományos könyvei ellentmondásos visszhangra találtak, de ismertté tették a nevét. Később egyre gyakrabban írt írói álnév alatt a sok kiadás miatt, néha női néven is. Napjainkban főleg történelmi témájú könyveket publikál, nem szokványos módon. Néhány évig egy tévécsatornánál interjú műsort vezetett. 1992-ben újra megnősült, felesége Nemere Ilona újságíró és gasztronómiai szakíró.

Jelenleg (2011) az Alföldön egy tanyán él.

Díjai
  • 1982 A "Legjobb Európai Science-Fiction Író" cím Európai Science-fiction Szövetség
  • 1983 Az Év Könyve Jutalom - Svájc
  • 1985 Az Év Könyve Jutalom - Olaszország

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet