2011. szeptember 28., szerda

Orlai Petrich Soma festőművész, a történeti festészet jeles alakja

Orlay Petrich Soma arcképe 1878-ban

Orlai Petrich Soma (Orlay Petrich Soma) (Mezőberény, 1822. október 22. – Budapest, 1880. június 5.) festőművész, a történeti festészet jeles alakja


Élete

Felvidéki eredetű evangélikus családban született; anyai ágon Petőfi Sándor másod-unokatestvére. Középiskoláit Mezőberényben, Szarvason és Sopronban végezte, Pápán pedig jogi végzettséget szerzett. Tanulmányai egy részét Petőfivel és Jókaival töltötte, hatásukra írogatott is. 1846-tól festészeti tanulmányokat folytatott Bécsben Ferdinand Georg Waldmüllernél, Münchenben Wilhelm von Kaulbachnál, később Rómában és Párizsban. Egy ideig Debrecenben arcképfestésből jól megélt, majd ismét Bécsben telepedett le, de a pesti állandó műtárlat megalakulása után Pestre költözött. 1851-től használta az Orlai nevet, de csak 1853-ban vette fel hivatalosan. 1854-ben feleségül vette Névery Ninát. 1861-től az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgató-választmányi tagja, olyan neves festők társaságában mint Barabás Miklós, Zichy Jenő, Than Mór.

Nevezetesebb művei

Bár szellemi erejét a megújuló fejgörcsei folytonosan zsibbasztották, szorgalmasabb festőnk alig volt nála; 1851-től, mikor Szent István ébredése c. kompozícióját a műegyesületben kiállította, úgyszólván utolsó napjáig folyton dolgozott.
  • II. Lajos király holttestének megtalálása a Csele patakban (1851)
  • Búcsú a csata előtt (1853)
  • Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket (1854) oltárkép a mezőberényi evangélikus templomban
  • Szerelmi dalnok (1855)
  • Milton az elveszett paradicsomot tollba mondja (e műve Munkácsyt később világhírű Miltonjának megfestésére buzdította)
  • Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly első találkozása (1859)
  • Zách Felicián (1860)
  • Vak Béla (1864)
  • Attila és Vigil (1864)
  • Attila halála (1867)
  • Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban (1864) (utolsó nagyobb műve)


Ezeken kívül festett számos arcképet s megfestette Petőfi Debrecenben c. képét, mely a nyomor és nélkülözések napjaiban, fűtetlen szobában, verseit rongyos szalmaszéken írva ábrázolja a nagy költőt. Az ecset mellett a tollat is gyakran forgatta; tanulmányt írt arról a befolyásról, melyet Shakespeare költészete gyakorolt a festészetre, s utolsó éveiben gondosan följegyezte azokat az adatokat, melyek Petőfire vonatkoznak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet