József Attila (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth-díjas és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
Családja
Édesapja József Áron (1871–1937), bánáti szappanfőző munkás volt, édesanyja Pőcze Borbála (1875–1919), szabadszállási születésű, a Kiskunságból Pestre került parasztlányból lett mosónő. József Attila anyai nagyszülei Pőcze Imre (1844–1931) és Demeter Julianna (1846–1905). Nővérei József Jolán (1899–1950) és József Etelka (1903–2004). A költő gyermekkorában gyakran megfordult nagyapja, Pőcze Imre, az „öreg Dörmögő” egykori csőszházában, mely ma emlékházként működik.
Gyermekkora, tanulmányai
József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3 szám alatt. Hatodik gyermekként jött a világra, három testvére még az ő születése előtt meghalt.
A gyermek csupán három éves volt, amikor az apa 1908. július 1-jén elhagyta a háromgyermekes családot, s elindult szerencsét próbálni Amerikába. Végül Romániáig jutott, de családját végleg magára hagyta.
Az édesanyjának csak nagy nehézségek árán sikerült gyermekeit eltartania: napszámos munkát végzett, úri házakhoz járt mosni, vasalni és takarítani, ám ennek ellenére sem tudta biztosítani gyermekeinek a legalapvetőbb szükségleteket. Végül úgy döntött, hogy 1910 februárjában két kisebb gyermekét, Etelt és Attilát, a Gyermekvédő Liga gondjaira bízza. A testvérek 1910. március 21-én Öcsödre kerültek nevelőszülőkhöz, Gombai Ferenc parasztgazda házába. A gyermekek a házi munkában, az állatok etetésében és legeltetésében segítettek, cserébe kapták az ellátást. Csak 1911 nyarán látogatta meg őket édesanyjuk. József Attila az öcsödi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait az 1911/12-es tanévben.
Nevelőszülei a gyermek füle hallatára beszélték meg szomszédaikkal, hogy az Attila név nem létezik, és innentől fogva Pistának szólították. Fontos tényező volt életében, hogy Attila hun vezérről szóló olvasmányokat talált. Ez természetesen felkeltette érdeklődését az irodalom iránt, hisz ezek a legendák újra megerősítették identitástudatát.
Amíg a két gyermek távol volt, édesanyjuk folyamatosan azon munkálkodott, hogy számukra jobb életkörülményeket teremthessen. Szerzett egy bérlakást a Gubacsi úton, majd munka közben súlyos baleset érte, lábadozása során szerzett javai elkallódtak. Etel és Attila 1912. június 19-én tértek haza Öcsödről, bár a család továbbra is nagy szegénységben élt a Ferencvárosban. Gyakran kellett költözködniük egyik lakásbérleményből a másikba.
József Attila 1912/13-ban először az Ipar utcai fővárosi népiskolában, egy költözés után pedig a mai Mester utca 67. szám alatti iskolában járta a II. osztályt. Napjait nagyrészt az utcán töltötte, a kenyérkeresés szabályos és szabálytalan módjaival is megpróbálkozott. Már gyermekkorában kemény fizikai munkát is vállalt, hogy a család szegénysége enyhüljön, erről a következő sorai tanúskodnak:
„Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból – volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban.” (József Attila: Curriculum vitae, részlet)
Sokat betegeskedett, 1913 vége felé súlyos tüdőgyulladás döntötte ágynak.
1914 első felében Jolán nővérével történt egyik heves vita után Attila először próbált öngyilkos lenni: lúgkővel akarta megmérgezni magát, de helyette tévedésből keményítőt ivott. József Jolán állást szerzett a Bőrklinikán, majd 1914. augusztus 22-én feleségül ment Pászti Elemérhez. A család ekkor a férj Üllői út 63. szám alatti lakásába költözött át. 1914. október 14-én Pászti a frontra indult.
Még azon év végén édesanyjuk súlyosan megbetegedett: méhrákot állapítottak meg nála. A nőgyógyászati klinikán kapott rádiumos kezelést.
József Attila a IV. és a V. osztályt újra az Ipar utcai iskolában végezte.
1915 januárjában Pászti a harctérről hazatért, Jolánnak pedig 1915 májusában gyermeke született, emiatt a lakás szűkösnek bizonyult. A Mama ekkor két kisebb gyermekével átköltözött a Ferenc térre. 1915. szeptember 14-én Pászti Elemér másodszor is a a frontra vonult, Jolán gyermeke meghalt, így követte családját a Ferenc-téri lakásba, ahol egészen a Mama haláláig laktak.
Mivel a háborús nyomor növekedett, a Mama betegsége pedig egyre súlyosbodott, további romlott a helyzetük. Attila jócskán kivette részét a család eltartásából, a boltok előtt állt sorba élelmiszerért és alkalmi munkákat vállalt. Ez időtájt rikkancsként is dolgozott.
Etel a polgári iskolát elvégezte, Attila pedig beiratkozott az 1916-1917-es tanévben az Üllői út 54. szám alatti polgári iskola I. osztályába. A tanítási szüneteket feltehetőleg szabadszállási rokonainál töltötte. József Jolán szerint az I. polgári végzésének idején keletkezhettek József Attila első költeményei, köztük a Kedves Jocó! című.
A Mamán fokozatosan úrrá lett a betegsége, 1917 őszén kórházba került, s munkaképtelenné vált. A gyermekeknek kellett gondoskodniuk az eltartásáról. József Attila is súlyos beteg volt ugyanekkor, szeptember 12. és október 21. között skarláttal feküdt a Szent László kórházban.
József Jolán Makai Ödön ügyvédnél lett alkalmazott, hamarosan baráti, majd szerelmi kapcsolat kezdett kibontakozni kettejük közt. Jolán és Pászti Elemér házasságát 1918. április 29-én felbontották, az ügyvéd közbenjárására 1917. november 25. körül Etel és Attila Monoron kapott elhelyezést egy menhelyen. Etel itt maradt 1918. június közepéig, azonban Attila még 1918 elején megszökött innen. 1918-ban Budapesten folytatta a polgári iskolát. 1918 májusában karját eltörte, valószínűleg ennek is szerepe lehetett abban, hogy a tanév végén megbukott szabad kézi rajzból.
1918 nyarán a „Károly király gyermeknyaraltatási akció” keretei közt József Attila néhány hetet tölthetett Abbázziában (ma Opatija). Ellátásuk rossz volt és a lakosság viselkedése is ellenséges volt irányukba.
1919 nyarán a Mama már nem tudott felkelni az ágyból, 1919 őszén a Telep utcai szükségkórházba került, ahol egy iskolai tanteremből kialakított kórteremben töltötte élete utolsó napjait. Enyhíteni kívánva a család nyomorán, Attila még anyja halála előtt a szabadszállási rokonokhoz utazott, ott kapta a hírt, hogy édesanyja 1919. december 27-ről 28-ra virradó éjszakán elhunyt. Ez a tragédia élete meghatározó élményévé vált, s költészetében is mély nyomot hagyott. Az asszony halála után Jolán vette magához két testvérét, Attilát és Etust, Makai pedig a gyermekek hivatalosan kinevezett gyámja lett.
József Attila szeptemberben beiratkozott a IV. osztályba, ám iskolába feltehetőleg nem járt, 1920. január 10-én kimaradt a polgáriból. Az ősz folyamán hosszabb időt töltött Szabadszálláson. Később a makói gimnáziumba került internátusba. Itt ismét költeményeket írt, méghozzá az internátus igazgatójának lányához, Gebe Mártához.
József Attila 1920 januárjában néhány napig még a Ferenc téren lakott, január közepével Etel nővérével együtt átköltözött Makaiék Lovag utcai lakásába. Hogy a rokonokat megtévessze, Makai Etát mint szobalányt, Attilát pedig mint annak testvérét mutatta be. Sógorukat idegenek jelenlétében „doktor úr”-nak, Jolánt pedig Lucie-nek kellett szólítaniuk. Makai Ödön Lippe Lucie álnéven vette feleségül Jolánt 1919-ben, 1928-ban váltak el, hogy születési nevén is feleségül vehesse. A két gyermek a cselédszobában lakott. 1920 júniusától egészen nagykorúságáig Makai Ödön volt József Attila gyámja.
Miután Nyergesújfalura küldték, hogy a szaleziánus rendnél legyen kispap, csak hét hetet töltött ott, mivel kiderült, hogy a görögkeleti felekezet tagja. 1920 nyarán hajósinasként dolgozott az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein, kotróhajóin, ezek Budapest közelében tartózkodtak. Feladata a fedélzet sikálásából, ruhák mosásából és más nehéz fizikai munkákból állt.
1920 júliusában a polgári iskola IV. osztályából letette a magánvizsgáját. Gyámja a makói magyar királyi állami főgimnáziumba íratta be, valamint a Délmagyarországi Közművelődésügyi Egylet (DEMKE) makói internátusában szerzett számára helyet. Attila már betegen érkezett meg Makóra 1920 október elején, a hónap végéig tüdőcsúcshuruttal feküdt a makói kórházban.
Hogy tanulmányait a gimnázium V. osztályával folytathassa, le kellett tennie a különbözeti vizsgát. Atyai barátai kapcsolatot alakított ki egyik előkészítő tanárával, Galamb Ödönnel, aki kollégiumi nevelője is volt. József Attila 1921-től kezdett folyamatosan verselni. Az 1920-1921-es tanév június 29-én tartott záróünnepélyén önképzőköri jutalmakban részesítették, mivel jó rendű volt az év végi tanulmányi eredménye. Mezőhegyesen töltötte a nyári szünetet, itt korrepetált, s ezért cserébe kapott szállást és ellátást.
1928-ban Jolán nővére ismét feleségül ment Makai Ödönhöz
A költészet útján
1921 szeptember elején visszatért az internátusba, hogy anyagi helyzetén javítson, tanítást vállalt. Az 1921/22-es, VI. gimnáziumi tanévben már az osztályelsőségért folytatott versengést, sikereket könyvelhetett el az önképzőkörben is. Jó kapcsolatot alakított ki önképzőköri tanárelnökével, Tettamanti Bélával.
1922 elején, a tanév második felében egy iskolai lap megindítását szerette volna elérni, ám nem kapott rá engedélyt a főigazgatótól. Ezt követően verseit a helyi újságoknál próbálta megjelentetni. Sem a Makói Újság, sem a Makói Friss Újság nem volt hajlandó közölni ezeket, bár barátságba került utóbbinak a felelős szerkesztőjével, Saitos Gyulával.
1922 tavaszán a makói értelmiség vezető alakjainak (egy köztársasági-radikális érzelmű baráti kör, az Otthon kávéház asztaltársasága) figyelme a tehetséges diákra irányult. Elsőként Espersit János baloldali, művészet- és irodalomszerető, mecénáskodó ügyvéddel kötött ismeretséget. Az ő lakása szolgált a makói és szegedi írók, művészek központjául. Juhász Gyulának egyik makói látogatásakor, 1922 februárjában vagy áprilisában mutatták be; József Attila a Szegeden élő költővel egyik nyáron elolvastatta költeményeit, aki felismerve az ifjú költői tehetségét, melléállt.
1922 tavaszán ismerkedett meg Könyves-Kolonics Józseffel, Diósszilágyi Sámuel orvossal, Fried Ármin fogorvossal, Kiss Károly ügyvéddel, Kesztner Zoltán villanytelepi igazgatóval és, Gyenge Miklóssal, aki a Makói Reggeli Újság igazgatója volt. Mindezek barátságukba fogadták a költőt és támogatták őt. 1922 elejétől lassanként kibontakozott Gebe Mihály, volt kollégiumi igazgatójának lánya, Márta iránt érzett szerelme, ki több szerelmi versének volt ihletője.
1922-ben Makai Ödön és József Jolán házassága megromlott, Jolán Eta húgával elköltözött otthonról, s egy darabig a győri színháznál játszott, azonban még az iskolai tanév végét megelőzően hazaköltöztek. Miután Makai és Jolán kibékültek, Bécsbe utaztak. Feltehetőleg a családi konfliktus is oka lehetett annak, hogy az érzékeny Attila 1922 június végén ismét öngyilkosságot kísérelt meg gyógyszer segítségével, mindazok ellenére, hogy év végi bizonyítványa színjeles volt és számos önképzőköri díjjal is büszkélkedhetett. Kórházba került, majd néhány napot Budapesten töltött. Gyámjával ő is összeveszett, így nemsokára visszament Makóra. A nyári szünetben kukoricacsőszként dolgozott Kiszomborban, s javítóvizsgára készített fel helybéli diákokat, ennek fejében szállást és ellátást kapott. Hagymaszedéssel is keresett némi pénzt.
Gyalogszerrel ment Szegedre Kiszomborról 1922 augusztus végén, hogy felkeresse Juhász Gyulát, akinek ajánlásával a Színház és Társaság c. lap szerkesztőségébe jutott. Ismeretséget kötött néhány fiatal szegedi költővel és műfordítóval, akik éppen a hamarosan megjelenő Lírai antológia összeállításán dolgoztak. A látogatás eredményeitől lelkesen tért vissza gyalog Makóra.
Gimnáziumi tanulmányait 1922 szeptemberében folytatta a VII. osztályban, ám öngyilkossági kísérletéből kifolyólag nem térhetett vissza az internátusba. Önálló megélhetésre törekedett, házitanítóként dolgozott Iritz Miksa bornagykereskedő házában, s közben barátainál szállt meg. Osztályfőnöke Eperjessy Kálmán, önképzőköri tanárelnöke Tettamanti Béla maradt. József Attila az önképzőkör aljegyzője lett.
A szegedi Színház és Társaság 1922. november 1-jén jelentette meg Távol zongora mellett és Ősapám című verseit, szerzőjük néhány mondatos bemutatásával együtt. Eme közléssel kezdetét vette költői pályája.
A Szegedi Híradó 1922. november 5-i száma hozta le a Szeged alatt című versét, s ugyanezen a napon elkészült a szegedi fiatal költők Lírai antológia című versgyűjteménye a szegedi Koroknay nyomdában, mely József Attila négy költeményét is tartalmazta. A Makói Reggeli Újság a költő sikereinek hatására november 12-én közölte a Tél, az Ó zordon szépség és Koldus című verseit. Illegálisan akarta kinyomtatni a Makói Friss Újság nyomdájának szedőivel Lovas a temetőben című versesfüzetét, azonban lelepleződött, s a szerkesztőségből kitiltották.
1922 őszén Juhász Gyula biztatásával megjelent az első verseskötete, a Szépség koldusa, összesen háromszáz példányban, ebből száz famentes papíron.[8] A kötetet Szegeden adták ki Juhász előszavával, a füzetet hirdette a Makói Friss Újság november 12-i száma. Kötete ügyében több alkalommal is beutazott a szegedi Koroknay József nyomdájába, amely szerkesztőségként és kiadóhivatalként egyaránt funkcionált. Barátságot kötött a fiatalokkal, akik ezt az intézmény választották gyülekezőhelyül: Ferber Andorral, Berczeli Anzelm Károllyal, Kormányos Istvánnal, Szabadjai Istvánnal, Keck József Gáspárral, Rózsa Imrével, Hont Ferenccel, Sz. Szigethy Vilmossal. Könyvéhez Makón és Szegeden keresett előfizetőket. A Stefánia Szövetség december 12-én Makón megrendezett Petőfi-estjén Espersit János tolmácsolásában hallhatta néhány versét a közönség. December 17-én első kötetének példányait elhozta Szegedről, művéről december 24-én jelentek meg ismertetések a makói lapokban.
Verseit megjelentették a helyi lapok, illetve a Nyugat is. „Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam” – írta később önéletrajzában. Ekkor fedezte fel a Területvédő Liga magának az 1922 elején írt Nem, nem, soha! című versét is, amit azonnal fel is használt saját országos propagandájához, ezzel egy csapásra országosan ismertté téve a verset és vele József Attilát is.
A karácsonyi ünnepeket követően Pestre ment, majd 1923. január 10-én, miután visszatért Makóra, otthagyta a gimnáziumot. Amikor Makai Ödön eme döntéséről értesült, nem támogatta többé anyagilag a költőt, hogy megpróbálja jó útra téríteni.
Espersit Jánosnál lakott egy ideig, kapott lakást, de előfordult, hogy Kesztner Zoltánéknál, Saitos Gyulánál vagy Galamb Ödön lakásán szállt meg. Minden bizonnyal Galamb Ödön és Tettamanti Béla játszott szerepet abban, hogy József Attila a VII-VIII. gimnázium anyagából összevont vizsgát tett. Mivel több szabad idővel rendelkezett, gyakrabban látogatta szegedi barátait. Januárban látott napvilágot a szegedi fiatalok Csönd című folyóirata, s három szám után meg is szűnt. Március 1-jén megérkezett az elvált Espersit János házába Mária leánya, akihez költőnk több szerelmes verset írt.
A Névnapi dicséret, Útrahívás és Sacrilegium című versei a Nyugat 1923. április 16-i számában jelentek meg. Április 29-én befejezte Lázadó Krisztus című versét, ezt a május végén a Kékmadár című lap közölte először, ennek október 1-jétől közgazdasági rovatvezetője lett.
Május 15-től néhány napig Mezőhegyesen tartózkodott, majd Szegedre ment, hogy Juhász Gyula költői működésének negyedszázados jubileumát megünnepeljék. Itt ismerkedett meg Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Török Sophie-val és Szabó Lőrinccel. József Attila ajándékként A Kozmosz Éneke című szonettkoszorúval kedveskedett. Június 16-17-én Makón ünnepelték Juhász Gyula jubileumát, ahol szintén verssel köszöntette mesterét.
Május elején újabb öngyilkossági kísérletet tett, Makó határában ráfeküdt a vasúti sínekre. Ennek hírére Jolán nővére rögvest Makóra utazott öccsét meglátogatni, itt személyesen ismerkedett meg öccse barátaival és pártfogóival.
Június 25-én a költő két gimnázium osztály anyagából vizsgázott, a VII. osztály tantárgyaiból jórendű, a VIII-éiból elégséges osztályzatot kapott. Július elején néhány nap erejéig Pestre utazott, a nyarat viszont Eta nővérével töltötte együtt Makón, egy kofa szállásolta el. Üdülés közben az érettségi vizsgára is elkezdett készülni. Makón szeptember elejéig maradt.
1923. október 19-én a Kékmadár hozta le Lázadó Krisztus című versét, s emiatt a Kelet Népe című lap november elsejei számában élesen támadták.
Ősszel már készült az érettségire. A Lovag utcában nem érezte magát jól, József Attila és Makai Ödön között mindennaposak voltak a nézeteltérések. Novemberben Szegedre ment és november 26-án az "Igen" csoport matinéján is részt vett. December 13-án a budapesti Werbőczy gimnáziumban leérettségizett. Magyarból Pintér Jenő tankerületi főigazgató volt a vizsgáztatója, akitől elégségest kapott teljesítményére. Az év utolsó napjaiban újból Makóra utazott, sikerrel lépett fel Szilveszter éjszakáján, az újságírók Görbe estjének műsorában. 1924. január 29-én megkapta azt a rendőrségi idézést kapott, mely arról tanúskodott, hogy az ügyészség Lázadó Krisztus című verse miatt perbe fogta Istengyalázás címén.
Február elején visszatért Budapestre. Összeveszett családtagjaival, akiknek nem tetszett, hogy még mindig munka nélkül tengeti életét. Április elejétől körülbelül május közepéig dolgozott a Fővárosi Könyvkiadónál mint könyvügynök, majd május 15-től augusztusig banktisztviselő volt a Mauthner-féle magánbankháznál. Június végén rövid látogatást tett Makón.
Ezzel párhuzamosan irodalmi terveivel is foglalkozott, tervezgette 1923-ban és 1924-ben A legutolsó harcos 1924 elején pedig a Lázadó Krisztus című kötetek megjelentetését. A vad ejtését hiába kérte, július 10-én megtartották a Lázadó Krisztus című vers miatti pert. A Büntető Törvényszéken a Schadl-tanács tárgyalta az ügyet, a költő védője Vámbéry Rusztem volt. A Schadl-tanács a nyolc hónapi fogházra és 200 000 korona pénzbüntetésre ítélte a költőt. A sajtóban gyakorta foglalkoztak a bírói ítélettel. Az országos közvélemény figyelmét József Attilára az egyes újságok állásfoglalásai hívták föl először. Még október 14. előtt a Táblabíróság nyolc hónapról egy hónapra csökkentette büntetését, 1925. március 4-én pedig a Kúria felmentette az Istengyalázás vádja alól.
Budapesti tartózkodása alatt a főváros irodalmi életének is résztvevője volt: a Kékmadár és a Magyar Írás körének programjaiból, vitáiból is tevékenyen kivette részét. Látogatta a Mentor Könyvkereskedés összejöveteleit, s a Modern kávéházban is gyakran lehetett látni. Közelebbi kapcsolatot alakított ki Pintér Ferenccel, Márer Györggyel, Fenyő Lászlóval, Zsolt Bélával, Gergely Sándorral, Ignotus Pállal, Lázár Vilmossal, Bányai Kornéllal, Fodor Józseffel és Kuti Lászlóval, valamint csatlakozott Balogh Vilma baráti köréhez is.
1924 első felében játékos viszonyt alakított ki Gyenes Gitta festőnővel és annak lányával, Wallesz Lucával. Később Saitos Valériával került közvetlenebb érzelmi kapcsolatba, makói tartózkodásai alkalmával.
Egyetemi évei
Augusztusban elhatározta, hogy beiratkozik a szegedi egyetemre. Döntése meghozatalában családja, pesti ismerősei (főként Balogh Vilma) és a makói barátainak befolyása is döntő szerepet játszott. Augusztus 18-án szert tett a felvételhez szükséges erkölcsi bizonyítványra. Szeptember 3-án kérvényezte, hogy rendes hallgatónak vegyék fel a szegedi bölcsészettudományi karra. 1924. szeptember 13-án a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója lett. Szeptember 19-én iktatták be egyetemi polgárnak.
Szeptember közepétől Koroknay József barátjának Templom-tér 3. sz. alatti lakásában lakott, később pedig albérletbe költözött át. Szegedi tartózkodása alatt gyakran változtatta lakhelyét, és sokat nélkülözött. Sokszor ismerősei látták el élelemmel. A szegedi tanév első felében többször utazott Makóra és Budapestre. Ősszel újból megérintette a szerelem; Günczler Rózsa, Ligeti Böske és Szatmári Rózsika iránt táplált vonzalmat.
A Szociáldemokrata Párt szegedi szervezetével közeli kapcsolatba került, továbbra is élt barátsága Juhász Gyulával, valamint közelebbi ismeretséget a Szeged című lap szerkesztőségének tagjaival: Móra Ferenccel, Vér Györggyel, Pásztor Józseffel, Magyar Lászlóval és Pór Tiborral. Sikerei voltak az egyetemen a magyar irodalomtörténeti szemináriumon, tanára, Dézsi Lajos kiemelkedően jó írásként jellemezte Csáti Demeter: Ének Pannónia megvételéről című művéről írt dolgozatát.
1924 októberének végén József Attila tervezte egy kötet kiadását, melynek A villámok szeretője címet adta, a Koroknay nyomda vállalta el ennek elkészítését. Nekifogott a baráti támogatások előteremtéséhez, melyek a kötet kiadásának költségeit fedezni tudja. A verseskönyvet a Szeged című lap már az új, Nem én kiáltok címmel hirdette hasábjain 1924. november 23-án. Ezzel a címmel jelentek meg a kötet első példányai 1924 karácsonyát követően. 1925. február 2-án az ügyészség vádjavaslatot készített a versgyűjtemény egyes versei ellen, ám bírósági eljárás nem indult ellene.
Februárban szerelemi kapcsolat alakult ki József Attila és dr. Kunvári Bella között, aki Balogh Vilma baráti köréhez tartozott.
A Szeged című lap közölte 1925. március 25-én a költő Tiszta szívvel című versét. Ennek megjelenése jobboldali körökben botrányt robbantott ki; a Szegedi Új Nemzedék 1925. március 29-i számában két cikkben is támadták a költőt. Az egyetemi dékán, Horger Antal professzor március 30-án magához hívatta József Attilát, és két tanú jelenlétében a tanári pályától eltanácsolta. Meg is fenyegette: gondoskodni fog arról, hogy ne lehessen tanári diplomája. A költő ezt a fontos epizódot önéletrajzában a következőképpen örökítette meg:
Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott s két tanú előtt – ma is tudom a nevüket, ők már tanárok – kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert „olyan emberre – úgymond – ki ilyen verseket ír”, s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, „nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését”. (József Attila: Curriculum vitae)
A költő a második szemesztert befejezte, majd Budapestre ment május végén vagy június elején. Egy darabig a Lovag utcában lakott, ahol megismerkedett Rákosi Mátyással, aki ekkortájt illegalitásban élt. Az ekkor már bomlófélben lévő Makai család kötelékében nem érezte magát jól, így albérletet vett ki. A nyarat barátaival töltötte. Belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Szeptember 25-én Rákosit letartoztatták, a költő látogatást tett nála vizsgálati fogsága idején.
1925 októberének elején kiment Bécsbe. Itt elsőként barátainál, Kovács Györgynél és Erg Ágostonnál kapott lakhelyet, novemberben pedig átköltözött a Collegium Hungaricumba, ahol az igazgató, Lábán Antal vette pártfogásába, ennek köszönhetően tanítványokra tett szert. A Diogenes című lap szerkesztője, Fényes Samu is megvendégelte és támogatta őt.
1925. november 24-én beiratkozott a bécsi egyetemre, előadásokra és könyvtárba járt. Olvasmányait között a marxizmus klasszikusait és az anarchista tanok is szerepeltek. Mindeközben újságárulással kereste kenyerét, ám sokat kellett nélkülöznie. Résztvevője volt a bécsi magyar emigráció irodalmi és szellemi életének. Megismerkedett Kassák Lajossal, Németh Andorral, Nádass Józseffel, Sándor Pállal, Sándor Imrével, Déry Tiborral.
1926 elején pár nap erejéig Gáspár Endrénél vendégeskedett, utána egy diákotthonban kapott szállást, szegényes körülmények között. Kapcsolatot alakított ki számos baloldali irányzatot képviselő emigránssal: Landler Jenővel, Lukács Györggyel, Balázs Bélával, Lesznai Annával, Hatvany Lajossal, Ignotussal és Reinitz Bélával. Nyár elején pár hetet töltött a lainzi Hermes-villában, Hatvany Lajos házában. Itt újfent találkozott Juhász Gyulával, az atyai jóbaráttal.
Németh Andorral közösen tért haza Magyarországra július végén. Hatvan felé vette az irányt, ahol Hatvany Lajos testvére, Hirsch Albertné vendégeként üdült egy ideig. Pihenése alatt gyakorta udvarolt a kastélyban lakó Hertha Böhm német társalkodónőnek.
Augusztus végén visszatért Budapestre. Néhány hetet Németh Andorral töltött, ő mutatta be neki Karinthy Frigyest és Kosztolányi Dezsőt.
1926. szeptember 10. körül Párizsba ment, s felkereste Hont Ferencet, szegedi barátját. Először a Rue du Vieux Colombier-beli Vatican szállodában lakott, majd novemberben továbbköltözött a Rue de la Huchette-be.
Mialatt Párizsban tartózkodott, a korábban Bécsben már megszokott bohém és nélkülözésekkel teli életmódját folytatta. Rendszeresen látogatta a párizsi magyar emigránsok kedvenc kávéházait, a Dame-ot, a Coupole-t, valamint a Clauserie des Lilas-t. Kapcsolatban állt Gráber Margit festőnővel, Sándor Kálmánnal, Vághidi Ferenccel, Janovits Andrással, Korda Vincével, Pais Györggyel és Cserépfalvi Imrével.
Lelkesen tanult franciául, november 12-étől már a Sorbonne hallgatói közé tartozott. A francia fővárosban barátkozott Marx, Hegel, Lenin tanaival, és tagja lett az Union Anarchiste-Communiste-nek. Pár költeményét közreadták a kinti újságok is.
A Kassai Napló 1926. november 9-i száma hírt adott arról, hogy József Attila Csehszlovákiában tervezte Tüzek éneke című kötetének megjelenését, ám nem járt sikerrel ezirányú kísérlete. Folyamatosan levelezett családjával. 1927 elején a Francia Kommunista Párt magyar szekciójával alakított ki kapcsolatot. Francois Villon költészetét is tanulmányozta.
Januárban ismeretséget kötött Paul Dermée-vel és Michel Seuphorral, akik az ekkoriban alapított Esprit Nouveau című folyóiratot szerkesztették. Március 12-én szerepelt az Esprit Nouveau estjén is fellépett. A folyóiratnak csak egyetlen száma jelent meg tavasszal, amely a költőnek egy francia versét is tartalmazta.
Június végén két hónapra elutazott a francia tengerpartra, Cagnes sur mer üdülőfaluba, amely Nizza közelében a Cote d'Azurön található. Július 20-a utáni napokban fiatalabbik nővére, Etus meglátogatta.
1927 augusztus közepén tért haza Budapestre, költeményeit ekkor már ismerik és megjelentették a különböző napilapok, irodalmi folyóiratok is (Népszava, A Toll, Pesti Napló, Nyugat, Korunk stb.).
Szeptember 28-án beiratkozott be a budapesti egyetem bölcsészkarára, ahol két szemesztert végzett el. 1927 őszén Illyés Gyulával és Németh Andorral kötött barátságot, összejöveteleket rendeztek a Lovag utcában. József Attila a családi perpatvarok következtében albérletbe költözött, ám továbbra is jó kapcsolatot ápolt Eta nővérével. Október 9-én érkezett az első hír, hogy új kötetet tervez megjelentetni, Nincsen apám, se anyám címmel.
1928 első néhány hónapjában ismerte meg Vágó Mártát, akivel egymásba szerettek. Az ő révén került kapcsolatba polgári radikális és liberális körökkel, barátokat szerzett Varró István, Vámbéry Rusztem, Vágó József, Gönczy Jenő, Kecskeméti Pál és György, Ignotus Pál, Komlós Aladár és Komor András személyében.
1928. április 20-án a sajtó arról adott hírt, hogy József Attila Nincsen apám, se anyám című kötetét tervezi kiadni. Ebben az időszakban az Andrássy út 6. szám alatt albérletben élt nyomorúságos körülmények között, melyről az április 21-én kelt, Diáknyomorenyhítő akcióhoz írott kérvénye is tanúskodik. Egyetemi alapvizsgájára is tanult.
Májusban és júniusban részt vett a Vágó Márta édesapjának baráti köre által szervezett, a főváros környéki hegyekbe tett kirándulásokon. A Napkelet pályázatára beküldött költeményei közül június 15-én kiválasztották azokat, melyeket versenyre érdemesnek tartottak. Az elbírálásra 1929. január 15-én került sor, ám ez kedvezőtlennek bizonyult.
1928 július második felében 2-3 hétig nélkülözte Márta társaságát, aki ebben az időben a Dolomitokba utazott üdülésre. Az 1928 nyarán keletkezett Klárisok c. vers ábrázolja szerelmi kapcsolatukat, s jól dokumentálja az abban lappangó szociális feszültségeket.
Vágó Márta szülei megpróbálták megakadályozni hogy lányuk és költő kapcsolata komolyabbra forduljon. Mártát kiküldték Londonba, hogy az angliai népjóléti intézményeket tanulmányozza, valamint szociális gondozó lehessen belőle. 1928 őszén még leveleztek a fiatalok, ám 1928-1929 fordulóján abbamaradt a viszonyuk. József Attila a köztük lévő társadalmi különbséggel magyarázta magának az eljegyzés felbomlását: „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tőlem” – írta Végül című versében (1930).
Az utolsó évek
1935 tavaszától már Gyömrői Edittől kapott pszichoanalitikai kezelést, aki iránt szerelme lángra lobbant. A pszichoanalitikus „hasadásos elmezavart” (skizofrénia) diagnosztizált József Attila esetében. Több mai pszichiáter szerint ez a diagnózis, amely a pszichiátria akkori állapotának fejletlenségét tükrözi, hibás volt, és hozzájárult költőnk életének tragikusabbra fordulásához; valójában borderline személyiségzavarban szenvedett, akad pszichiáter (Németh Attila, aki egy egész könyvet is szentelt a problémának , aki szerint a tapasztalatlan Gyömrői kezelése még rontott is a költő problémáin, de ez valóban nem skizofrénia, hanem a költő háttérben meghúzódó borderline személyiségére épülő depressziós rendellenességnek diagnosztizálható (az ICD-10 diagnosztikai rendszer szerint az F33.3 kódszámú személyiségzavar: major depresszió pszichotikus epizódokkal).
Gömbös Gyula miniszterelnök a magyar írók közül jó néhányat megtévesztett reformdemagógiájával, akik 1935 tavaszán, hogy a Gömbös-féle jobboldali reform politikát támogassák, létrehozták az Új Szellemi Frontot. Ezzel a tömörüléssel József Attila május elején két cikkében is szembefordult, akárcsak Ignotus Pál, aki szintén aktívan harcolt e csoport ellen. Így több évnyi elhidegülést követően újraéledt kapcsolatuk.
Augusztus 14-én először szerepelt József Attila a magyar rádió műsorán a költeményeivel. Augusztus 16-án Hódmezővásárhelyre ment, hogy a megszületett Ádám unokaöccsét meglátogassa. A hódmezővásárhelyi tanyavilágban augusztus 25 és 28 között kapott helyet az írók látogatása, a programon résztvevő írókkal itt találkozott a költő. A hónap végén visszatért a fővárosba.
Ignotus Pállal együtt arra az elhatározásra jutottak, hogy irodalmi folyóiratot indítanak, ennek tervébe Fejtő Ferencet, és Hatvany Bertalant is bevonták. A kiadásra Cserépfalvi Imrét ajánlotta a költő. A jövőbeni szerkesztők és belső munkatársak szeptember végén értekeztek Cserépfalvi Imrével a folyóirattal kapcsolatos teendők megvitatására.
Ősszel József Attila és Vágó Márta kapcsolata is feléledt.
1935 őszén folytak a folyóirat megjelenésének előkészítési munkálatai, József Attila és Ignotus Pál december 27-én megkötötték a szerződést Cserépfalvi Imrével, hogy útnak indítják a Szép Szó című folyóiratot.
1936 januárjában József Attilát Baumgarten-jutalomban részesítették. 1936 február végén látott napvilágot a Szép Szó első, márciusi száma. Április 3-án másodszor szerepelt a költő szerepelt a magyar rádió műsorában.
Májusban megjelent a Szép Szó könyvnapi különszáma, a Mai magyarok régi magyarokról, ennek élén állt József Attila: A Dunánál című verse.
1936 első felében került kiadásra Cseh és szlovák költök antológiája Anton Straka szerkesztésében. József Attila és segédkezett a kötetben szereplő cseh költők verseinek lefordításában. A költő fordítói munkáját június 24-én bemutatta és méltatta a prágai rádió.
Július 5-én a Brassói Lapok közölték Molnár Tibor interjúját a költővel, melyet június végén, Budapesten készített.
1936 nyarán József Attila végleglesen elszakadt Szántó Judittól. Augusztus elejétől pár hétig Etus nővére családjának vendégeskedett Balatonszárszón, majd szeptemberben visszament Budapestre.
Élete utolsó időszakában gyakorta változtatta lakhelyét. 1936 őszén a Szentkirályi utca 6., majd a Váci utca 4., végül a Teréz körút 48. szám alatt lakott.
Szabó Lőrinc javaslatára októberben a La Fontaine Irodalmi Társaság tagjai közé választották. December 11-én immáron harmadik ízben szerepelt verseivel a magyar rádió műsorában.
Decemberben személyes megismerte Bartók Bélát.
1936 karácsony előtt jelent meg utolsó kötete, a Nagyon fáj, merített papíron, ebből 50 számozott példány a költő aláírásával jelent meg.[19] Borítóját Nemes György tervezte. A kötetből azonban mindössze néhány példány kelt el a könyvesboltokban; ezzel ismét nagy lelki megterhelés érte. Egy dedikált példányt küldött Márai Sándor számára is, melyet sokáig elveszettnek hittek.
Cserépfalvi Imre a Szép Szó irányvonalával nem értett egyet, és mivel többszöri próbálkozásra sem sikerült kompromisszumot kötnie, 1936 végén a folyóirat további kiadásától elzárkózott. A következő év elejétől kezdve Dormándi László kiadásában jelent meg a folyóirat.
A Baumgarten-díj helyett csak segélyben (1936), illetve jutalomban (1937) részesült annak ellenére, hogy kibékült Babits Mihállyal.
1936 őszén a költő kapcsolata megromlott pszichoanalitikusnőjével, Gyömrői Edittel, és Bak Róberthez került a kezelés folytatására. Az év végén ideg-összeroppanás miatt bekerült a Siesta szanatóriumba, ahol az újév első napjait is töltötte.
A Szép Szó írói meghívásának eleget téve 1937. január 13-án megérkezett Magyarországra Thomas Mann, s még aznap este jelen volt a tiszteletére rendezett felolvasó esten a Magyar Színházban. József Attila ezen alkalomra írta Thomas Mann üdvözlése című ünnepi ódáját, ám ennek előadását feltehetőleg a vers utolsó sora miatt a Belügyminisztérium megtiltotta.
Február 5-én a költő a Cobden Szövetségben nyilvános vitát folytatott Németh Andorral, melynek témája a költő és a kritikus viszonya volt.
1937. február 20-án megismerkedett Kozmutza Flóra, gyógypedagógusnővel, aki iránt újabb szerelem kerítette hatalmába, ismét viszonzatlanul. A költő halála után Flóra Illyés Gyula felesége lett.
Február 16-án agyvérzésben elhunyt Makai Ödön, József Attila sógora és egykori gyámja.
Februárban a Magyar Papíripari R. T.-nél pályázott meg állást, tisztviselőként szeretett volna elhelyezkedni. Ezen célból írta meg folyamodványi mellékletként rövid önéletrajzát, ezt halála után a Szép Szó Curriculum vitae címmel hozta le.
Az év elején egy darabig a Szoms utcában lakott Ignotus Pálnál.
Március végén szemérem elleni vétség címén került bíróság elé Tersánszky Józsi Jenővel és Ignotus Pállal közösen, mivel a Kakuk Marci hősszínész című írást a Szép Szóban közzétették.
Májusban látott napvilágot a Szép Szó könyvnapi különszáma Mi a magyar most? címmel, melynek bevezetőjében József Attila Hazám című szonettciklusa volt olvasható. A tavasz folyamán Cserépfalvi Imre bíztatta, hogy vegyen részt az Európai költők antológiája című versgyűjtemény szerkesztésében és anyagainak fordításában.
A költő utolsó idegösszeomlása 1937 júliusának második felében következett be. Benedek László idegorvos, miután konzultált Ignotus Pállal és Hatvany Bertalannal, beutalta József Attilát a Siesta szanatóriumba, a költő július 20. körül már ott lakott. Barátai titkolták megbetegedését és szanatóriumi kezelését, ám mégis híre ment az eseménynek 1937. augusztus 12-én.
Ezév nyarán és ősszel Anton Straka és a csehszlovákiai magyar írók segítségével előkészítették a Szép Szó csehszlovákiai előadó körútját, melyet Nádass József szervezett, és amelyen József Attila is szerepelt volna az eredeti terveknek megfelelően. A költő utoljára október 1-jén szerepelt a magyar rádióban.
A Szép Szó csehszlovákiai körútjáról az Uj Szellem című prágai lap október 1-i számában jelent meg az első híradás. Először október 15-én lépett fel Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Nádass József és Remenyik Zsigmond Pozsonyban. Az Uj Szó próbálta az esemény jelentőségét kiemelni azzal, hogy az október 15-i számában számos közlemény jelent meg a Szép Szóval kapcsolatban, többek között a Mai költő föladata, mely József Attila utolsó, életében megjelent prózai írása volt. A Szép Szó írói október 16-án voltak hallhatóak a pozsonyi rádió magyar adásában ebből az alkalomból, József Attila A Dunánál című ódáját is előadták. Október 20-án került sor Szép Szó hivatalos prágai fellépésére.
A költő november 4-én hagyta el a Siesta szanatóriumot, majd Balatonszárszóra utazott Jolán nővére társaságában.
A Szép Szónak a Magánalkalmazottak Szövetsége által szervezett miskolci előadását december 4-én akarták megtartani, a rendezvényen József Attila is feltűnt volna.
A költő gyógyulását elősegítendő, csehszlovákiái barátai eltervezték, hogy 1937 végén meghívják őt a Tátrába. A Baumgarten alapítvány kuratóriuma a költő hozzátartozóival nem-hivatalosan közölte, hogy még ezévben szándékoznak odaítélni neki a Baumgarten-díjat (3000 pengő). Nővérei azonban nem akarták nyugtalanítani az ekkor még bizonytalan hírrel.
Halála
December 2-án a Szép Szó vezérkarának társaságában töltötte napját, felkereste őt Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond és Fejtő Ferenc, akik jó hírrel szolgáltak a költő számára: januártól lektori állást szereztek neki a Pantheonnál, felmerült az is, hogy újra beáll a Szép Szó szerkesztőinek sorába, kilátásban volt egy új kötet megjelenése is Cserépfalvi kiadásában. Már azonnal indult volna Pestre, ám nem volt már számára hely az autóban. A költőben még a nősülés gondolata is felmerült.
December 3-án reggel már fordítani akart, délelőtt heverészett, jó étvággyal elfogyasztota az ebédet, majd újságot olvasott. Délután lediktált egy levelet Etus nővére ügyvédjének. Nyolcvanhat perccel a költő halála előtt Jolánnal krumplit vásároltak, mivel azonban József Attila cipekedni nem tudott, megfogadta, hogy erősíteni fogja izmait. Egy órával halála előtt még jókedvűen indult sétálni.
Este a balatonszárszói vasútállomáson átugrott a sorompón, majd megpróbált átbújni a 19 óra 36 perckor továbbinduló 1284. számú tehervonat – amelynek érkezése amúgy sem volt feltüntetve a menetrendben, csak a vasutasok rendelkeztek róla információval – 15. és 16. (1963. és 1964. pályaszámú) kocsija között. A szerelvény azonban időközben elindult, a kocsikat összekötő csavarkapocs súlyos ütést mért József Attila fejére, mely bezúzta koponyáját, s emiatt a költő sínek közé zuhant, a vonat a jobb karját leszakította.
Egyes vélemények szerint öngyilkos lett, mások ezt vitatják, a kérdés a mai napig eldöntetlen. Garamvölgyi László és Kéri Edit többek között MÁV jelentések, csendőrségi jegyzőkönyv és helyszínrajzon alapuló kutatásai a balesetet támasztják alá.
A balatonszárszói televíziótól Vígh Magdolna 1995-ben interjút készített Budavári János szemtanúval, aki annak idején látta a balesetet. Ő a következőket nyilatkozta a tragédiáról: ”Á, nem úgy volt, hogy a vonat alá vetette magát! Ez egy gyorstehervonat volt... Hogy aztán tudta-e, hogy indulóban van... Előbb átbújt a sorompó alatt, és bement a két vagon közé. Azt a hosszú kabátját elkapta a kerék, három-négy fordítást csinált vele, megroncsolta a fejét, utána megállt.”"
Szétroncsolt holttestét halottkémként egy lóháton érkezett körorvos, dr. Csapláros Imre szemlézte. Szántó Judit ugyanerről ír: „A vonat a lakástól 2 perc! Mire elindultak volna körülnézni a kertben vagy az uccán (vonatra nem gondoltak, mert ebben az időben nemigen jár erre más, mint lassú tehervonat), már jöttek is a kíméletesek tudatni, hogy mint történt a tragédia. Két gyerek látta: négy percig állt az állomáson a tehervonat. A leeresztett sorompó előtt járt idegesen Attilácska szegény, majd mikor a vonat elindult, átbújt, letérdelt a sínek elé, két kezét előre téve a sínekre (…).”
Csak halála után kezdődött igazi ismertsége, általános közönségsikere. Utolsó verse szinte a búcsúzás hangján szólal meg:
„Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet…”
„Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.”
(József Attila: Ime, hát megleltem hazámat, 1937. november, részlet)
A költőt először Balatonszárszón temették el 1937. december 5-én, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi úti temető 35. parcellájában helyezték örök nyugalomra. 1959-ben, áthelyezték a Munkásmozgalmi Pantheonba, majd 1994-ben került vissza korábbi nyughelyére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése