Kasza Béla : Csak károgás télnek varjain
Egyszer hazudtam, azóta nem vagyok szabad ember,
mit kezdjek magammal, s az egyre messzebb szerelemmel.
Hordozom szakadtas, szelíden tétova magányom,
kuporgok szívemben, mint fagy-lábú verebek az ágon.
Telnek-múlnak az évek, nem vagyok éhemen hatalom,
ami szép volt a múltban, újrázni csakis azt akarom.
Állatként élek már, léptem távol a lábomtól,
hiába remélek, valóság foszt meg az álomtól.
És üzent József Attila, nekem szólt ez ügyben egyedül,
ha kitépik a tücsök szívét, akkor is húzza a hegedűn.
Nem vagyok fényes tücsök, csak károgás télnek varjain,
így hallgatnom kellene, hisz semmit sem érnek szavaim.
Itt az utolsó este, az elvadult végzetes éjjel,
karját nyújtja a halál és megcsókol dermesztő kéjjel.
forrás : Balatoniwiw
mit kezdjek magammal, s az egyre messzebb szerelemmel.
Hordozom szakadtas, szelíden tétova magányom,
kuporgok szívemben, mint fagy-lábú verebek az ágon.
Telnek-múlnak az évek, nem vagyok éhemen hatalom,
ami szép volt a múltban, újrázni csakis azt akarom.
Állatként élek már, léptem távol a lábomtól,
hiába remélek, valóság foszt meg az álomtól.
És üzent József Attila, nekem szólt ez ügyben egyedül,
ha kitépik a tücsök szívét, akkor is húzza a hegedűn.
Nem vagyok fényes tücsök, csak károgás télnek varjain,
így hallgatnom kellene, hisz semmit sem érnek szavaim.
Itt az utolsó este, az elvadult végzetes éjjel,
karját nyújtja a halál és megcsókol dermesztő kéjjel.
forrás : Balatoniwiw
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése