2013. június 5., szerda

Kasza Béla: Pipacsoló - Ingem alatt borzongás



PIPACSOLÓ

Bánatfelejtő pipacsos reggelen
mutatom az égnek mindkét tenyerem.
Ráhull ifjú napfény, imát mormoló,
és szertelen csókjával szél, a bohó.
-
Mosolytalan még a széles búzaföld,
nem sárgul, kékesen, fátyolosan zöld,
még sincs oka rá, hogy fakadjon sírva,
gátja a pipacs ezer piros szirma.
-
Mert a pipacs álom, szárnyas szerelem,
könnyű ölelésben búmat feledem,
vagyok a május fogadott testvére.
-
A pipacs táncol, vörösen lengedez,
felkapja lelkem, ébredő szellemem,
s ragyog, mint vad csókok szépséges vére.

-------------------------------------


INGEM ALATT BORZONGÁS

A hajnal csendes homályát
madárszó oszlatja szét,
kékül a csillagtalanodó ég.
A fák is lassacskán fénybe
öltöznek szép engedelemmel,
a füvön harmatcseppek ragyognak,
pipacsnyílásba fordul a reggel.
-
Szirombontó nap-mosoly pirosodik
a kertben, ingem alatt szív-édes
borzongás, a még-mindig-kegyelem,
szélesre tárom rongyos karjaim,
Istenem úgy ölelem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet