Heltai Jenő író, költő, újságíró

Heltai Jenő (Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.): író, költő, újságíró, Herzl Tivadar meghatározó cionista politikus, publicista és író unokatestvére.

Pályafutása

Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt. Katonai pályára lépett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház,majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett.

Dalszövegeket is írt: ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket. („Kék tó, tiszta tó…”) Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát, amelyet a jelenlegi Magyar Színház ma is műsorán tart. A mű – többek között – sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást.

Megértéssel ábrázolta a bohém, link életet élőket. Heltai hangja időnként komor (mint például A 111-es című regényében), de sohasem lemondó. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. 1945 után visszatért Magyarországra (időközben keresztény hitre tért). Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a Francia Becsületrenddel tüntették ki, 1948-ban Kossuth-érdemrend (második osztály) elismerést kapott. A PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.


86 éves korában, 1957. szeptember 3-án hunyt el.

Fontosabb művei

Versek

• Modern dalok, 1892
• Kató, 1894
• Fűzfasíp, 1913
• Elfelejtett versek, 1947
• Szabadság 1945. május 1.

Novellák

• Lou (Bp., 1900);
• Írók, színésznők és más csirkefogók (Bp., 1910);
• Scherzo (Bp., 1910);
• Színes kövek (Bp., 1911);
• A Tündérlaki lányok (Bp., 1914);
• Lim-lom (Bp., 1915);
• Papírkosár (Bp., 1927);
• Utazás enmagam körül (Bp., 1935);
• A gyilkos is ember (Bp., 1939);
• Ismeretlen ismerősök (Bp., 1943);
• Ötven elbeszélés (Bp., 1946);
• Színes kövek (elbeszéléseinek gyűjteményes kötete, Bp., 1957).
• 
  

Regények

• Hét sovány esztendő (Bp., 1897);
• Az utolsó bohém (Bp., 1911);
• Family Hotel (Bp., 1913);
• VII. Emmánuel és kora (Bp., 1913);
• Jaguár (Bp., 1914);
• A 111-es (Bp., 1920);
• Álmokháza (Bp., 1929).
• Ifjabb (Bp., 1931).

Színművek

• Az asszony körül (Bp., 1903);
• Az édes teher (Bp., 1909);
• Naftalin (Bp., 1908);
• A masamód (Bp, 1910);
• Arcok és álarcok (Bp., 1925);
• A néma levente (Bp., 1936);
• Az ezerkettedik éjszaka (Bp., 1939);
• Lumpácius Vagabundusz, vagy a három jómadár (Nestroy vígjátékának átdolg. Bp., 1943);
• Szépek szépe (Bp., 1955);
• Menazséria (válogatott egyfelvonásos színművek, Bp., 1962).