2011. szeptember 22., csütörtök

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem - Shy request - Tüdőgyúladásomról - On my pneumonia

Tartózkodó kérelem

A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.

1803

Shy request (English)

Mighty love's consuming fire
Has most deeply scorched my soul,
Cooling balm for hot desire,
Gracious tulip, make me whole.

Lively morning fires glitter
In the sparkle of your eyes,
many thousand worries flitter
From your dewy lips' sunrise.

Save me, Angel, speak, be willing,
Mend my heart so sorely rent -
And with ardent Grecian kissing
Will I pay for your consent.

Makkai, Adam; Roberts, Ena

Tüdőgyúladásomról

Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom,
Mondd meg nekem, hol fekszem én?
Ágy-é, amelyben hánykolódom,
Vagy a koporsó az szintén?
Nem? Csónak ez, mely, jaj, a kétes
Remény és biztos félelem
S az élet és halál setétes
Hullámjain lebeg velem.

Fojtó szirokkóknak hevétől
Asznak tüdőhólyagjaim,
S a kriptáknak fagyos szelétől
Borsódznak minden tagjaim.
Szívem megett egy láthatatlan
Kéznek nyila bélőve áll,
S mellem csontboltján irgalmatlan
Sarkával rúgdos két halál.

Hová ütődöm a habokba?
Haj! mely szörnyű hányattatás!
Most a cupressusos partokba,
Hol rémlet űl s jéghallgatás;
Majd a túlsó part lejtőjébe,
Honnan barátság szózatit
Hallok a plátánok berkébe,
S örömszerszámok hangzatit.

Innen savanyú ázótjokkal
Pusztás barlangok fojtanak;
Amonnan kerti balzsamokkal
Hígabb szellők újítanak.
Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok,
Vagy egy kivégez már, vagy más,
Ájúlok, érzek és ocsúlok:
Haj! mely szörnyű hányattatás!...

Ki vagy te, ki hószín leplekbe
Felém mosolyogva közelítsz
S a partról e szagos berekbe
Áldott jobbodon felsegítsz?
Te, főldi biztossa az égnek,
Arany gyógyúlás! Te a nagy
És bőlcs teremtő tehetségnek
Halandó leánya! te vagy.

Te illetéd rózsás újjoddal
Mellyemnek rokkant bóltjait,
S elindítád pillantásoddal
Az élet dobbanásait.
Már lelkem új phoenix módjára
A lángok közzűl éledez;
S gyengűl újjom pattanására
Kis lantom újra zengedez.

De te repűlsz? mind tűnnek, mennek
Minő derűlés ez, nagy ég?
Sándorffym űl ágyamnál... s ennek
Köszönhetem, hogy élek még?
Zendűlj, ekhózz, esti csendesség!
A hálá engem dalra ránt.
Telj bé, kettős szent kötelesség,
Az orvos és barát eránt!

1804
On my pneumonia (English)

Moon in the sky, floating overhead,
see how I toss in agony!
Say, am I lying in my bed?
Or is this a coffin holding me?
No, it's a boat on the dark sea
of doubtful hope and certain fear.
And the waves of life and death are here
floating along with me.

The scorching heat of siroccos
dries up the membranes of my lungs.
An icy wind from the graveyard blows,
freezing each limb that to me belongs.
An arrow sticks in the heart of me,
shot by a hand.
And on the bone-frame of my chest there stand
two deaths that kick me mercilessly.

Where are these waves carrying me,
tossing me wildly up and down?
Now this shore, against a cypress tree,
where silent horror reigns alone,
then to the opposite slope
where friendly greetings bring some hope.
And from yonder woodland mound
joyfully the trumpets sound.

On this side, with sour nitrogen
I am choked in icy caves, and then
from over there, from flower and tree,
scented breezes blow across me.
I choke, I breathe - I freeze, I am on fire.
This will kill me, or the other will!
I swoon and recover. I am still
tossed on the waves, tossed ever higher!

Who are you, with veils like snow
approaching with a welcoming smile?
You lift me from the bleak shore below,
and bear me inward in this pleasant isle.
Oh, earthly messenger from Heaven, you
brought me recovery - daughter true
of the Great Creative Power, the wise -
you, with blessed healing eyes.

You, who with rosy fingers lain
on the broken pillars of my breast,
make it pulse with life again;
like a new phoenix, from its burning nest,
my soul rises living from the fire,
my weakened fingers strike again the lyre.

But you fled! You fled from me, you ran!
Doctor Sandorffy's sitting by my bed.
Thanks to him I'm still a living man!
Songs of gratitude ring through my head.
My heart is full of praises that I send
to this, my doctor, who's also my friend.

Leftwich [& A.M.], Joseph

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Lap tetejére

lap tetejére