2011. október 15., szombat

Illyés Gyula háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.


Illyés Gyula (eredetileg, 1933-ig Illés Gyula; Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.

1902. november 2-án született a Tolna megyei Felsőrácegrespusztán. 1983. április 15-én hunyt el Budapesten. Apja Illés János (1870–1931) uradalmi gépész, dunántúli juhászdinasztia leszármazottja, katolikus. Anyja Kállay Ida (1878–1931) az Alföldről elszármazott református családban nevelkedett, az ő apja bognár. Testvérei Ferenc és Klára.

A pusztai népiskolában tanult. 1912-ben a család Simontornyára költözött, itt fejezte be a negyediket, s végezte el az elemi ötödik osztályát, majd Dombóváron (1913–1914) és Bonyhádon (1914–1916) gimnazista.

1916-ban szülei elváltak, ő anyjával Budapestre költözött. A negyedik osztályt a Munkácsy Mihály utcai gimnáziumban végezte el, majd 1917 és 1921 között az Izabella utcai kereskedelmi iskola diákja. Az érettségi után a budapesti bölcsészkar magyar–francia szakos hallgatója lett.

Már 1918–1919-ben kapcsolatba került a baloldali diák- és ifjúmunkás mozgalmakkal. 1921 végén – a letartóztatás elől menekülve – emigrált. Bécsen, Berlinen keresztül 1922 márciusában érkezett meg Párizsba. Könyvkötő munkás, a Sorbonne hallgatója. Részt vett a baloldali emigráns mozgalmakban. Bekapcsolódott a francia és magyar avantgárd csoportok munkájába.

1926-ban – a körözési parancs elévülése után – hazatért. A Phőnix Biztosító Társaság hivatalnoka lett (1927–1936). Annak csődje után a Nemzeti Bank sajtóreferense francia mezőgazdasági ügyekben (1937–1948).

1931-ben meghalt édesapja, majd édesanyja is.
1931-ben feleségül vette Juvancz Irmát. Különélési életszakaszok után 1939-ben elváltak.
1936 legvégén ismerte meg Kozmutza Flórát, akivel 1939-ben kötött haláláig tartó házasságot. Gyermekük Mária.

Első verse 1920. december 22-én jelent meg – névtelenül – a Népszavában. 1923-ban kezdett rendszeresen publikálni (Ék, Ma, Magyar Írás).
1925-től az Illyés vezetéknevet használta, hogy családjának ne okozhasson kellemetlenséget baloldalisága. (1933-tól hivatalosan is ez a neve.) 1926-ban Kassák Dokumentum című lapjának munkatársa. A Nyugatban 1927 novemberében jelent meg első írása, egy kritika. 1928-ban első verseskötetét is a Nyugat adta ki. Néhány év alatt nemzedékének egyik legelismertebb alkotójává vált.

Négyszer kapott Baumgarten-díjat (1931, 1933, 1934, 1936). 1934-ben Nagy Lajossal hosszabb utazást tett a Szovjetunióban, mint az első írókongresszus meghívottja. 1933-tól a népi írók mozgalmának egyik vezető személyisége. 1937-ben a Márciusi Front egyik alapítója. 1937-től a Nyugat társszerkesztője, annak megszűnte után a Magyar Csillag szerkesztője (1941–1944). A német megszállás után vidéken és a fővárosban bujkált.
1945 tavaszától részt vett a Nemzeti Parasztpárt munkájában. Nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő, 1948-ban lemondott. 1946 nyarán megszervezte a Magyar Népi Művelődési Intézetet. 1946 és 1949 között a Válasz szerkesztője. 1946 és 1948 között a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1948-ban az elsők között, majd 1953-ban és 1970-ben Kossuth-díjat kapott.

A Rákosi-korban igyekezett visszavonultan élni, sok időt töltött a család tihanyi nyaralójában. 1956 októberének legnagyobb hatású irodalmi eseménye az Egy mondat a zsarnokságról megjelenése. A Kádár-kor kezdeti éveiben is visszavonultan élt, a hatalom ellenségesen kezelte, majd a hatvanas években fokozatosan enyhült a helyzet. 1961-től rendszeresen jelentek meg alkotásai, 1969-ben megindult életmű-sorozata, amelynek 22 kötete jelent meg 1986-ig.
A hatvanas években sokat járt külföldön. Munkásságát idehaza és máshol számos kitüntetéssel ismerték el.

1983. április 15-én hunyt el Budapesten.

Művei

  • Nehéz föld (1928) versek
  • Sarjúrendek (1931) versek
  • Három öreg (1934) vers
  • Ifjúság (1934) vers
  • Oroszország (1934) útijegyzet
  • Szálló egek alatt (1935) versek
  • Petőfi (1936) tanulmány
  • Puszták népe (1936) szociográfia
  • Rend a romokban (1937) versek
  • Magyarok (1938) naplójegyzetek
  • Külön világban (1939) versek
  • Ki a magyar? (1939) tanulmány
  • Lélek és kenyér (1939) tanulmány
  • Összegyűjtött versei (1940)
  • Csizma az asztalon (1941) tanulmányok
  • Kora tavasz (1941) regény
  • A tű foka (1944) dráma
  • Hunok Párisban (1946) regény
  • Franciaországi változatok (1947) úti jegyzetek
  • Lélekbúvár (1947) szatirikus színmű
  • Ozorai példa (1952) színmű
  • Fáklyaláng (1953) dráma
  • Bartók (1955) vers
  • Hetvenhét magyar népmese (1953) mesék
  • Dózsa György (1956) dráma
  • Kézfogások (1956) versek
  • Új versek (1961) versek
  • Kegyenc (1963) dráma
  • Különc (1963) dráma
  • Ingyen lakoma (1964) esszék
  • Dőlt vitorla (1965) versek
  • Szives kalauz (1966) úti jegyzetek
  • Fekete-fehér (1968) versek
  • Kháron ladikján (1969) esszék
  • Tiszták (1971) dráma
  • Hajszálgyökerek (1971) esszék
  • Bál a pusztán (1973) parasztkomédia
  • Bölcsek a fán (1973) parasztkomédia
  • Minden lehet (1973) versek
  • Anyanyelvünk 1975 „Nyújtsuk magasra örökségünk szép darabjait, s aztán, ne szégyelljük, végezzünk valami ünnepi szertartást, már csak gyermekeink földi üdvösségéért is. Ez a mi örökölt vallásunk.”
  • Beatrice apródjai (1979) regény
  • Különös testamentum (1977) versek
  • Közügy (1981) versek
  • Táviratok (1982) versek
  • A Semmi közelít (1983) versek
  • Naplójegyzetek 1-8. (1987-1995)

Fontosabb díjak, elismerések:

  • 1931, 1933, 1934, 1936 – Baumgarten-díj
  • 1948, 1953, 1970 – Kossuth-díj
  • 1950 – József Attila-díj
  • 1966 – Le Grand Prix International de Poésie (Belgium)
  • 1966 – a Knokkei Irodalmi Biennálé Nagydíja
  • 1969 – Tanácsköztársasági Emlékérem
  • 1970 – Herder-díj (Ausztria)
  • 1971 – Commandeur de l’Ordre des Arts et des Lettres (Franciaország)
  • 1971 – Batsányi-díj
  • 1972 – A Munka Vörös Zászló Érdemrendje
  • 1977 – A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje
  • 1978 – Prix des Amitiés Françaises (Franciaország)
  • 1981 – Mondello-díj (Olaszország)
  • 1982 – Pro Urbe Pécs
  • 1982 – A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet