Illyés Gyula (eredetileg, 1933-ig Illés Gyula; Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.
A pusztai népiskolában tanult. 1912-ben a család Simontornyára költözött, itt fejezte be a negyediket, s végezte el az elemi ötödik osztályát, majd Dombóváron (1913–1914) és Bonyhádon (1914–1916) gimnazista.
1916-ban szülei elváltak, ő anyjával Budapestre költözött. A negyedik osztályt a Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban végezte el, majd 1917 és 1921 között az Izabella utcai kereskedelmi iskola diákja. Az érettségi után a budapesti bölcsészkar magyar–francia szakos hallgatója lett.
Már 1918–1919-ben kapcsolatba került a baloldali diák- és ifjúmunkás mozgalmakkal. 1921 végén – a letartóztatás elől menekülve – emigrált. Bécsen, Berlinen keresztül 1922 márciusában érkezett meg Párizsba. Könyvkötő munkás, a Sorbonne hallgatója. Részt vett a baloldali emigráns mozgalmakban. Bekapcsolódott a francia és magyar avantgárd csoportok munkájába.
1926-ban – a körözési parancs elévülése után – hazatért. A Phőnix Biztosító Társaság hivatalnoka lett (1927–1936). Annak csődje után a Nemzeti Bank sajtóreferense francia mezőgazdasági ügyekben (1937–1948).
1931-ben meghalt édesapja, majd édesanyja is.
1931-ben feleségül vette Juvancz Irmát. Különélési életszakaszok után 1939-ben elváltak.
1936 legvégén ismerte meg Kozmutza Flórát, akivel 1939-ben kötött haláláig tartó házasságot. Gyermekük Mária.
Első verse 1920. december 22-én jelent meg – névtelenül – a Népszavában. 1923-ban kezdett rendszeresen publikálni (Ék, Ma, Magyar Írás).
1925-től az Illyés vezetéknevet használta, hogy családjának ne okozhasson kellemetlenséget baloldalisága. (1933-tól hivatalosan is ez a neve.) 1926-ban Kassák Dokumentum című lapjának munkatársa. A Nyugatban 1927 novemberében jelent meg első írása, egy kritika. 1928-ban első verseskötetét is a Nyugat adta ki. Néhány év alatt nemzedékének egyik legelismertebb alkotójává vált.
Négyszer kapott Baumgarten-díjat (1931, 1933, 1934, 1936). 1934-ben Nagy Lajossal hosszabb utazást tett a Szovjetunióban, mint az első írókongresszus meghívottja. 1933-tól a népi írók mozgalmának egyik vezető személyisége. 1937-ben a Márciusi Front egyik alapítója. 1937-től a Nyugat társszerkesztője, annak megszűnte után a Magyar Csillag szerkesztője (1941–1944). A német megszállás után vidéken és a fővárosban bujkált.
1945 tavaszától részt vett a Nemzeti Parasztpárt munkájában. Nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő, 1948-ban lemondott. 1946 nyarán megszervezte a Magyar Népi Művelődési Intézetet. 1946 és 1949 között a Válasz szerkesztője. 1946 és 1948 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1948-ban az elsők között, majd 1953-ban és 1970-ben Kossuth-díjat kapott.
A Rákosi-korban igyekezett visszavonultan élni, sok időt töltött a család tihanyi nyaralójában. 1956 októberének legnagyobb hatású irodalmi eseménye az Egy mondat a zsarnokságról megjelenése. A Kádár-kor kezdeti éveiben is visszavonultan élt, a hatalom ellenségesen kezelte, majd a hatvanas években fokozatosan enyhült a helyzet. 1961-től rendszeresen jelentek meg alkotásai, 1969-ben megindult életmű-sorozata, amelynek 22 kötete jelent meg 1986-ig.
A hatvanas években sokat járt külföldön. Munkásságát idehaza és máshol számos kitüntetéssel ismerték el.
1983. április 15-én hunyt el Budapesten.
Művei
- Nehéz föld (1928) versek
- Sarjúrendek (1931) versek
- Három öreg (1934) vers
- Ifjúság (1934) vers
- Oroszország (1934) útijegyzet
- Szálló egek alatt (1935) versek
- Petőfi (1936) tanulmány
- Puszták népe (1936) szociográfia
- Rend a romokban (1937) versek
- Magyarok (1938) naplójegyzetek
- Külön világban (1939) versek
- Ki a magyar? (1939) tanulmány
- Lélek és kenyér (1939) tanulmány
- Összegyűjtött versei (1940)
- Csizma az asztalon (1941) tanulmányok
- Kora tavasz (1941) regény
- A tű foka (1944) dráma
- Hunok Párisban (1946) regény
- Franciaországi változatok (1947) úti jegyzetek
- Lélekbúvár (1947) szatirikus színmű
- Ozorai példa (1952) színmű
- Fáklyaláng (1953) dráma
- Bartók (1955) vers
- Hetvenhét magyar népmese (1953) mesék
- Dózsa György (1956) dráma
- Kézfogások (1956) versek
- Új versek (1961) versek
- Kegyenc (1963) dráma
- Különc (1963) dráma
- Ingyen lakoma (1964) esszék
- Dőlt vitorla (1965) versek
- Szives kalauz (1966) úti jegyzetek
- Fekete-fehér (1968) versek
- Kháron ladikján (1969) esszék
- Tiszták (1971) dráma
- Hajszálgyökerek (1971) esszék
- Bál a pusztán (1973) parasztkomédia
- Bölcsek a fán (1973) parasztkomédia
- Minden lehet (1973) versek
- Anyanyelvünk 1975 „Nyújtsuk magasra örökségünk szép darabjait, s aztán, ne szégyelljük, végezzünk valami ünnepi szertartást, már csak gyermekeink földi üdvösségéért is. Ez a mi örökölt vallásunk.”
- Beatrice apródjai (1979) regény
- Különös testamentum (1977) versek
- Közügy (1981) versek
- Táviratok (1982) versek
- A Semmi közelít (1983) versek
- Naplójegyzetek 1-8. (1987-1995)
- 1931, 1933, 1934, 1936 – Baumgarten-díj
- 1948, 1953, 1970 – Kossuth-díj
- 1950 – József Attila-díj
- 1966 – Le Grand Prix International de Poésie (Belgium)
- 1966 – a Knokkei Irodalmi Biennálé Nagydíja
- 1969 – Tanácsköztársasági Emlékérem
- 1970 – Herder-díj (Ausztria)
- 1971 – Commandeur de l’Ordre des Arts et des Lettres (Franciaország)
- 1971 – Batsányi-díj
- 1972 – A Munka Vörös Zászló Érdemrendje
- 1977 – A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje
- 1978 – Prix des Amitiés Françaises (Franciaország)
- 1981 – Mondello-díj (Olaszország)
- 1982 – Pro Urbe Pécs
- 1982 – A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése