Faludy György : Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író.

Faludy György (Budapest, 1910. szeptember 22. – Budapest, 2006. szeptember 1.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író.

Élete

Budapesten született zsidó polgári családban. Édesapja Faludy Jenő vegyész, édesanyja Bieringer Erzsébet Katalin volt. 1928-ban érettségizett a fasori Evangélikus Főgimnáziumban. Ezután a bécsi (1928–30), a berlini (1930–31), a párizsi (1932), és a grazi (1932–33) egyetemen tanult. 1933–34-ben katonai szolgálatot teljesített zászlósi rendfokozatban, amelytől később megfosztották. 1937-ben jelentette meg a Villon-átköltéseket, mely jó időre meg is határozta pályáját.

1938-ban elhagyta Magyarországot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri Németország nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. Párizsig menekült, itt találkozott többek között Arthur Koestlerrel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. Marokkón keresztül az Amerikai Egyesült Államokba jutott, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett, majd három évig az amerikai hadseregben szolgált tisztként. Eközben húgát, aki az országban maradt, a fasiszták meggyilkolták.

1946-ban tért haza, a Népszavánál helyezkedett el. 1947-ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete, illetve a Villon balladák már a 14. kiadásnál tartottak. Noha baloldali érzelmű maradt (vezetésével döntötték le kommunista munkások 1947. április 26-áról 27-re virradó éjjel Prohászka Ottokár Károlyi-kertbéli szobrát), a kommunista hatalom is ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. 1949-ben hamis vádak alapján 3 évre a recski kényszermunkatáborba zárták. Itt írt versei 1983-ban Münchenben jelenhettek meg Börtönversek 1949–1953 címmel. Szabadulása után fordításokkal kereste meg a kenyérre valót, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból.

Faludy György életrajzi regényében az ávós őrnagy beszéde jellemzi az 1953 szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: „A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie. …figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban

Londonban települt le, ahol 1957-től az Irodalmi Újság szerkesztője. 1961–62-ben írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, eredetileg angolul (My Happy Days in Hell, 1962). A könyv 1987-ben jelent meg először Magyarországon az AB Független Kiadónál – a kommunista cenzúra által betiltott szamizdat kötetként. 1963 és 1967 között Firenzében és Máltán élt. 1967-ben költözött át Torontóba. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást, miközben a Ötágú síp és a Magyarok Világlapja című lapok munkatársaként dolgozott. 1980-ban New Yorkban jelentek meg összegyűjtött versei. Közben Magyarországon tiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, melyen a neve szerepelt. Megjegyzendő azonban, hogy a pártállam idején kiadott A magyar irodalom története több helyen említi, sőt bővebben is tárgyalja és idéz tőle.

1988-ban hazalátogatott, majd 1989 márciusában hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. Faludy 1994-ben a Kossuth-díjat is megkapta. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. Személyét többnyire érdeklődés övezte, bár 90 éves kora felett sem szűnt meg polgárpukkasztónak, meghökkentőnek lenni. Pokol tornácán című kötetének bemutatóját már nem érhette meg, a Kossuth-díjas költőt 2006. szeptember 1-jén, otthonában érte a halál.

Tiszteletére 2006. október 3-án, Torontóban, a közvetlenül az egykori ottani otthona melletti parkot hivatalosan is George Faludy Place-re keresztelték át. Bár az elnevezési procedúra még életében elkezdődött, a névadási ünnepségre időközben bekövetkezett halála miatt már nem tudott elutazni.

Magánélet

1953-ban feleségül vette Szegő Zsuzsanna újságírót, akivel már letartóztatása előtt kapcsolatban állt. Zsuzsa a Haladás c. lapnak írt cikkeket. Ennek az újságnak a szerkesztőségében találkoztak először. A Haladás után írt a Világosságnak is, és később a Népszavánál kapott állást. 1963-ban felesége meghalt.

2002 júliusában vette feleségül Faludy Fannit (sz. Kovács Fanni), aki 65 évvel volt fiatalabb nála. A párt a halál választotta el.

Művei

1937-ben jelentek meg Villon-átköltései a Magyar Hírlap-ban. Ezek profán szövegeit egyesek visszatérésnek tekintették Villon stílusához, mások csak közönségesnek tartották pld. Szabó Lőrinc fordításaihoz képest. Mivel egyetlen kiadó sem merte vállalni a kiadást, saját költségén jelentette meg a kötetet, amely nem várt sikert aratott, és még további negyven (részben szamizdat) kiadást ért meg.

• Heinrich Heine: Németország. Faludy György átköltésében. Kolozsvár 1937. Korunk, 102 p.
• François Villon balladái. Bp. 1937. Officina, 96 p.; 34. kiadás: Bp. 1988. Magyar Világ, 94 p.
• A pompeji strázsa. Versek. Bp. 1938. Officina
• Dicsértessék. Középkori himnuszok. Műfordítások. Bp. 1938. Singer és Wolfner, 96 p.
• Európai költők antológiája. Műfordítások. Bp. 1938. Cserépfalvi, 320 p.
• A felszabadultak az elnyomottakért. Emlékalbum a spanyol földalatti mozgalom támogatására. Bp. 1946. Szociáldemokrata Párt, 32 p.
• Őszi harmat után. Versek. Bp. 1947. Officina, 146 p.
• Rabelais Pantagruelje. Műfordítás. Bp. 1948. Cserépfalvi, 304 p.; 2. kiadás: Szeged 1989. József Attila Tudományegyetem, 458 p.; Második rész: Bp. 1993. Magyar Világ, 326 p.
• Tragödie eines Volkes. Ungarns Freiheitskampf durch die Jahrhundert. Tatár Máriával, (Faludy Zsuzsával) és Pálóczi Horváth Györggyel. Wien 1957. Europa Verlag, 116 p. + 37 t.
• Emlékkönyv a rőt Bizáncról. Válogatott versek. London 1961. Magyar Könyves Céh, 207 p.
• My Happy Days in Hell. [Önéletrajz.] Ford.: Kathleen Szász. London, 1962. Andre Deutsch, 470 p. (London 1963, 1987, New York, 1963, 1964, Toronto 1985. Magyar: Bp. 1987, 1989, 1999.)
• [németül:] Heitere Tage in der Hölle. Ford.: Hans Wagenseil. München 1964. Rütten und Loening Verlag.
• [dánul:] Myne lykkelige Dage i Helvede. Ford.: Lotte Eskelung, Koppenhága 1964. Forlaget Fremad, 392 p.
• [franciául:] Les beaux jours de l’enfer. Ford.: Gara László. Paris 1965. John Didier, 376 p.
• [magyarul:] Pokolbéli víg napjaim. Bp. 1987. AB Független (szamizdat), 544 p.; 2. kiadás: Bp. 1989. Magyar Világ
• Karoton. A Novel. Ford.: Flora Papastavrou. London, 1966, Eyre and Spottiswoode, 304 p.
• [ugyanez:] City of Splintered Gods. New York 1966. William Morrow, 304 p.
• Erasmus of Rotterdam. Életrajz. Ford.: Eric Johnson. London 1970. Eyre and Spottiswoode, 298 p.; New York 1971, 1974.
• [németül:] Erasmus von Rotterdam. Ford.: Walter Seib és Waltraut Engel. Frankfurt am Main 1973. Societäts Verlag, 290 p.; 1981. uo.
• Levelek az utókorhoz. [Versek.] Toronto 1975. Institut Marsile Ficin, 206 p.
• Ballada a senki fiáról. Villon-átköltés. Andruskó Károly 48 fametszetével. Újvidék 1975. Udruzjene Kolekcionare Jugoslavije, 61 p.
• East and West. Selected Poems. Ford.: John Robert Colombo. Toronto 1978. Hounslow Press, 148 p.
• Faludy György összegyűjtött versei. New York 1980. Püski Sándor, 635 p.
• Börtönversek. 1949–1952. Az ávó pincéjében és Recsken. München 1983. Recski Szövetség, [lapszámozás nélkül]. Ugyanez 1950–1953. Bp. 1989. Magyar Világ, 93 p.
• Learn This Poem of Mine by Heart. Sixty Poems and One Speech by – –. Ford.: John Robert Colombo. Toronto 1983. Hounslow Press, 128 p.
• Twelve Sonnets. Ford.: Robin Skelton. Victoria, British Columbia 1983. Pharos Press, 24 p.
• Selected Poems of George Faludy. Ford.: Robin Skelton. Toronto, 1985. McClelland and Stewart, 232 p. Ugyanez: Athens, Georgia, USA, 1985. University of Georgia Press, 232 p.
• Ballad for Isabelle. Ford.: Robin Skelton. White Rock, British Columbia 1985. White Rino Press
• Hullák, kamaszok, tücsökzene – Corpses, Brats and Cricket Music. Ford.: Robin Skelton. Vancouver 1987. Tanks, 67 [2] p.
• Faludy György–Eric Johnson: Notes from the Rainforest. Esszék. Toronto 1988. Hounslow Press, 128 p.

Magyarul

• Jegyzetek az esőerdőből. Bp. 1991. Magyar Világ Kiadó, 208 p.
• Test és lélek. A világlíra 1400 gyöngyszeme. Műfordítások. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Kass János. Bp. 1988. Magyar Világ, 760 p.
• 200 szonett. Versek. Bp. 1990. Magyar Világ, 208 p.
• Erotikus versek. A világlíra 50 gyöngyszeme. Szerk.: Fóti Edit. Ill.: Karakas András. Bp. 1990. Magyar Világ, 72 p.
• Dobos az éjszakában. Válogatott versek. Szerk.: Fóti Edit. Bp. 1992. Magyar Világ, 320 p.
• Jegyzetek a kor margójára. Publicisztika. Bp. 1994. Magyar Világ, 206 p.
• 100 könnyű szonett. Bp. 1995. Magyar Világ, [lapszám nélkül].
• Versek. Összegyűjtött versek. Bp. 1995. Magyar Világ, 848 p., 2001. Magyar Világ Kiadó 943 p.
• Vitorlán Kekovába. Versek. Bp. 1998. Magyar Világ, 80 p.
• Pokolbeli víg napjaim. Visszaemlékezés.
• Bp., 1987, AB Független K.
• ISBN 963 7815 00 7 (Bp., 1989, Magyar Világ)
• ISBN 963 9075 07 8 (Bp., 1998, Magyar Világ)
• ISBN 963 9075 34 5 (Bp., 2005, cop. 1998, Magyar Világ)
• Pokolbeli napjaim után. ISBN 9639075094.
• A Pokol tornácán. ISBN 9633699452.
• Faludy tárlata: Limerickek. Glória kiadó. 2001.
• A forradalom emlékezete (Faludy Zsuzsával közösen). ISBN 9633700337
• Heinrich Heine Válogatott versek Faludy György fordításában és Németország Faludy György átköltésében. Egy kötetben. Alexandra Kiadó. 2006.
• 
  

Kitüntetései

• A Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje, 1991.
• A Soros Alapítvány Életműdíja, 1993.
• Nagy Imre-emlékplakett, 1993.
• Kossuth-díj, 1994.
• Budapest díszpolgára, 1996.
• A MÚOSZ örökös tagja, 1997.
• Joseph Pulitzer-emlékdíj, 1998.
• Aranytoll, 2000.
• Don Quijote-díj, 2001.
• Obersovszky-emlékplakett, 2002.
• Gundel művészeti díj 2002.
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, 2002.
• A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, 2006.