Zichy Mihály, (oroszul Михаил Александрович Зичи) zicsi és vásonkeői (Zala, 1827. október 14. – Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője. Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult. A cárok udvari festője, húszéves korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban.
1853-ban az orosz cár megrendelésére egy gatcsinói vadászatról rajzsorozatot készített, és ezzel elnyerte az udvari művész címet. 1868-ban készült el Autodafé című festménye a spanyol inkvizíció borzalmairól.
A cári udvarban – belső használatra – erotikus tárgyú rajzokat is készített (Zichy Mihály: Erato; Corvina, 1989).
Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, A tigrisbőrös lovag című verses elbeszélést. Illusztrációi jelentős hatással voltak a grúz művészekre is.
Tbilisziben köztéri szobra van és utca is viseli a nevét.
Ifjúsága 1827-1847
Zichy Mihály annak az ősi Zichy-családnak a sarja, mely a 13. századig tudja visszavezetni családfáját. A család több ágának tagjai hatalmas uradalmakkal rendelkező nagybirtokosok és grófok voltak. Közülük többen szolgálták a bécsi udvart, mint diplomata. Zichy Mihály e nagynevű család elszegényedett s nem grófi ágából származott. Apai nagyapja, Mihály, a 19. század első évtizedeiben – Martinovicsék mártírhalálát követő időszakban – Moson vármegye híres alispánja volt. Nagyapának a kor műveltségét meghaladó hatalmas könyvtára volt Zicsen. A gazdag könyvtárban az enciklopédisták írásai, Voltaire, Rousseau művei, Schiller drámái sok boldog órát szereztek az ifjú gyermeknek.
Édesapja Zichy Ferenc iskolatársa és jó barátja volt Deák Ferencnek. Utóbb visszahúzódva élt súlyos adóságokkal terhelt birtokán. Tíz éves volt, amikor a piaristákhoz beíratttákVeszprémbe, két évvel később Pestre került. A rajzolás szenvedélye egyre fokozódott benne. Komoly művészi ösztönzéseket gyermekkorában Bonyhádon, Tolna megyében élő Perczel családnál kapta. Perczel Gábor felesége, édesanyjának húga volt. Lányuk Berta maga is jól rajzolt és zongorázott. 13 éves korába megismerkedett Titkos Alberttel, többször járt műtermében, ahol megismerkedett a festés kellékeivel, az állványokkal, ecsetekkel, vásznakkal. Ekkor már nem csak kedvtelésből rajzolgatott, hanem az elhivatottság érzésével rajzolta tanárai és osztálytársai képmását, lerajzolta bátyját tanulás közben, saját önportréit vetette papírra színes akvarellbe. Egy-kettőt ismerünk, ezek saját önportréi, így az 1840-ben rajzolt Önarcképe sajátos humorral ábrázolt nagy kürtőkalapos, divatos öltözetű egész alakos kis figura, aki egy székhez támaszkodva áll, ünnepi öltözékben.
1842-ben a pesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat, mindezekkel párhuzamosan festeni tanult Jacopo Marastoninál. A mester rendkívüli hatással volt a serdülő ifjúra. „Marastoni szította lángra a pislogó parazsat, melynek melege még most is, bár a hamu elijesztőleg halmozódott fel, éltetőleg hat rám”- írta öregkorában, egy levélben. Ekkor sajátította el a lágy formák, az olasz, bársonyos meleg tónusok, színek szeretetét, alkalmazását, a sötét árnyékok és meleg vibráló fények festését. A 16 éves ifjú már konok elhatározással művésszé érlelődik, és nyíltan tör fel benne politikai hitvallása is.
Jogi tanulmányait 1844-ben Bécsben fejezte be. Bécsben jogi tanulmányai mellett a híres és divatos Amerlingnél szeretett volna dolgozni, megkísérelt bejutni a bécsi akadémiára, de elutasító választ kapott. Jó ideig egyedül festegetett, tanulmányozta a régi mesterek művészetét. Végül sikerült mestert találnia. A bécsi akadémia legkiválóbb professzorát Waldmüllert nyerte meg tanítójának. Elsajátította a rajztechnika virtuozitását, megtanulta a miniatűrök hajszálfinom, leheletszerű könnyedségének, a részletfinomságoknak technikáját, amit mesteri vonásokkal alkalmaz majd grafikáiban. E mellett megőrizte Waldmüller tanításának s művészetének egyes árnyoldalait is, így a hidegebb színek alkalmazását és a kissé keményebb formákat. Amit Zichy legkorábban elsajátított az a portréművészet és jellemábrázolás volt. Első képe (Meggyógyult, avagy imádkozó kislány) egy nyolcéves kislányt ábrázol, egy meggyógyult kis gyermeket fest, amint felépülve betegségéből, ágyában térdepelve rebeg hálaimát. Korai munkái romantikus életképek. Megfesti 1846-ban a Haldokló lovag és a Trubadúr festményét. Első jelentősebb sikerét a drámai érzelmeket ábrázoló és komoly vitákat kiváltó Koporsólezárással 1847-ben aratta, mellyel messze kimagaslott a kor átlagos művészi felfogása között, amelyet első bécsi kiállítása után megvásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum. Ezekben az években több vallási tárgyú kompozíciót is festett Krisztus a keresztfán, (Magyar Nemzeti Galéria), Keresztlevétel, 1847, (Magyar Nemzeti Galéria). Mesterével 1846-ban itáliai tanulmányutat tett. Zichy Itáliából egész életére kiható élményekkel tért haza. Visszatérve Bécsbe megfestette e korszakának legkiemelkedőbb darabját, a romantikus katasztrófaképek hagyományait követő Mentőcsónakot. Bécsben nagy kavarodást váltott ki a mű. Zichy Bécsben a Mentőcsónak vázlatával pályázott az akadémia Reichel-féle díjra. A pályázaton nagy sikere van, de a Waldmüllerrel való személyes kapcsolata és az akadémiai művészettel való szemben állása miatt a pályadíjat nem nyerhette meg, bár a díjat másnak sem adták oda.
Oroszországi évek 1848-1874
1847-1848 telén Waldmüller ajánlásával Szentpétervárra került, és a cár öccsének, Mihály nagyhercegnek a felesége, Ilona nagyhercegnő lányának rajztanára lett. Zichy ezt megelőzően több hónapon keresztül részt vett az orosz nagyhercegi család európai utazásában. (Gleichenberg, Berlin, Firenze, Nizza) A nagyhercegnő udvarában élte át a magyar forradalom és szabadságharc sikereit és a hazája eltiprását jelentő cári intervenciót. Ekkor megszünteti a kapcsolatot a nagyhercegnő udvarával, 1849 őszén már minden jövedelem nélkül él az idegen nagyvárosban. A nagy karrierrel kecsegtető állást a nyomor, a nélkülözés váltja fel. Első pétervári éveinek munkássága alig követhető nyomon. Wenninger fotográfusnál daguerrotípiák kijavításával, átfestésével és retusálásával biztosította megélhetését havi 90 rubel fizetésért. Munkája mellett 25-50 rubel tiszteletdíjért festi az arisztokraták kis portréakvarelljeit, és miniatűröket, a Bécsben magáévá tett virtuóz technikával, leheletszerű könnyedséggel festett arcvonások realizmusával. Ekkor született a Táncosnő, az Öregasszony című kis akvarellje anyósáról, I. I. Sesztyerkin grófnak, a polgári kaszinó elnökének álló alakja, Mecklenburg-Strelitz portréja,I. N Tolsztoj szenátor képmása,Ja. V. Vilje báró portréja Zichynek már gyermekei vannak, az első időkben ugyan házasságkötés nélkül él feleségével. Később ugyan a pétervári katolikus templomban egyházi házasságot kötöttek, ez a házasságkötés azonban az orosz törvények szerint érvénytelen volt.
Az orosz törvények szerint a gyermekei is törvénytelen származásúak voltak. Népszerűsége növekszik, sikerül nagyobb megrendelést kapnia vallásos tárgyú festményre, megfesti az Ecce homót és 1852-ben a Krisztus a keresztfán és Feltámadás. Ekkor festett Zichy két nagy akvarellsorozatot is. Az egyiket a testőrségi lovas utász hadtest tisztjeiről , a másikat a testőrség lovas tüzéreinek tisztjeiről 1853 októberében kapta első megbízatását a cári udvartól.
Öt év pétervári tartózkodása alatt egészében kibontakozik tehetsége. Zichy Pétervárott számos művésszel kötött ismeretséget. Fedotov művészetének megismerésével Zichy is az orosz feudális állapotokat gúnyolta szatirikus jellemrajzaival. Lermontov költészete és grafikai művei ösztönözték A kaukázusi jelenetek rajzainak készítésekor. Mint a cár festőjének fokozódtak a kötelezettségei az udvarban, kezdetekben a cári vadászatokat örökítette meg, később minden kiemelkedő, de minden jelentéktelen eseményét is. Hogy családja számára biztosítsa a jövőt, ötletgazdag, de számára megalázó apróságokat is festenie kellett. Ugyanakkor mindjobban elmélyedt az orosz irodalom klasszikusainak tanulmányozásában. Megnövekedett érdeklődése az egzotikus mesekörnyezet iránt, amit később láthatunk a Rusztaveli eposzának illusztrációin is. Puskin költészetében a Bahcsiszeráji szökőkút és az Anyegin romantikája ragadja meg, Lermontov költészete egész élete végéig a hatással van művészetére a vissza-visszatérő motívumok ismétlésével. A Démon illusztrációinak 1860-ban kezdett hozzá, számos vázlatot és több kompozíciót készített. 1866-ban a cár elleni bombamerénylet hatására kialakult helyzet miatt felesége és gyermekei Zalára költöztek, Zichy is rövidebb-hosszabb időt tölt itthon. Rövid magyarországi tartózkodása után visszatért Pétervárra, 1868 őszén rendezendő kiállítása anyagának összegyűjtésével foglalkozott. 1869-ben volt ez első kiállítása az orosz fővárosban, ezen mintegy száz művét állította ki, csekély erkölcsi és anyagi sikerrel. Pedig a kiállítást megelőző időben számtalan romantikus művet festett, ezek között található a Két nő az erkélyen, Orgyílkos, Münchausen báró, Udvarlás, Kísértés, Bacchánsnő. A kritika szembehelyezkedett művészetével. Zichy 1869 elején újabb tíz éves szerződést köt a cári udvarral. Pétervárott 1871-ben az orosz realista festők Kramszkojjal az élükön megalakítják a peredvizsnyikok társaságát. A cári udvari festő, aki nem léphetett fel nyíltan az elnyomás ellen, a fékeveszett pogromok idején festi a Zsidó mártírok, a középkori eretneküldözést ábrázoló Autodafé kartonjait. Zichy 1871 nyarán végigutazta Nyugat-Európát, Németországot, Münchenben találkozik Wagner Sándorral, Düsszeldorfban ismerkedett meg Munkácsival, Brüsszelben Gallait belgiumi festő lesz rá nagy hatással. Körútja közben hazalátogatott Zalára, néhány napot töltött Budapesten. 1871 őszén vendége volt az angol trónörökösnek. A skóciai vadászatokon és az angol trónörökös vendéglátása után fokozódott az érdeklődés Zichy iránt. 1874-ben elbocsátását kérte a cári udvartól, majd negyvenhét éves korában elhagyta Oroszországot.
Párizsi évek 1874-1879
Zichyt vonzotta a légköre annak a városnak, amely a porosz-francia háborúban legyőzött Franciaország fővárosa, a párizsi kommün véres küzdőtere, a legendás Párizs. 1874-ben Théophile Gautier Zichy rajongó kritikusa már halott, de családja és lánya Judith Gautier írónő szalonján keresztül a francia írók, művészek, zeneszerzők, muzsikusok közelébe került és velük szoros baráti kapcsolatot teremtett. Párizsban tagja lett a Mirliton elnevezésű művészegyesületnek. Zichy baráti kapcsolatokat teremtett mind a francia, mind a Párizsban élő külföldi művészekkel, gyakran vendégei között láthatóak Gustave Doré, Félicien Rops és Eduard Hamman, Otto Thoren osztrák festő, Paul Devigne, belga szobrász. Sok közös ismerőse volt Munkácsyval, kapcsolatba került Victor Hugóval, barátság fűzte ifjabb Dumas-hoz. Zichy Párizsból levelezett régi pétervári barátaival, Párizsban élő orosz emigránsokkal, Turgenyev baráti körével, F. P. Csumakovval. Kapcsolatba került a grúz hazafiakkal.
1874 őszén Angliába utazott az angol királyi udvar meghívására. A skóciai vadászat képei komoly kompozíciójú lényegre törő művek voltak, mint a Fáklyatánc, Kardtánc, A megtalált szarvas, A szarvas leszállítása a hegyről. Visszatérve Párizsba, ekkor készülnek Viktor Hugo és ifjabb Dumas ihlette művei, Claude Frollo, Clémenceau-ügy, Búcsúcsók, Kleopatra éje című művei. Párizsi tartózkodásának kezdetén jöttek felszínre az 1874-75. évi európai utazások alatt átélt benyomások, az egyes művészi irányzatok hatására festi Nőrablást, Priaposz szobrának megkoszorúzását, a barokk Giovanni Bellini hatására. Festészetében Caravaggio és Rubens volt példamutatója a faunok és nimfák festésekor, ez az életöröm, vidámság tükröződik Enyelgő faunok című olajfestményén is. Charles de Groux (1825-1870) művészetének sok közös vonása van Zichyvel, azonos felfogású, állásfoglalású, rokon témájú festői ábrázolásukban. Antoine Wiertz (1806-1865) a másik belga művész, aki nagy hatással van Zichyre. Wiertz óriás méretű vásznai a Sixtus-kápolna freskóinak méretével vetekszik, új festési technikát alkalmazott, a matt olajfestést, így műveivel freskószerű hatásokat ért el. Zichy gyakori vendége és jó barátja voltCyprian Godebski lengyel festő aki virtuóz technikával készítette el Párizsban bronz mellszobrát.
Az 1878. évi párizsi világkiállítás zsűrijének elnöke volt. Ez alkalomból Paál László két nagyméretű tájképet küldött Zichynek. Ekkor kerül komoly összetűzésbe Munkácsyval a Démon fegyverei című képének elhelyezésével kapcsolatba. Majd betegsége miatt több hónapot töltött Nizzába, ahol – Hubay kérésére - forradalmi Petőfi dalokhoz készített illusztrációkat.
Párizsi Magyar Egylet
Zichynek a Párizsi Magyar Egylet élén kifejtett működése egybeesett Frankel Leó vezetésével idehaza egyre jobban erősödő magyar munkásmozgalom kifejlődésével. Zichy Mihály 1875 áprilisától állott a Párizsi Magyar Egylet élén. Elődje, Züllich Rudolf szobrász és kámeafestő volt. Azon fáradozott, hogy megfelelő pénzügyi alapokat biztosítson az egylet számára és a tagok műveltségének fokozására tett sokirányú erőfeszítést. 1877 nyarán idehaza szervezett és mozgosított az Egylet érdekében, a hivatalos Magyarország felismerte, hogy Zichy művészete erősíti a haladó eszméket, ahogy ecsetjével nyíltan harcol, nevel, felvilágosít, és a Párizsi Magyar Egylet élén is Habsburg-ellenes szervező munkát végez. Őszinte nyíltsága az uralkodó osztály és a klérus elleni állásfoglalása, kiemelkedő szerepet juttatott számára a hazai haladó értelmiség körében. Miközben a Párizsi Magyar Egylet érdekében tevékenykedett, 1877 telén komoly anyagi nehézségekkel küzdött. Tervezte Párizsból elhagyását.
Magyarországon, Bécsben és Velencében 1880-1881
1880-ban hazaérkezett zalára az újonnan épített műtermében. Itt fejezte be A kísértetek órája című művét. Rövid itthon tartózkodása idején fáradhatatlanul dolgozott. Számos gazdag kifejezőerejű művet alkotott. Ekkor készítette a Gogol hallhatatlan művéhez a Tárász Bulyba – két nagyobb méretű akvarell - és a Petőfi-kötet illusztrációit, (A szerelem, a szerelem, a Hozzám jössz-e?, és a Nem tesz föl a lyány magában egyebet) vázlatokat készített Lermontov Démonához. Zichyt a zene iránti rajongása ösztönzi arra, még ugyancsak Zalán, hogy a magyar zene nagy lángelméjéhez, Zsófi lánya mesteréhez, Liszt Ferenchez fűződő tiszteletét egy jelentős műben fejezze ki. Nagyszabású kompozíciót tervezett.1881 elején, a kaukázusi útja előtt Bécsbe készült, Courtisane és a a Kisértetek órája bemutatására. Ekkor találkozott Bartalus Istvánnal zenetörténésszel, akinek ígéretet tett dalgyűjteményének illusztrálására. Zichy május elején Velencében szállt meg, ahol több hetet szándékozott eltölteni, de utóbb egy olasz ismerősének gróf Cettnernek palotájába a Palazzo Rezzonicóba költözött, ahol egyes műveit a nyilvánosság számára kiállította. Közben nagy tervek foglalkoztatják, Grúzia hegyei, az ismeretlen élmények vonzzák.
A Kaukázusban 1881-1882
1881 júliusába elhagyta Velencét, Triesztből hajózva utazott Odesszáig. Onnan Szevasztopolon keresztül érkezett Grúzia fővárosába Tifliszbe. Zichy Ilja Csavcsavadze – az új grúz irodalom megalapítója - baráti körében meleg fogadtatásban részesült. Rajta keresztül baráti kapcsolatba került a grúz haladó értelmiség számos más képviselőjével, elsősorban a Párizsban megismert Joana Meunargiával. Zichy grúziai tartózkodása kezdetén a haladó grúz értelmiség, az orosz forradalmi demokrata eszméktől áthatottan, nagy tervet kívánt megvalósítani a Sota Rusztaveli híres eposzának díszkiadását. Ilja Csavcsavadze kérte fel Zichyt az illusztrációk elkészítésére, aki önzetlenül, ingyen vállalta a feladatot. Zichy volt az, aki több alkalommal, óriási sikerrel rendezett élőképeket a Tigrisbőrös lovagból. Az élőképek rendezésekor megismerkedett Grúzia nagy történelmi múltjával, nemzeti hagyományaival. Grúziai tartózkodása alatt látta át otthoni kudarcai okát, a hivatalos körök nyílt és titkos eszközök mögött húzódó mellőzés szándékát. Továbbra is vívódik elszakadni hazájától. Ugyanakkor feltört benne a bizonytalanságtól való félelem a jövőt illetően. A Kaukázusban nem egy Lermontov költeménye illusztrálásra ihlette a művészt A Terek ajándéka, A tengeri cárleány, A sellő, Az angyal. 1883 márciusában, a Budapesten megnyílt Zichy-kiállítás idején, ismét elvállalta a cári udvari festő állását évi 12.000 rubel fizetésért.
Újra Pétervárott 1883-1888
1883 májusában – ekkor már III. Sándor cár udvari festőjeként - a cári koronázási ünnepségek festette. Hazája elhagyása után, több mint két évtizedet, 23 évet töltött haláláig Oroszországban. A cár udvari festőjének mindenhová követnie kellett az uralkodót. Rész vett a cár lengyelországi útján, és rajzolója volt minden hivatalos politikai látogatásnak és megbeszélésnek. Ugyancsak a cár kíséretében részt vett Európa három nagy uralkodójának, a német császárnak, az Osztrák–Magyar Monarchia urának és a cár találkozásain Skjernyevicében. 1885-ben Zichy Madách művének az Ember Tragédiája illusztrációit készítette, később 1887-ben készült el a folytatással és kiegészítéssel. Jókainak elkészítette A magyar nép című kiadványához , a magyar mondavilágot és népszokásokat bemutató tíz illusztrációját. (Pörosztó bajvívás, Harcdöntő párbaj, Szentiván éji tűzünnep-tűzugrás, Gyermek-avatás) Zichy a 70. évében van már, mikor 1897-ben elkészül a monumentális Arany-ballada sorozatának – 1887-ben elkezdett – illusztrációival.
Utolsó évek Pétervárott 1897-1906
1896 májusában volt II. Miklós cár koronázása Moszkvában, ami súlyos feladatokat jelentett Zichy számára, hiszen nemegyszer évekig tartott, amíg a cári ünnepségek egyes eseményeit kidolgozta. Noha Zichy nem látogatott haza, kiállításokra nem küldött új műveket, továbbra is teljesítette az otthoni művészi megbízásokat és kapcsolatot tartott a hazai művészekkel, mint Zala György, Than, Lotz, Feszty Árpád, Brodszky Sándor, Barabás, Csók István, Székely Bertalan. Emiatt kénytelen volt a millenniumi kiállításról is lemondani. „Határozottan tudom, hogy Munkácsy, Wagner és Benczur is, az ezredévi kiállításra nagyméretű új képekkel készülnek. Ily körülmények közt nem illendő, hogy én avult, kikopott tárgyú képekkel legyek képviselve” Pétervárott ez időben jelent meg Breviarium Eroticum 58 lapból álló fénykép-albuma, mely hasonló modorú Boucher, Fragonard, Geiger, E. H. Avril műveivel. A művész több erotikus rajza egy nagy díszalbumban, Lipcsében 1911-ben jelentek meg.
Zichy betegen, öregen, de megérte az 1905-ös véres vasárnapot és az ezt követő forradalmi eseményeket. 1906. február 29-én éjjeli 11 órakor megszűnt a szívverése. Zichy Mihály halálhíre március 1-jén, holtteste pedig március 17-én reggel érkezett Budapestre.
Szia!
VálaszTörlésKöszönöm,hogy a bloghátterek oldalamon jártál,megtisztelsz,hogy felhasználtad az egyiket. Ha gondolog a fejlécedre megirom a szöveget.Üdv Éva,Judit