2017. március 13., hétfő

Juhász Gyula: Március idusára


Juhász Gyula: Március idusára


Vannak napok, melyek nem szállnak el,
 De az idők végéig megmaradnak,
 Mint csillagok ragyognak boldogan 
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
 Valamikor szép tüzes napok voltak, 
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. 
Ilyen nap volt az, melynek fordulója 
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. 

 Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai 
És lángoló Petőfi szava zengett,
 Kokárda lengett és zászló lobogott; 
A költő kérdett és felelt a nemzet. 
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót 
Lelkes tömeg, de munka dala harsog, 
Szépség, igazság lassan megy előre, 
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

 De azért lelkünk búsan visszanéz,
 És emlékezve mámoros lesz tőled, 
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
 Mely fölráztad a szunnyadó erőket, 
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
 Mely új remények ibolyáját fontad. 
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott, 
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére