Rideg Sándor (Törtel, 1903. február 12. – Budapest, 1966. február 8.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író.
Életpályája
Öt elemit végzett, csikós volt. 1919-ben vöröskatonának állt. A Tanácsköztársaság bukása után Budapesten gyári munkás, később MÁV-altiszt volt, majd pékmesterséget tanult. 1925-ben az akkor alakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. A munkásmozgalomban való részvétele során több ízben letartóztatták, 1927 júliusában a lakásán titkos nyomdát foglaltak le. 1944-ig állandó rendőri felügyelet alatt állt, majd koncentrációs táborba hurcolták. 1945-1947 között a csepeli Szabadkikötő üzemi bizottságának elnöke, azután több évig a néphadsereg írói csoportjának tagja volt.
1931-től jelentek meg novellái a Népszava, a Korunk, a Magyarország és a Híd című lapokban, illetve folyóiratokban. Első regényében, az Indul a bakterházban, amelyet 1939-ben a Népszava közölt folytatásokban, már megmutatkozott írói egyénisége: élénk mesélőkedve és szocialista szemlélettől áthatott eredeti humora. Író tehetsége csak 1945 után bontakozott ki teljesen.
Művei
- Indul a bakterház (1943)
- Urak országában (elbeszélés, 1945)
- Tűzpróba (regény, 1949)
- A tükrösszívű huszár (elbeszélés, 1950)
- Sámson (regény, 1951)
- Daruszegi vasárnapok (regény, 1953)
- Tizenkét lépcsőfok (kisregény, 1954)
- Históriás idők (elbeszélés, 1955)
- Csongrádi hun király (elbeszélés, 1957)
- A szegény ember és az ördög (mese, 1957)
- Kristóf rózsafái (regény, 1960)
- Lelkek szakadékai között (elbeszélés, 1963)
- Hűvös csillagok alatt (elbeszélés, 1965)
- Az érchangú kakas (elbeszélés, 1978)
Díjai
- Magyar Népköztársasági Érdemrend (1951, 1953)
- Munka Érdemrend (1963)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése