Ünnepi Köszöntő

Áldott , Békés , Szeretettel teli karácsonyi ünnepeket kívánok

minden kedves vendégemnek és egyben
Egézségben , gazdagságban bővelkedő Boldog Új Évet ! 

Ady Endre: Kis karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

Múlik a nap múlik az év, ami rossz volt elmúlt rég.

Holnap egy új évre ébredsz ehhez kívánok nagyon sok szépet!

B.U.É.K. 2013 !

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

Szánon jött a hegyeken
fenyők búcsúztatták

Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták

Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki

S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néki

Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren

S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben

Itt van már az udvaron
toporog a hóban

Teli zsákja a tied
dúskálhatsz a jóban.

Juhász Gyula: November

Juhász Gyula: November

Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme, odavan.

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!

Reményik Sándor : Október 6

Reményik Sándor : Október 6

"Lehullott a rezgő nyárfa...

" Nem. Nem ezüstszínű most a levele.

Feketén hull a fákról a levél,

S a föld, amelyre hull,

Kemény, mint a koporsó fedele. 

Hallottátok: így szól a rendelet:

Gyászolni ne merjen ma senki sem,

Senki ne merjen ülni ünnepet,

Mert a nép, melynek e nap ünnepe volt:

Csak volt...! 

Halottnak - hallgatás;

De a hamu alatt,

Valahol mélyen - izzik a parázs!

1919 október 6

Ezt a verset Reményik S. Végvári álnéven írta 

Cserényi Zsuzsanna : Végtelen sóhaj

Cserényi Zsuzsanna : Végtelen sóhaj 


Szakad a köldökzsinór jó anyám,
érzem recseg, ropog
árnyék virágot ültetnek ujjaid
szíved zökkenve kopog bordáid ívén,
véred elszökött, bujkál valahol,
a vékony erek között.

Csúszik, mint alattomos kígyó
falon kívül, s te ott maradsz végül
lélegzet nélkül, jó anyám!

Fehér arcodon pihen a pillanat,
míg lassan eltűnik pár falat,
meglilult ajkaid között.

Mellembe szorult a sóhaj,
Még ezernyi szóval tartozom Neked!
Anyám, Édesanyám!
Szoríts még!
Ne engedd el a kötelet!

Szabó Magda : Búcsúzás

Szabó Magda : Búcsúzás

Azt hiszed drágám, az a régi dallam

elnémulhat? Többé nem énekel?

Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,

Nincs hatalom, mivel ne bírna el.

Kettőnk testéből két szép fa eredt.

ők mindketten megjegyezték a dalt.

Nem szállt tova, mint langyos fellegek,

s ajkaikon aratnak diadalt.

Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.

Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!

Fiaim, rátok nézek holdsugárból,

s nevetek, ha köröz a réti sas.

Amíg szerettek, akárhol kerestek,

én ott leszek: megleltek, így ígérem,

búvár vagyok, elbújtam bú elől,

s nevetésem felcseng, mint egy érem.

Amíg szerettek, ahányszor kerestek

szólítotok, annyiszor nézek vissza,

felelek is az állatok szavával,

a sose múló szeretet szavával,

míg érintésem könnyetek felissza.

Olyan nehéz még nélkületek élnem,

nem ízlelni édeset meg keserűt.

De ott leszek a házban. Láttok engem?

Én szólok, ha a tücsök hegedül.

Szabó Magda : Sírfelirat

Kép innen 

Szabó Magda : Sírfelirat

Én sose jártam nélküled,

csak most jöttem előre;

az ifjúságod elgurult,

azt őrzöm itt a földbe.

A szál, mely fogta lelkemet,

a fényes szál kibomlott,

ne sírj, ha e kövek felé hajolsz,

s nevem kimondod.

Mert jössz te is. Úgy várlak itt,

mint otthon, odafenn,

s nem tudta más, hogy közeledsz,

csak szívem és fülem.

Majd rádnézek, mint annyiszor,

hogy mit hoztál nekem,-

ó, hozd magaddal a napot!

Hideg van idelenn.