Nagy László - Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.

Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító.

Élete

A Veszprém megyei Felsőiszkázon született. Édesapja, Nagy Béla (1889-1969), elismert gazdaként különböző tisztségeket töltött be, bíró is volt. Festőnek készült. Édesanyja, Vas Erzsébet (1905-1995), nyárádi születésű gazdalány. A szülők 1923-ban kötöttek házasságot, s négy gyermekük született: Izabella, Mária, László és István. Az utóbbi Ágh István néven vált ugyancsak jeles költővé.

Az elemi iskolát Felsőiszkázon (1931-1938) végezte. 1935 augusztusában csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többször műtötték, közben idegek sérültek meg, így élete végéig járógép használatára kényszerült. Betegsége miatt az ötödik osztályt csak 1938-ban végezhette el, kitűnő eredménnyel.

A polgári iskolába Pápán járt (1938–41), az első két évfolyamot magánúton, egy év alatt járta ki. Itt indította el a tehetséges fiút a festő-képzőművész pályán A. Tóth Sándor. 1941-1945-ben a református kollégium kereskedelmi középiskolájában folytatta tanulmányait. 1945 júliusában érettségizett. 1945-1946-ban Iszkázon tartózkodott.

1946 augusztusában Budapestre utazott. Az Iparművészeti Főiskolán grafikus szakon kezdte meg tanulmányait. 1947-ben átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Kezdtek megjelenni első versei: előbb egy diákújságban, majd 1947 decemberében a Valóságban. Bekerült Sőtér István híres Négy nemzedék című antológiájába is. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra, majd fél év után áttért az orosz szakra, hogy Szergej Jeszenyint fordíthasson.

Már nem diákként, hanem elismert fiatal költőként kapott ösztöndíjat Bulgáriába, hogy megtanulja a nyelvet és fordítson. 1949 őszétől 1951 nyaráig közel két évet töltött Bulgáriában, s később is gyakran visszajárt.

1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit (1928–1990) költőnővel. 1953-ban született meg András fiuk. Eleinte albérletben laktak, gyermekük a pestlőrinci anyai nagyszülőknél nevelkedett, majd Zuglóban kaptak lakást. 1953 augusztusától 1957 februárjáig a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője volt. 1957 elején megszűnt irodalmi állása és évekig műfordításból élt. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője, majd főmunkatársa volt.

1966-ban Kossuth-díjat kapott. Az 1960-as években néhány verseskötetéhez illusztrációkat is készített. 1975 februárjától napi rendszerességgel vezetett naplót, amely 1994-ben jelent meg Krónika töredékek címmel. 1978. január 29-én, influenzából lábadozva részt vett felesége szerzői estjén.
Másnap reggel meghalt. A halál oka: szívinfarktus. A Farkasréti temetőben temették el.

Nagy László

Ki viszi át a Szerelmet

"Létem ha végleg lemerült

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerült,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!"

– (1957)

Verseskötetei

• Tűnj el fájás (versek, 1949)
• A tüzér és a rozs (versek, 1951)
• Gyöngyszoknya (versek, 1953)
• Havon delelő szivárvány (versek, 1954)
• A nap jegyese (versek, 1954)
• Játék Karácsonykor (dal, 1956)
• Rege a tűzről és a jácintról (versek, 1956)
• A vasárnap gyönyöre (versek, 1956)
• A deres majális (összegyűjtött versek, 1957)
• Ki viszi át a szerelmet (versek, 1957)
• Búcsúzik a lovacska (1963)
• Vállamon bárányos éggel (versek, 1964)
• Mennyegző (1964)
• Himnusz minden időben (versek, 1965)
• Zöld Angyal (1965)
• Arccal a tengernek (összegyűjtött versek, 1966)
• Ég és föld (oratórium, 1971)
• Versben bújdosó (versek, 1973)
• Erdőn, mezőn gyertya (válogatott versek, 1975)
• Versek és versfordítások I-III. (versek és versfordítások 1975)
• Válogatott versek (versek, 1976)
• Csodafiú-szarvas (versek, 1977)
• Kísérlet a bánat ellen (versek, 1978)
• Jönnek a harangok értem (versek és önéletírás, 1978)
• Kísérlet a bánat ellen (kéziratok, rajzok, 1980)
• Szárny és piramis (versek, reprodukciók, 1980)
• Didergő ezüstfiú (válogatott versek, 1981)
• Nagy László legszebb versei (versek, 1982)
• Nagy László összegyűjtött versei (versek, 1988)
• Inkarnáció ezüstben (válogatott versek, 1993)
• Krónika töredékek (napló, 1994)
• Legszebb versei (versek, 1995)
• Válogatott versek (versek, 1995)

Műfordításai

• K. Pausztovszkij: Mesél az erdő (1949)
• Aliger,: Zója (1950)
• Szablyák és citerák (1953)
• Csü Jüan: Számüzetés (1959)
• Geo Milev: Szeptember (1959)
• Solymok vére (1960)
• Lamar: A hős fia (1960)
• Darázs király (1968)
• Babérfák (1969)
• Hriszto Botev: Kenyér vagy golyó (1970)
• P. K. Javorov: A kék köd órájában (1970)
• A. Dancsev: Őszi hazatérés (1974)
• Federico García Lorca: Cigányrománcok (1976)
  
  

Díjak, elismerések

• József Attila-díj (1950, 1953, 1955)
• Kossuth-díj (1966)
• Sztrugai Nemzetközi Költőfesztivál aranykoszorúja (1968)
• Botev-díj (1976)
• A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.