Feszty Árpád
Feszty Árpád (született: Rehrenbeck Árpád, Ógyalla, 1856. december 25. – Lovrana, 1914. június 1.) festőművész.
Tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása alatt ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, aki maga mellé vette és önállóan foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán feltünést keltett egy tájképével és csakhamar elnyerte az állami ösztöndíjat.
Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével, mely hamarosan elkelt. Még ez évben Velencébe ment, ahol laguna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, s amúgyis eleven színérzéke még jobban kifejlődött.
Ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért.
Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).
Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is.
1896-ban a millennáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámáját. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára.
Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította.
Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel.
Feszty-körkép
A martosi Feszty család
A körkép története
A körkép története 1891-ben kezdődik. Feszty Árpád egyik párizsi útja során megnézte Detaille és Neuville körképét, a Napóleoni csatát. Ezen felbuzdulva ő is hasonló elképzeléssel állt elő családtagjainak: ő a bibliai özönvíz történetét viszi vászonra. Felesége megrettent a hír hallatán, hiszen ő is festő volt, tudta mekkora költségekkel jár egy ilyen beruházás. Apósa, Jókai Mór, rábeszélte vejét, hogy az özönvíz helyett fesse meg inkább a magyarok bejövetelét. Ezzel készen is állt az ötlet: a körkép témája: a honfoglalás, címe A magyarok bejövetele.
Megvalósítása
Feszty a körkép témájának tanulmányozására elutazott Munkács környékére, a Vereckei-hágóhoz. A sajtó tudomást szerzett a körkép készüléséről és folyamatosan tájékoztatta az érdeklődőket. Már a határidő is meg volt adva: 1893. augusztus 20. A Fővárosi Tanács elvállalta az érdeklődés láttán a költségeket. Szerződésükben kijelölte a Bimbó utca és az Állatkerti út közötti területet a körkép elhelyezésére szolgáló épületnek.
Augusztusra még csak a színvázlat készült el 1×8-as méretben. (az eredeti 15×120 méteres). Áprilisban Ujváry Ignác segítségével megfestette az égboltot. A tájképi részleteket Mednyánszky László, Ujváry és Spányi festették, a csoport- és egyesalakokat pedig Vágó Pál és Papp Henrik, a táborverési jelenetek pedig Pállya Celesztin munkái. Több festő is beszállt a munkába, mert Fesztyék nem győzték. Az író, színész, zenész barátok pedig, míg a festők dolgoztak, muzsikával, komédiával szórakoztatták az éjt nappallá téve dolgozó művészeket.
1894 tavaszán, amikor a kép befejezéséhez értek, Feszty maga végezte el a mű összharmóniájához szükséges utolsó simításokat. A munkálatok befejezése után Feszty hibásnak érezte magát a határidő be nem tartásáért, és a számlák kifizetése után így is 10 ezer forintnyi veszteséget tudhatott magáénak.
A körkép hányattatásai
A II. világháborúban a fővárost ért egyik bombatámadás során a körkép épülete és vászna is károkat szenvedett. Ennek következtében eső és hó verte a képet. A határmódosítások után az egyetlen megmentője, Feszty István, a festő unokaöccse „külföldivé” vált, Feszty Masának, Feszty Árpád lányának pedig nem volt lehetősége, hogy megmentse a képet.
A körkép újjászületése
Az 1970-es években határozat született a Nemzeti Történeti Emlékpark építéséről Ópusztaszeren. Megkezdődtek a restaurálási folyamatok, és a körképcsarnok építése is. Az építés 1979-ben abbamaradt, a vászon darabjait újra hengerekben raktározták el. 1991-ben egy lengyel restaurátorcsoport pályázaton elnyerte az újabb helyreállítást. 1995-től újra az eredeti szerepét tölti be, a Nemzeti Emlékpark fő attrakciójaként hatalmas érdeklődést vált ki a látogatókból.
A körkép első épülete
A kiállítási épület vázrendszerrel épült, a falakat vashálóval erősítették. Átmérője 40 m, falmagassága 16 m volt. Egyszerre 236 fő befogadására volt képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése