2011. szeptember 23., péntek

Czóbel Béla Kossuth-díjas magyar avantgárd festő.

Czóbel Béla szalmakalapos portréja
Kernstok Károly festménye
(1907)

Czóbel Béla (Budapest, 1883. szeptember 4. – Budapest, 1976. január 30.) Kossuth-díjas magyar avantgárd festő. Első felesége Isolde Daig, német-holland származású festő, tőle született Lisa lánya, később világhírűvé vált balett-táncos. Második felesége Modok Mária festőművész. Unokahúga: Czóbel Anna operatőr.

Élete

1902-1906 között Nagybányán Iványi Grünwald Béla tanítványa volt. 1902-ben és 1903-ban a müncheni akadémián, majd 1903-tól Párizsban a Julian Akadémián tanult. 1905-ben állított ki először az Őszi Szalonon (Salon d’Automne), 1906-tól a francia fauves-okkal együtt szerepelt ugyanott és a Függetlenek Szalonjában (Salon des Indépendants). 1908 márciusában önálló kiállítása nyílt Berthe Weill Galériájában. Barátai közé tartozott Dunoyer de Segonzac, Georges Braque és Amedeo Modigliani. A magyar Vadak jellegzetes képviselőjeként alapítótagja lett a Nyolcak csoportjának, bár csak az első tárlatukra küldött képet - jóllehet névleg mindvégig vállalta a csoporthoz tartozást.

Az I. világháború idején (1914-1918) menekülnie kellett Franciaországból, és a hollandiai Bergenben telepedett le. 1919-1925-ig Berlinben élt, ahol a Brücke csoporthoz kapcsolódott, majd a Freie Sezession tagja lett. 1925-ben gyűjteményes kiállítása volt Berlinben, de még ugyanebben az évben visszaköltözött Franciaországba. 1927-ben New Yorkban sikeres kiállítása volt a Brummer Galleryben. 1931-től mind gyakrabban járt haza, a nyarakat rendszeresen a hatvani kastélyban töltötte Hatvany Ferenc festőművész meghívására. 1933-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját. 1940-ben tért vissza véglegesen Magyarországra és Szentendrén telepedett le. A második világháború után is rendszeresen állított ki külföldön, elsősorban Párizsban, a Galerie Zakban. Még életében, 1975-ben nyílt meg Szentendrén a nevét viselő múzeum.

Szentendrén szobrot állítottak a művésznek és műveit állandó kiállításon mutatják be a Czóbel Béla Múzeumban. Festményei megtalálhatók egyebek mellett a párizsi Georges Pompidou Központotban, a Magyar Nemzeti Galériában hazai és külföldi magángyűjteményekben. Székesfehérvárott, a Deák Gyűjteményben húsznál több képét őrzik.

A rendszerváltáshoz közeledve és azt követően gyakran szerepeltek művei kiállításokon, legutóbb A Nyolcak kiállításán a Szépművészeti Múzeumban (2011). Képeit a Nyolcak többi tagjaival együtt állították ki (Berény Róbert, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos).

Művészetére jellemző

A kezdeti, nagybányai naturalizmust követően, Czóbel igen gyorsan - lényegében a mozgalom születésével egyidőben - kapcsolódott a fauvizmushoz, az akkori legmodernebb párizsi irányzathoz. Így egyike volt a Magyar Vadak első képviselőinek is. Párizsban a „legvadabb” fauves-ok közt emlegették. A fauvizmus névadójától, Louis Vauxcelles művészetkritikustól a „fauve inculte” (faragatlan fauve) jelzőt kapta, Gertrud Stein amerikai műgyűjtő a "heves" Matisse-nál is "hevesebbnek" találta akt képét, és az amerikai Gelett Burgesst pedig, aki 1908-1909-ben interjúkat készített a fauves-okkal és kubistákkal Párizsban, kifejezetten sokkolta Czóbel vásznainak brutalitása.

A későbbiek folyamán Czóbel festészete a német expresszionizmushoz közeledett, elsősorban a bergeni majd a berlini évek alatt. Ekkorra művészete veszített színességéből, a sűrű fekete illetve sötétkék kontúrok uralják képeit. Egyéni, újra kiszínesedő, leginkább az École de Paris-hoz sorolható stílusát az 1920-as évek második felére, újabb párizsi tartózkodása folyamán alakította ki. A szentendrei évek alatt tovább oldódott festészete, a mindvégig megtartott kontúrozást színes, "vattás" festékfoltokkal fedte el.

Témaválasztása nagyon gazdag és egyben hagyományos, önarcképeket, portrékat, aktokat, tájképeket, városrészeket, enteriőröket, csendéleteket festett, szemlélete 20. századi, stílusa modern (posztimpresszionizmus, fauves, német expresszionizmus, kubizmus, Párizsi Iskola), mely az euroatlanti kultúra élvonalába emeli. Festményeinek már életében nagy sikere volt Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, így került számos műve külföldi magángyűjteményekbe.

Festmények

  • Önarckép palettával (1902, olaj, vászon, 76 x 66 cm; Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Leány virágos ablak előtt (1904, olaj, vászon, 105 x 87 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Ülő paraszt (1904, olaj, vászon, 100 x 87 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Festők a szabadban (1906, olaj, vászon, 13 x 18 cm; Musée National d'Art Moderne, Párizs)
  • Nyergesújfalui udvar (c. 1906, olaj, vászon, 72 x 80 cm; Janus Pannonius Múzeum, Pécs
  • Ülő férfi (1906, olaj, vászon, 170 x 80 cm; MNG)
  • Labdát tartó fiú (1916, olaj, vászon, 80 x 60 cm; Ferenczy Múzeum)
  • A bergeni lelkész (1918, olaj, vászon, 147 x 78 cm; magántulajdonban)
  • Berlini utca (1920, olaj, vászon, 81 x 97 cm; magántulajdonban Chicagóban)
  • Meyer úr arcképe (1921, olaj, vászon, 140 x 82 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Falu vége (1922, olaj, vászon, 89 x 96 cm; magántulajdonban)
  • Fekvő nő (c. 1922, olaj, vászon, 74 x 88 cm; MNG)
  • Műteremben (1922, olaj, vászon, 93,5 x 74 cm; MNG)
  • Párizsi Szajna-part (1925 olaj, vászon, 65 x 80,5 cm; magántulajdonban)
  • Mouffetard utca (1925, olaj, vászon, 73 x 60 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Párizsi enteriőr (1926, olaj, fa, 100 x 81 cm; magántulajdonban)
  • Álarc és mandolin (1928, olaj, vászon, 92 x 73 cm; magántulajdon)
  • Tengerparti táj bárkákkal (1930, olaj, vászon, 81 x 65 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Múzsa : akt-kép (1930, olaj, vászon, 80 x 65 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Piros kendős lány (1934 olaj, vászon, 72,5 x 54,5 cm; magántulajdonban)
  • Tájkép (c. 1935, olaj, vászon, 64 x 82 cm; MNG)
  • Madonna (1937, olaj, vászon, 52 x 43 cm; magántulajdonban)
  • Hatvani utcarészlet (c. 1937, olaj, vászon, 63 x 53 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Szentendrei részlet (1940-es évek, olaj, vászon, 60 x 62,5 cm; Ferenczy Múzeum)
  • Narancsos csendélet (év nélkül, olaj, vászon, 60,5 x 72 cm; magántulajdonban)
  • Sárga csendélet (1960, olaj, vászon, 73 x 60 cm; Czóbel Béla Múzeum, Szentendre)
  • Szentendrei Vénusz (1968, olaj, vászon, 83 x 110 cm; Ferenczy Múzeum)

Díjak, elismerések

  • Kossuth-díj (1948);
  • Érdemes művész (1958);
  • Kiváló művész (1963).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet