Babinszky László : Nőnapra
Óh, hányszor elvetettem a sulykot jó messze,
Mégis türelemmel néztek el mellette.
Így jogom van-e vajon őket ünnepelni,
Ki annyi bajt okoz, méltó megfelelni?
Azt kérded tőlem: milyenek a nők?
Ők? Ők az örök teremtők!
Férfi-ösztön édes vadvirága,
Termékeny magjának gyümölcstermő fája.
Ők azok, kik mindig magukban hordoznak,
S az élet szépségével megajándékoznak.
Megváltók ők!
Éva leszármazottai,
Lucifer szavának hiszékeny hívei.
Épp ezért, ők azok, kik vajúdnak velünk,
S iszonyú kínok közt is viselik terhünk.
Először ők adnak ismeretet nekünk,
Ők fogják kezünket, ha néha elesünk.
Örülnek, ha látják, hogy úgy zakatol szívünk,
Hogy a keserű érdekharcban sem veszítjük hitünk!
Tisztaságunk ők!
Kamaszifjúi, szűzies lelkű-álomlátomás,
És fehér zászlónk is, ha dúl a bajvívás!
Mártírjaink ők!
Ha átlépünk rajtuk,
Ha izzó gyönyörökért más karjába futunk.
Vagy ha mosogatás közben zord csapdába csaljuk,
Mert munkájuk lefitymálva a konyhát velük hagyjuk.
Pedig ők azok, kik reggel korán kelnek,
S akárhol dolgoznak is, mindent értünk tesznek!
Fegyvertársak ők!
Jövőben hívők!
E küzdelmes világban családépítők ők!
Őket nem érdekli, hogy a férfi: király!?
Csupán az, amit egy szerény szív kínál!
Örömök is!
Ha kezed megfogja,
Úgy érzed ilyenkor, sistereg a szoba!
Vagy ha padon ülve vállára hanyatlasz alkony idején,
S megfáradt testedet ringatja csönd ölén.
Vagy ha gyertyát gyújt a Kedves, és virágot nevel,
Beborít mindennap, sziromesővel!
Mert minden percében csak te vagy a gondja,
A szeretet nem ismer olyan szót, hogy: önző, egoista!
Elámulsz olyankor, ha bajban is ott van,
Mindezt a sok jót gyűjtötte titokban?
Hűségét megérzed, ha évforduló zajlik;
Istenem, hány évet küzdöttünk mi végig?
1985. február 10. Vasárnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése