2011. december 4., vasárnap

Madách Imre magyar költő, író, ügyvéd, politikus.


sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 21. – Alsósztregova, 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus
  • Származása

    Madách Imre a 13. századig tudta visszavezetni családját. Közvetlen ősét a II. András király korában élt Raduntól eredezteti. Fiai (Madách de Oszlár, Tóbiás és Mike) mindannyian alapítottak családot, de ezek közül is a legjelentősebb a Madách-ág, melynek tagjai 1250-ben IV. Bélától kaptak adománylevelet, birtokot pedig Zólyom vármegyében. A Mádáchok 1430-tól bírták Sztregovát. Innen ered az úgynevezett sztregovai-ág, a költő felmenői, kiknek több tagja Nógrád vármegye szolgálatában állt, de volt köztük törökverő hős, kuruc főtiszt és költő (Madách Gáspár) is. A ifj. Madách Imre nagyapja, Madách Sándor (1756–1814) híres szabadkőműves, kora egyik legsikeresebb ügyvédje, a Martinovics-per 16 vádlottjának, köztük Batsányi János védője, de emellett Nógrád megye főügyészeként is tevékenykedett. Fia, id. Madách Imre (1781–1834), császári és királyi kamarásként visszavonultan gazdálkodott Alsósztregován. Felesége, Majthényi Anna (1789–1885) öt gyermeket szült neki (Imre, Károly, Pál, Anna, Mária).
    Életpályája
    Madách Imre Alsósztregován (ma Szlovákiában) született 1823-ban. Szülei Madách Imre és Majthényi Anna. Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József, Osztermann Ernő) vezetésével. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Közben elveszítette édesapját, ami annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét: Wielanddal foglalkozott és az Abderiták szellemében írt kísérleteket. 1837 nyarán kéziratos hetilapot indított négy évvel fiatalabb öccsével, Pállal, Litteraturai Kevercs címmel, melynek olvasói családtagjaik voltak.
    A hat idegennyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a Pesti Egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. Évfolyamtársai közé tartozott Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért is. Figyelemmel kísérte a folyóiratokat, a kor legjelesebb magyar költőinek műveit olvasta, de még előfizetett az Athenaeumra is. Meg-megújuló betegségeinek ellenére diáktársaival együtt kéziratos lapot (Mixtura) szerkesztett, úszni, vívni, festeni, zongorázni tanult, részt vett az egyetemi ifjúság báljain, kirándulásain, színház- és koncertprogramjain, megismerkedett az Ifjú Magyarországgal, a radikális fiatalok csoportjával, és ezen kívül a faeszterga használatát is elsajátította. A szerelem sem hiányzott az életéből: beleszeretett diáktársának húgába, a nála egy évvel fiatalabb Lónyay Etelkába, aki első verseinek ihletője, múzsája lett. Ezidőtájt jelentek meg első versei a Honművészben. Első verseskönyve, a 26 költeményt tartalmazó Lantvirágok anyja költségén – neki is ajánlva – jelent meg Pesten. A versek többsége Etelkához szólt. Még a nyáron – részben anyagi gondok, részben a személyzettel való folyamatos konfliktus miatt – felszámolták a Kálvin téri háztartást. Anyjával és testvéreivel visszautazott Nógrádba és Madách Imre ettől kezdve magánúton folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait Bory László ügyvéd vezetése mellett. 1841 tavaszán Trencsénteplicen keresett gyógyulást, ahol megismerkedett Dacsó Lujzával, aki tüdőbaját kezeltette ott. A szerelem rövid ideig lángolt közöttük, mivel Lujza 1843 tavaszán elhunyt.
    • 1841 októberében és novemberében tette le ügyvédi vizsgáját a Pesti Egyetemen. A kötelező egyéves joggyakorlatot Sréter Jánosnál, majd annak halála (1842. március) után Fráter Pál oldalán töltötte le.
    • 1834. január 3-án meghalt édesapja id. Madách Imre. 1836 körül megismerte első szerelmét Cserny Máriát. 1837-ben öccsével, Madách Pállal közösen kéziratos lapot szerkesztett Litteraturai Kevercs címen.
    • 1842. január 16-ától tiszteletbeli aljegyzőként dolgozott. Ebben az évben írta Duló Zebedeus kalandjai című elbeszélését, illetve a Jó név s erény című drámatöredékét, valamint a Művészeti emlékezés című munkáját és befejezte Csák végnapjai című drámáját. Ez év december 19-én megkapta ügyvédi oklevelét.
    • 1843 elején írta Férfi és nő című drámáját, amelyet 1843 márciusában benyújtott a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatára, de nem nyert díjat. 1845. július 20-án feleségül vette Fráter Erzsébetet. 1846. augusztus 31-én megszületett fia, Imre, aki még aznap meghalt. 1848. január 1-jén megszületett fia, Aladár. Augusztusban Madách Imrét nemzetőrök szervezésével bízták meg. 1848-1849-ben Madách betegsége miatt nem vehetett rész a szabadságharcban, de a Madách család 48-49-es sorsa sűrítetten foglalja össze azt a tragédiát, mely a szabadságharc hazafias nemességére rászakadt. 1849 júliusában az orosz csapatokkal szembeni általános népfelkelésre szólította fel környéke lakosságát. Még ugyanebben az évben a költő nővérét, Madách Máriát, annak első házasságából való tizenöt éves fiát, Huszár Józsefet és Mária második férjét, Balogh Károly honvéd őrnagyot Marosszlatina mellett (Erdélyben) román parasztok brutális kegyetlenséggel megölték (augusztus). Öccse, Pál, aki Kossuth mellett működött, egy futárszolgálat következtében tüdőgyulladást kapott, s betegségébe belehalt Sztregován (szeptemberben). Károly öccse menyasszonyának apját Haynau felakasztatta. 1849 őszén a költő Csesztvén bújtatta Gracza Antal és Záhony István felvidéki felkelőket.
    • 1851. június 7-én megszületett lánya, Jolán. 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen.
    • 1853. április 2-án megszületett lánya, Anna Borbála. Augusztusában szabadlábra helyezték. A következő év július 25-én elvált feleségétől.
    • 1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát. 1859. február 17. és 1860. március 26. között készítette Az ember tragédiája egyetlen fennmaradt változatát.
    • 1861-ben választási „hadjáratot” folytatott. Röplapjának központi gondolata a francia forradalom eredeti jelszava: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”. Márciusban országgyűlési képviselő lett. 1862. január 30-án megválasztották a Kisfaludy Társaság tagjává. 1863. január 13-án megválasztották az MTA levelező tagjának.
    • 1864 elején írta Tündérálom címen utolsó, befejezetlenül maradt művét. Október 5-én szívelégtelenségben elhunyt.
    Művei

    Lantvirágok (1840)
    Mária királynő (1840–1855)
    Férfi és nő (1843)
    Csák végnapjai (1843–1861)
    Vadrózsák (1844)
    Az ember tragédiája (1859–1860)
    A civilizátor (1859)
    Mózes (1860–1861)
    Tündérálom (töredék) (1864)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet