Donászy Magda: Anyák napján
Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
Donászy Magda: Hóvirág
– Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
– Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
– Ó, be szép ez virágom!
Donászy Magda: Karácsony délután
Karácsony délután
lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.
Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...
Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára.
Donászy Magda: Óvodától iskoláig
Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem,
amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam:
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy a zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.
Donászy Magda: Télapó ünnepén
Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?
Itt van már a
nagy szakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró.
Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.
Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró.
Donászy Magda: Újesztendő
Éjfél tájban
megérkezik
újesztendő napja,
pilinkélő
hóhullásban,
jégvirágos fagyban.
Havas ágon lengő
széllel bélelt kendő.
Fenyőtoboz
harangozza:
Újesztendő eljő!
Donászy Magda: Varjú-kár
Kőrisfára varjú röppen,
minden tolla fekete.
Vígan látja: sajtot rejt a
nadragulya levele.
Mint a villám, lecsap rája,
csőre csípi ügyesen.
Róka Rudi
szeme csillan,
nem pihen az
esze sem.
Róka módra kezd a szóba,
álnok hangja hízeleg:
– Úgy hallottam, az erdőben
legszebb ének a tied.
Varjúmadár örömében
illeg-billeg fenn a fán.
– Szép hangodért –
szól a róka –
irigyel a csalogány.
Mézes szóval dalolásra
biztatja a madarat.
A hiszékeny varjú begye
büszkeségtől kidagad.
Tetszik neki
a dicséret,
messzi száll a
,,varjú-kár''.
Pottyan a sajt.
Róka Rudi
veszi, viszi,
eszi már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése