Kányádi Sándor: Április hónapja

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

Szigligeti Ede drámaíró, színpadi rendező..

Szigligeti Ede (eredetileg: Szathmáry József, Nagyvárad, 1814. március 8. – Budapest, 1878. január 19.) drámaíró, színpadi rendező, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1840)

Tanulmányai

Szathmáry József születési nevét 1834-ben változtatta Szigligeti Edére, amikor tagja lett a budai színháznak.A gimnázium három alsó osztályát szülőhelyén, Nagyváradon végezte, a többi osztályt, valamint az akadémiai tanfolyamot Temesvárott. Szülei papnak szánták, maga orvos akart lenni, végül mérnökségben állapodtak meg s már dolgozott is két évig egy mérnök mellett, amikor 1834-ben Pestre ment, hogy elméleti tanfolyamot hallgasson. Titokban már rég a színészetről ábrándozott, verselgetett is és színdarabokkal kísérletezett .

Színészi pályája 

Szigorú apja ellenére 1834. augusztus 15-én színésznek csapott fel. Apja erre megtiltotta, hogy az ő nevét viselje s ő ekkor választotta Döbrentei Gábor ötletéből, Kisfaludy Sándor egyik regéje után a Szigligeti nevet. Alsóbb rendű szerepeket kapott, táncos, kardalos és ügyelő volt 12 forint havi fizetéssel, de tanulmányozta Goethét és Schillert és csakhamar egy tragédiát írt, mely Megjátszott cselek címen színre is került. Ezt a következő évek alatt több komoly dráma követte, melyek színpadi előadásmódjukban előnyösen különböztek az akkori eredeti darabok áradozásától s többé-kevésbé sikert is arattak. Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András is buzdította a fiatal költőt. Az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház falai között bontakozott ki egészen tehetsége, nem mint színésznek, hanem mint drámaköltőnek, s ettől fogva életét valóban a magyar színészetnek és első intézetünknek szentelte. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia pályázatán Rózsa című vígjátékával elnyerte a díjat. E műve a színpadon is sikert aratott és Laborfalvy Rózával sokáig repertoár-darab volt. Már ekkor neve országosan ismert volt és többfelé ünnepelték. Már a 1840-es évek elejétől uralkodott a színpadon, s évtizedeken át, egészen haláláig ő maradt első színköltőnk. A Nemzeti Színháznak előbb rendezője, utóbb titkára, majd dramaturgja, végül pedig drámai igazgatója lett, amellett tanára volt a színiiskolának.

Az akadémia 1840-ben, a Kisfaludy Társaság 1845-ben tagjává választotta. Az akadémia drámai jutalmait tizenhatszor, a nemzeti színházét háromszor elnyerte.

Szívbajban hunyt el. Szász Károly költeménnyel és életrajzzal, Gyulai Pál emlékbeszéddel tisztelte meg emlékét.

Munkássága


Majdnem félszázadig tartó drámaírói pályáján több mint 100 eredeti darabot írt, melyekben a meseszövés rendkívül változatos leleményű, a technika egészen modern volt s mindig hatásos. A jellemrajzban és előadásban gyöngébb volt, mint a cselekmény fölépítésében és jelenetezésében, a költői ihletet gyakran a technikai ügyesség és a hatás eszközeivel való számító bánás pótolja. Remekeket alig alkotott, de mint a színpad költője Kisfaludy Károlytól Csiky Gergelyig ő elégítette ki kora közönségének szükségleteit.

Művei
Történelmi drámák 

Frangepán Erzsébet – 1835.
Dienes – 1836.
Vazul – 1838.
Gyászvitézek – 1838.
Pókaiak – 1838.
Aba – 1838.
Romilda – 1839.
Cillei Fridrik (Frangepán Erzsébet átdolgozozása) – 1840.
Micibán családja – 1840.
Ál Endre – 1841.
Korona és kard – 1841.
Dávis – 1841.
Troubadur – 1841.
Gerő – 1844.
Gritti – 1845.
Zách unokái – 1846.
Mátyás fia – 1847.
Renegát – 1848.
II. Rákóczy Ferenc fogsága – 1848.
Vid – 1850.
Egri nők – 1851.
Andronik – 1851.
IV. István – 1852.
IV. Béla – 1852.
Diocletian – 1855.
Világ ura – 1856.
Béldi Pál – 1857.
Mátyás Király lesz – 1858.
Zsigmond fogsága – 1859.
Tinódi – 1861.
Trónvesztett – 1861.
Laczkfi Imre – 1862.
Bujdosó kurucz – 1863.
Nadányi (Laczkfi Imre átdolgozása) – 1864.
Szerencsés Imre – 1867.
Üldözött honvéd – 1867.
Kemény Simon (Kisfaludy Károly nyomán) – 1867.
Trónkereső – 1867.
IV. Béla (átdolgozása a korábbinak) – 1870.
Török János – 1870.
Struensee – 1871.
Valéria – 1873.
Perényiné – 1876.

Társadalmi drámák

Megjátszott cselek – 1835.
Egy színésznő – 1847.
Arczkép – 1852.
Titkos Iratok – 1860.
Adósok börtöne – 1860.
A szerencse kereke – 1864.
A fény árnyai – 1865.
Halottak emléke – 1867

Történelmi vígjátékok

Rózsa – 1840.
Kinizsi – 1841.
Udvari bolond – 1871.

Társadalmi vígjátékok 

Lidérczek – 1834.
Április bolondja – 1836.
Vándor színészek – 1845.
Pasquill – 1846.
Liliomfi – 1849.
Házassági három parancs – 1850.
Lári-fári – 1853
Castor és Pollux – 1854.
Dalos Pista – 1856.
Veszedelmes jó barát – 1856.
Nevelő kerestetik – 1856.
A mama – 1857.
Petronella – 1857.
Fenn az ernyő nincsen kas – 1858.
Műszeretők – 1859.
Nőuralom – 1862.
Eladó leányok – 1863.
Egy nagyra termett férj – 1864.
Próbakő – 1866.
Kedv és hivatás – 1867.
A bajusz – 1868
Ne fújd, mi nem éget – 1870.
Új világ – 1872.

Népszínművek

Szökött katona – 1843.
Két pisztoly – 1844.
Zsidó – 1844.
Debreczeni rüpők – 1845.
A rab – 1845.
Egy szekrény rejtelme – 1846.
Csikós – 1847.
Párbaj, mint Istenítélet – 1848.
Fidibusz – 1850.
Aggteleki barlang – 1851.
Nagyapó – 1851.
Czigány – 1853.
Pünkösdi királyné – 1855.
Csokonay szerelme – 1855.
Pál fordulása – 1856.
Tízezer forint – 1856.
Obsitos huszár – 1857.
Álmos – 1859.
Molnár leánya (báró Ötvös József novellája alapján) – 1861.
Istenhegyi székely leány – 1862..
A lelencz – 1863
A strike (Balázs Sándorral együtt) – 1871.
Az amerikai – 1871.
A háromszéki leányok (Jókai Mór után) – 1875.

Népregék 

Nagyidai czigányok – 1842.
Argyl és Tündér Ilona – 1853.

Operaszövegek 

Fogadott leány – 1862.
Debreczeni bíró – 1863.
Dózsa György – 1867.

Előjátékok

Láng A. jubileumára – 1842.
A szent korona – 1867.
Fordítások [szerkesztés]
Dumas-Schmidt: Szaraczén – Buda, 1836. július 2.
O'Keefe-Kettel: Richárd király vándorélete – 1836.
Dumas-Schiff: III. Henrik és udvara – 1836.
Walter Scott – Lembert: Richárd király a szent földön – 1838.
Albini: Veszedelmes nagynéne – 1838.
Holtey: Babérfa és koldusbot – 1839.
Lockroy-Anicet: Miért? – 1841.
Raupach: Lovagszó – 1843.
Shakespeare: Tévedések vígjátéka – 1853 – Egressy Gáborral
Birch-Pfeiffer: Lowoodi árva – 1854.
Feuillet: Öregségre – 1854.
Elmenreich Fr.: Elveszem a nőmet – 1855.
Laube: Essex gróf – 1856.
Halm: Ravennai viador – 1858.
Shakespeare: III. Richard király – 1867.
Goethe: Egmont – 1871.
Gottschall R.: Howard Katalin – 1871.
Évszám nélkül [szerkesztés]
Mellesville: A bujdosó kocsija
Victor Hugo: Didier
Kenney-Schneider: Házasult és eltemettetett.

Díjak

Ferencz József-rend lovagkeresztje (1872)
Magyar Tudományos Akadémia drámai jutalma: tizenhatszor
A nemzeti színház jutalma: háromszor

Szepes Mária író, forgatókönyvíró, költő, színész.

Szepes Mária, Papír Mária, Scherbák Magdolna (Budapest, 1908. december 14. – Budapest, 2007. szeptember 3.), író, forgatókönyvíró, költő, színész. Írói álneve Orsi Mária, színészként Papír Magdaként szerepelt. Legismertebb művei A Vörös Oroszlán és a Pöttyös Panni-sorozat.

Családja 

Apja Scherbach Oziás (1877-1911), művésznevén Papír Sándor, színész, anyja Kronémer Mária (1883-1953), művésznevén Kornai Margit, énekes-, színésznő volt.

Szepes Mária bátyja Scherbach (Papír) Viktor (1907-1976), nyelvész, író, filozófus, zenész, asztrológus volt. Filmesként Papír illetve Galántai Viktor néven is szerepelt, írói neve Wictor Charon volt. Jelentős életművet hagyott hátra, ami már keletkezése pillanatától, egész életművét meghatározóan, inspirálólag hatott Szepes Máriára. Egy fiútestvérük még csecsemőkorában meghalt.

Gyermekkor

Apja 1911-ben, nem sokkal halála előtt megalapította az Újpesti Népszínházat, és a kis Mária már 3 éves korától gyermekszínészként szerepelt. Ekkor a család még Újpesten élt, előbb a Tavasz, majd a Deák utcában.

1913-ban Pestre költöztek, a Rákóczi út 51. számú házba.

1915-ben anyja újra férjhez ment. Galánthay Balogh Béla filmrendező vette el, aki színészként kezdte, majd 1916 és 1943 között 67 filmet rendezett.

Mária a Rökk Szilárd utcai elemi iskolába járt.

Első gyermekszerepét a Cigányszerelem című operettben kapta, kétévesen. Kiskorában Papír Magda néven több némafilmben is játszott, köztük a A megfagyott gyermekben, melyet nevelőapja rendezett.

9 évesen már verseket, novellákat írt.

1925-ben, 17 éves korában balettvizsgát, majd kereskedelmi érettségit tett, ezután a Walter-féle szemináriumban művészettörténetet, irodalmat, pszichológiát hallgatott.

Kezdetektől fogva írónak készült, képezte magát, nagy hatással volt rá a Nyugat és Ady Endre versei. 1929-ben, 21 éves korában kezdte naplójegyzeteinek írását.

A harmincas évek

Megismerkedett Szepes Béla (1903–1986) képzőművésszel, többszörös atléta- és síbajnokkal, olimpiai ezüstérmessel, akivel 1930. december 24-én össze is házasodtak, ekkor vette fel a Szepes Mária nevet. Mária zsidó családban nevelkedett, ám már gyermekkorában meghatározó élmény volt számára a család ismeretségi köreiből beáramlott keresztény hit, amit fiatalkorában nevelőapja, majd férje hozott a családba. Mindig is a kereszténységet érezte magához közelebb állónak, ez későbbi világképében is megjelent.

1931. január 2-án Berlinbe utaztak nászútra, és egyben dolgozni is, újdonsült férje ugyanis több német lapnál volt alkalmazott újságíró és sportkarikaturista. Három évet töltöttek Berlinben. Szepes Mária ezalatt Samuel Gerling professzornál pszichológiát, irodalomtörténetet, összehasonlító vallásfilozófiát tanult, itt alapozta meg későbbi írásaiban visszaköszöntő világképét és gondolkodásmódját ("az összefüggések tudománya"), közben karcolatokat írt az Ullstein Berliner Zeitung im Mittag napilapba. Vizsgáit már nem tudta letenni a közelgő második világháború miatt. Professzorát zsidó származása miatt elhurcolták.

1933-ban hazatértek, és a Budafoki út 55. alá költöztek. A fiatalasszony néhány évig a Budapester Rundschau munkatársaként dolgozott, Szepes Béla pedig apósa néhány filmjében is részt vállalt, hol forgatókönyvíróként, hol rendezőasszisztensként.

1934-es, kékestetői élményeiből írta Akiknek pénzük van c. regényét.

1938-ban férjével a Kökörcsin utcába költözött. Májusban megszületett egyetlen gyermekük, Szepes Miklós Béla, aki 7 hónapos korában, decemberben meghalt. A családi tragédia után néhány hónappal a már gyerekszobával is ellátott, szomorú emlékű lakást elhagyták, és átköltöztek a közeli Ulászló utca 72-es számú házába.

Háborús évek 

1939-ben, Tihanyban, egy rózsakeresztes inspiráció hatására hozzákezdett akkor még novellának indult írásához, amely az idők folyamán legismertebb regénye, majd az egyik legkalandosabb életű magyar könyv lett: A Vörös Oroszlán. Ezen a művén öt évig dolgozott.

Nevelőapja 1941-ben alapított vállalatában készült filmjeihez Orsi Mária néven forgatókönyveket is írt, köztük A megfagyott gyermek újonnan forgatott változatához, amelyet az első, valóban gyermeksorsot bemutató magyar filmként tartanak számot. "Családi vállalkozásként" a filmvilágban évek óta rendezőként tevékenykedő apja és színésznő anyja megalapította a Balogh Film kft-t, ami többek között két Karády-filmet is gyártott. Az egyik, a Ne kérdezd ki voltam!, anyja ötletéből, Szepes Mária forgatókönyvéből, bátyja zenéjével és apja rendezésével készült. A rengeteg cenzurális vágás ellenére ("a legjobb jeleneteteket vágatták ki") a film nagy siker lett. A másik, az Ópiumkeringő szintén sikeres lett, a forgatókönyvet és Karády Katalin dalszövegeit itt is Szepes Mária írta.

A háborút Viktor bátyjával leányfalui nyaralójukban vészelte át. Ide is csak úgy tudtak lekerülni, hogy bátyja, aki jógagyakorlatainak köszönhetően irányítani tudta szívműködését, „rosszul lett”, és azután kalandos körülmények között egy mentőautón menekültek vidéki elszigeteltségükbe. Szepes Béla, aki származása folytán „védett” volt, közben Pesten próbált segíteni az üldözötteken.

A háború végeztével férjével sikerült beköltözniük egy romos pasaréti villalakásba, majd a helyreállítás után Viktor bátyjával már telt házas előadásokat tartottak a Bristol Szállóban és a Zeneakadémián.

A Vörös Oroszlán 

1946-ban jelent meg A Vörös Oroszlán, Orsi Mária szerzői névvel a Hungária kiadásában, 2000 példányban. Nem sokkal megjelenése után, amikor a kiadókat is államosították 1948, a könyvet felforgató és veszélyes műnek találván, begyűjtötték, és minden példányát bezúzták. Negyven évig volt tiltott könyv. Íróját, a nem létező Orsi Máriát nem találták.

Hamvas Béla, Szepes Mária igen jó barátja, aki ekkor már a Széchényi Könyvtárban dolgozott, meg tudott menteni négy példányt. „Amikor azt hitték, megölték a könyvemet, akkor kezdett el élni.”, mondta Szepes Mária, és így is lett. A mű első német kiadása már 1947-ben megjelenhetett. 1984-ben, az Amerikában élő Püski Sándor az eredeti kiadás alapján New Yorkban publikálta. Szintén, 1984-ben, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában némileg meghúzva és egy utószóval kiegészítve, fantasyként ismét megjelent, 58 ezer példányban. Végül 1989-ben jelenhetett meg ismét szabadon a mű. A mű a Német Szövetségi Köztársaságban A Hónap Könyve lett, 1985-ben pedig a Lasswitz-alapítvány versenyén is helyezést kapott. Fordításait is több országban olvashatják.

A könyv alaptémája egy elixír, maga a Prima Materia, amely a halandókat halhatatlanná, vagy legalábbis hosszú életűvé teszi, és a kiválasztottaknak megadja azt a képességet, hogy emlékezzenek előző életeikre, tetteikre.

A könyv első olvasatban egy izgalmas regény, aminek története több évszázadon ível át. Sokak azonban ezoterikus beavatási regényként tekintenek rá.

Kommunizmus 

A negyvenes évek végén a kommunista hatalom erősödésével Szepes Mária és Viktor bátyja előadásainak más formát kellett ölteniük. 1947. május 27-én kezdődtek, immár saját lakásukon, az Academia Occulta előadásai, melynek fakultásait tizenhat jegyzetben adták közre, akkor még természetesen „szamizdatként”.
„Budai lakásomban 1945 óta adták és adják egymás kezébe a kilincset a látogatók, köztük olyan nevek, mint Baktay Ervin, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor. 1947 után egész kis földalatti kulturális mozgalom alakult ki nálunk. Titokban olvastuk, fordítottuk a szinte megszerezhetetlen műveket az Állatfarmtól a Sötétség délbenig.”

A tanfolyamok teljes anyaga saját hazájában majd csak fél évszázad elmúltával láthatott napvilágot.

A kommunizmus legsötétebb éveiben kezdte el Szepes Mária Pöttyös Panni sorozatát, ami azután rövid időn belül nagy sikert aratott, ma is újabb és újabb kiadásai követik egymást.
„A fodrásznál volt egy találkozásom egy orosz kislánnyal, a kis Tamarával. Oda is tollal, füzettel jártam, és ő egyszer csak felült a térdemre, hogy rajzoljak neki. Ezt a tündéri kis lánykát aztán beleírtam a Pöttyös Panni mesémbe, hogy a két kislány összebarátkozik. 1953-ban ki is jött a könyv, óriási sikere lett. Kiderült, hogy én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg csak azért, mert volt benne egy négy éves szovjet kislány.”

1963-ban művéért megkapta a Népművelési Intézet Jutalmát

Raguel 7 tanítványa 

1947-ben már írta, 1977-ig érlelte Szepes Mária a A Vörös Oroszlánnál nem kevésbé fontosabb, ám jóval kevesebbet emlegetett regényfolyamát, a Raguel hét tanítványát. A mű sok életrajzi elemet tartalmaz önmagáról, és Viktor bátyjáról is.
„A »Raguel-Saga« írása közben plasztikusan életre kelt valamennyi hősöm, hősnőm alakjával annyira azonosultam, hogy velük együtt éltem át szerelmeiket, csalódásaikat, sikereiket, kudarcaikat, örömeiket, vergődésüket. Velük merültem poklok szakadékába, s emelkedtem a Kozmosz végtelenné táguló kiterjedései közé. Ma is velem vannak. Szellemi, érzelmi gazdagságot sugároznak, megosztják azokkal az olvasókkal, akik elméjüket, lelkület megnyitják előttünk.”

Raguel, az időtlen, évszázadokon át újjászületett Mester (vagy maga Raguel arkangyal?) magához hívja tanítványait, a zodiákus jegyeinek 7 képviselőjét, amúgy közönséges földi halandókat, hogy együtt vészeljék át a közelgő Világalkonyt, és megalapozzák a jövendő emberiség létét. Ám még a nagy találkozás előtt megismerhetjük a szereplőket. A jellemábrázolások kitűnőek. Szinte minden szereplő életét születésétől fogva nyomon követhetjük, azoknak lelki-szellemi fejlődésével egyetemben. A 7 főszereplő a 7 alkímiai bolygó: a Hold, a Mars, a Merkur, a Jupiter, a Vénusz, a Szaturnusz, és a Nap őstípusa, de ugyanúgy jelenti a beavatás 7 fokát. Amíg „véletlenül” mindannyian eljutnak Mythenburg várába, a végkifejletig.

Magánkiadásban szerették volna megjelentetni, ami Szepes Béla utolsó kívánsága is volt, de végül ez a beavatási regény is csak a rendszerváltozás után, 1990-ben kerülhetett először a nagyközönség elé.
„A Raguel hét tanítványát életem főművének, és utolsó nagy opuszának tartom. Egyes részeit ma bizonyosan másképp írnám meg, mégsem változtattam rajta, mert minden mozzanata összefügg szellemi fejlődésem szakaszaival, az egyre bővülő körű tanulmányokkal, amelyeket folytattam. Tudom, hogy a Raguel nem publikálható ma ebben az országban. De szilárd meggyőződésem, hogy amikor elérkezik az ideje, mindazok olvasni fogják, akikhez a benne rejlő fontos üzenetek szólnak…”, írta 1977-ben.

A művet azóta németre is lefordították (Der Berg der Adepten; Weltendämmerung) Az adeptusok hegye illetve Világalkony címmel, két kötetben.

Sci-fi 

Ugyanezekben az években az írónő, szinte csak ujjgyakorlatként – no és a A Vörös Oroszlán „fantasztikus” útját megalapozandó – több tudományos-fantasztikus regényt is alkotott, amellyel újabb olvasóréteget hódított meg: a felnövekvő fiatalságot.

Varázstükör regénye előbb jelent meg németül (Zauberspiegel), mint magyarul .

1989 után 

A rendszerváltás után számos, korábban kéziratban fekvő ezoterikus könyve jelent meg.

Az írónő nevét viselte a Szepes Mária Általános Iskola. (1994-ben megszűnt.)

Szepes Mária 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban pedig a Középkeresztet vehette át munkásságának elismeréseként.

Szepes Mária alapító fővédnöke az 1997-ben indult Szintézis Szabadegyetemnek.

1999-ben többedmagával közreműködőként szerepelt a Világokon át – Barangolás a metafizika birodalmában sorozat első, Az anyag: káprázat, vagy valóság? című részében. Az epizódban megszólaltatott további személyek Héjjas István, Dúl Antal, Dr. Gelléri Júlia, Paulinyi Tamás és László Ervin voltak.
A Szegedi Egyetem filozófia tanszékén művei tankönyvnek számítanak
„Az a mániám, vagy szent őrületem, hogy amit írok, azt érdekesen írjam. Nincs jogom untatni sem tudománnyal, sem művészettel senkit. Százötven könyvem jelent meg eddig, de kétszáz lesz azután, ha én már levetem a testemet…”

Haláláig interjúkötetén dolgozott Nemere Istvánnal.

Filmszerepei 

Papír Magda néven

Szulamit (1916)
Az obsitos (1917)
Hivatalnok urak (1918)
Lengyelvér (1920)
A megfagyott gyermek (1918?/1921)
Leánybecsület (1923)

Forgatókönyvek

Orsi/Orsy Mária néven
Tomi, a megfagyott gyermek (1936)
300.000 pengő az uccán (1937)
Mária két éjszakája (1940)
Ne kérdezd ki voltam (1941)
Ópiumkeringő (1943)

Ezoterikus regények 

Orsi Mária néven

A Vörös Oroszlán (1946, Hungária; 1971 után [1984?] Püski)

Szepes Mária néven

A Vörös Oroszlán (1984, Kozmosz; 1989, Háttér  1994-től Édesvíz)
Raguel hét tanítványa:
Ízisz bárkája (1990)
Mars szekere (1990)
Hermész útja (1990)
Jupiter palotája (1991)
Vénusz ösvénye (1991)
Szaturnusz barlangja (1991)
Phaeton fogata (1991)
Varázstükör (é.n., [1989 körül])
Katarzis (1999)
Mese- és ifjúsági könyvek [szerkesztés]
Pöttyös Panni-sorozat [szerkesztés]
Pöttyös Panni (1953)
Pöttyös Panni a Balatonon (1956)
Pöttyös Panni az óvodában (1956)
Pöttyös Panni naplója (1959)
Pöttyös Panni és Kockás Peti naplója (1962)
Pöttyös Panni Hetedhétországban (1973)
Szia, világ! (1980)
Bolondos szerszámok (1981)
Eleven képeskönyv (1982)
Csupaszín (1983)
Harkály anyó (1983)
Zsákbamacska (1983)
Rőzse néni kunyhója I. (1985)
Pöttyös Panni az idővonaton (1989)
Furfangos szerszámok (2000)
Rőzse néni kunyhója II. (2002)
Pöttyös Panni az iskolában (2002)
Kedvenc meséi (2008)

Egyéb

Pingvinkönyv (1957/1958)
Boróka néni kincse (1979)
Táltos Marci (1979)
Fityfiritty (1980)
Csillagvarázs (19969

Tudományos-fantasztikus könyvek 

Surayana élő szobrai (1971)
Tükörajtó a tengerben (1975)
Napszél (1983)
A változatlanság hullámhossza (1986)
A Tibeti Orgona (1987)
Gondwána boszorkánya (1993)
Felhőszobrász (2002)
Regény [szerkesztés]
Lázadó szerepek (1985)

Vers

Csillagpor (1994)
Versek (hallgatható mp3)

Ezotéria

A mindennapi élet mágiája (1989)
Álomszótár (1989)
A szerelem mágiája (1990)
Pszichografológia (1990)
– Wictor Charon: Atlantiszi mágia (1990)
A gyógyító öröm mágiája (1991)
A tarot bölcsessége (1993)
Az álom mágiája (1994)
A smaragdtábla (1994)
– Wictor Charon: Academia Occulta (1994)
A fény mágiája (1995)
Az áldozat mágiája (1998)
Angyalok éneke (1998)
Merre tartasz, ember? (2000)
Misztériumok könyve (2000)
Dimenzió-tarot (2001)
Istenek tüze (2001)
Aranykor (2002)
A lélek anatómiája (2002)
Lángoló időfolyó (2002)
Csillagjóga (2004)
Örök pillanat (2004)
Szómágia (2004)
A nevek mágiája (2005)
A fény evangéliuma (2006)

Önéletrajz 

Emberek és jelmezek (1988, bővített kiadásban 1998)
Szibilla – Jegyzetek az életemhez (2007)

Díjak, kitüntetések 

Arany Meteor-díj (1972)
Galaktika-díj (1987)
Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)
Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1998)
Arany János-díj (2001)
Lélekpillangó Életműdíj jelölés (2012 - majd 2013)

Szép Ernő magyar költő, regényíró..

Szép Ernő (Huszt, 1884. június 30. – Budapest, 1953. október 2.) magyar költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő. Nevét ma egy drámaírói díj viseli.

Élete 


Édesapja tanító volt a hajdúszoboszlói izraelita iskolában, édesanyja varrónő. Gyermekkorában szüleivel Debrecenbe költöztek. Iskolai tanulmányai során tette meg első írói lépéseit. 1902-ben jelent meg első verseskötete. Iskolai tanulmányai végeztével Budapestre költözött és újságíróként helyezkedett el (1903).

1908-tól a Nyugat, 1910-től Az Est munkatársa. Az első világháborúban, 1914-ben önkéntesnek jelentkezett. 1925-től Az Ujság munkatársa, a polgári liberális eszmék szószólója.

1944 augusztusában csillagos házba internálták, a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre szabadult. 1944. október 20. és 1944. november eleje között a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták. 1948 után szegénységben élt; a Petőfi Társaság tagjai közé választotta.

Jó kapcsolatban volt Ady Endrével. Holttestét a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra; sírkövén a „de gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva” felirat áll.

Művei

Első csokor – versek és műfordítások (1902)
Kabaré-dalok (1908)
Kucséber kosár – versek, karcolatok (1911)
Énekeskönyv – verseskötet (1912)
Irka-firka – karcolatok (1913)
Az egyszeri királyfi – dráma (1914)
Sok minden – karcolatok (1914)
Élet, halál – karcolatok (1916)
Emlék – versek (1917)
Egy kis színház – dráma (1917)
Kávécsarnok - dráma (1917)
A jázminok illata – elbeszélések (1917)
Kenyér – karcolatok (1917)
Május - dráma (1918)
Patika – dráma (1919)
Régi kedvünk – versek (1919)
Szilágyi és Hajmási – dráma (1920)
Szegény, grófnővel álmodott – regény (1921)
Az Isten is János – elbeszélések (1921)
Magyar könyv – elbeszélések (1921)
A világ – versek (1921)
Vőlegény – dráma (1922)
Lila ákác – regény (1922)
Két felől angyal – elbeszélések (1922)
Bűneim – karcolatok (1924)
Elalvó hattyúk – versek (1924)
Hetedikbe jártam – regény és elbeszélés (1926)
Egy falat föld, egy korty tenger – elbeszélések (1927)
Valentine – regény (1927)
A május - színmű (1928)
Jó szó – versek (1929)
Azra – mesedráma (1930)
A Hortobágy – karcolatok (1930)
Magyar drámák a bécsi színpadon – drámák (1930)
Aranyóra – mese (1931)
Dali dali dal – regény (1934)
Ádámcsutka – regény (1935)
Szívdobogás - színmű (1936)
Szeretném átölelni a világot – elbeszélések (1936)
Háromlevelű lóhere - dráma (1937)
Balett – elbeszélések (1938)
A tajtékpipa története – elbeszélések (1938)
A negyedik nyúlláb – elbeszélések (1940)
Úrinóta – versek (1940)
Felnőtteknek – önéletrajzi elbeszélés (1941)
Züm züm – elbeszélések (1942)
Emberszag – regény (1945)
Czüpős Kis János – elbeszélések (1947)
Vétkeztem, válogatott elbeszélések (1951)
Úriemberek vagyunk – válogatott elbeszélések (1957)
Gyereknek való… – versek (1958)
Add a kezed - versek (1958)
Egyszer volt Budán kutyavásár – mesék (1972)
Színház – dráma (1975)
De kár… – versek, karcolatok (1978)
Szép Ernő válogatott versei – versek (1978)
Most szeretnék gyerek lenni – versek (1983)
Járok–kelek, megállok – válogatott művei (1984)
Két kezdő bohóc – válogatott elbeszélések (1985)
Hét szín – válogatott versek (1989)
Kispanasz – publicisztikai írások (1992)
Összegyűjtött versek – versek (1995)
Fiú, leány - Elfeledett drámák (2006, ISBN 9630777061)
Natália – regény (2008)

Fordításai 

 Galsworthy: Úriemberek (1920)
Verneuil: Imádom (1924)
Bernard: Jónás, Juci, János (1929

Szász Imre magyar író, műfordító.

Szász Imre (Budapest, 1927. március 19. – Budapest, 2003. április 8.) magyar író, műfordító.

Élete 

Egyetemista koráig Kaposvárott élt, onnan került fel magyar–angol szakra az Eötvös-kollégiumba. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát.

Könyvkiadói lektor lett előbb a Franklin, majd a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1968-tól 1975-ig, 1975-től 1977-ig az Élet és Irodalom olvasószerkesztője volt, 1977-től az Új Tükör című hetilap főmunkatársa. Két évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, több regényt és drámát fordított angolból magyarra.

Mindössze 26 éves volt, amikor megjelent első műve, a nagy közönségsikert és irodalmi díjat is hozó Szól a síp (1953). A következő két könyv, a Vízparti kalauz (1958) és a Horgászbottal írtam (1962) az író vízparti élményeinek, horgásztörténeteinek gyűjteménye. Később több műfajban is publikált: regényeken, filmforgatókönyvön, színműveken, esszéken, ifjúsági műveken kívül egy vadászatról szóló szociográfiája is megjelent. Szász Imre nemcsak karcolatokat, elbeszéléseket, regényeket, drámákat és útirajzokat írt; kritikusként és esszéistaként is magas színvonalon művelte műfaját.

Érdeklődése elsősorban az angolszász irodalmak (pl. Jack London, Mark Twain művei) felé vonzotta; erről a területről kerültek ki hézagpótló, a modern irodalom megismerését is elősegítő prózafordításai is.

2002-ben a kiváló elbeszélői és műfordítói, irodalomszervezői munkássága elismeréseként A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozták neki.

Szász Imre 2003 áprilisában, 76 évesen, hosszú betegség után hunyt el. Halálakor Yann Martel regényének, a Pi életének magyar fordításán dolgozott, melyet Gy. Horváth László, utolsó regényének szerkesztője fejezett be helyette.

Díjai, elismerései

Szocialista Kultúráért érdemérem: 1952
József Attila-díj: 1954 (nem vette át)
József Attila-díj: 1988
A Művészeti Alap Irodalmi Díja: 1985
Déry Tibor-jutalom: 1985
Az Év Könyve-jutalom: 1985, 1994
Artisjus-díj: 1994.
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje: 2002.

Művei

Szól a síp, regény, (1953)
Basa, ifjúsági regény, (1956)
Vízparti Kalauz, novella, (1958)
Gyertek este kilencre, regény, (1959)
Horgászbottal írtam, regény, (1962)
Kisanna Kertországban, regény, (1962)
Maszat és társai, regény, (1963)
Kisanna Erdőországban, (1965)
Felhőfejes, regény, (1967)
Száraz Martini koktél, regény, (1973)
Áldozatok, regény, (1975)
Legato, forgatókönyv, (1978)
Háló nélkül, tanulmányok, (1979)
Halakról és vadakról, novella, (1980)
Ez elment vadászni, szociográfia, (1984)
Ménesi út, regény, (1985)
A Világ így ér véget, regény, (1986)
Sahriár éjszakái, regény, (1997)
Vizek vándora, regény, (2000)
Az Emlékezés tava, regény, (2001)