Kassák Lajos : Szerelem - Ajánlás - Veled vagyok

Kassák Lajos : Szerelem

Mégis csak a te rejtett tüzed

a legmélyebb sebet égető tűz - Szerelem.

Ó, asszonyok, ó, asszonyok

akik házába olykor benyitottam

vagy csak az ablakon néztem be hozzájuk olykor

s ó, ti lányok, kócos rózsatők a reménydús partokon

be szép, hogy olykor átlobogtok éjszakáim bozótján

s én sejthetem fiatal húsotok illatát

és ó, ti gyöngyszemek a hétköznapok fonalán

az én utcámon mentek át ti reggel, este

milyen boldog a szél, ha szoknyátok ráncait cibálja

milyen örömmel venne fel benneteket a férfiak hajója.

Kiket a káromlás és a korbács gyaláz meg

a gyáva szolgák se mondanak le rólatok soha

soha a katona, ki a halállal jegyezte el magát

minden férfi szíve tárva nyitva áll

várván a galambot, csőrében a gyűrűvel.

Szerszámai közt a kovács, ha rátok emlékszik

kalapácsa dalol az üllőn, bús és gyönyörü dalt dalol

tűzcsóvák nyílnak a szőrnyü vasrácsok indáin

s ő kezes lesz, akár a húsvéti bárány

és sírni tud ő, aki még soha nem sírt

érzi, tőr ütötte át szívét láthatatlan

egy pillantás, vagy egy nevetés mérgezte meg borát

egy nevetés, ami keserűbb volt az epénél.

Csupa igéret vagytok és csupa hívás

csupa átúszhatatlan tenger mégis.

Hány király fejét ejtettétek a porba

hány énekes száját tapasztottátok be sárral

hány szivet roncsoltatok szét unalomból.

Szüz Máriák és szenvedő Veronikák

véres a ti kendőtök minden egyes szála

bánat virágzik a ti kertetekben

aranysárga bánat, ezüstszürke bánat.

És mégis kiolthatatlan a tüzed - Szerelem.

Hogyan is feledhetném a kurta ingű csitri lányt

akit egy kulcslyukon át láttam mint kisfiú

feledhetem-e a véletlenül elcsábított asszonyt

aki lábhegyről és hunyt szemmel adta az első csókot

és a vöröshajú idegen nőt feledhetem-e

aki a tó partján hevert mókussal az ölében

ami nem is mókus volt, de maga a csipkebokor

ahogyan Mózes előtt megjelent a pusztában.

Maga a tűz vagytok ti s én a tűzre való hasáb

fogadjátok hódolatom ajándékát e versben

szűz Máriák, szenvedő Veronikák.

Ajánlás

Fogadd el ajándékom oly szerény

csak az eget adja és a földet

a zöld tengert az álcázott gyilkost

ki sok cápát ölt meg és sok halászt.

Fogadd erdőimet mezőimet

hol galamb fészkel szőke nyúl szalad

és fogadj el engem mert végülis

minden én vagyok e zord világon

s én neked ajándékozom magam

egy vörös csókért egy halvány mosolyért.

Fogadd el ajándékom kedvesem

oly hálatelt és oly neked való.

Veled vagyok

Előtted megyek

te én előttem

a koranap aranylánca

csilingel kezemen.

Hová mégy - kérdezem

feleled - nem tudom.

Siettetném lépteim

de te jobban sietsz.

Előtted én

te én előttem.

Egy kapu előtt mégis megállunk.

Megcsókollak

te nekem adsz csókot

aztán elindulsz szótlanul

és magaddal viszed életem.