Mikszáth Kálmán magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő

Benczúr Gyula festménye

Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28. ) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora.

Fiatalkora

Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye), Mikszáth János jómódú kisnemes és farádi Veres Mária fiaként. Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – közül Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a „gazda” megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.

Mikszáth iskoláit nagyrészt Rimaszombaton járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett.

Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányoznia a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó.

1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak szülei, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött. Nagy nyomorban éltek. 1874-ben halt meg 3 napos korában első gyermekük. Felesége megbetegedett és hazaköltözött szüleihez.

Mikszáth el akart válni a feleségétől, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó a feleségéhez. Felesége nem akart válni, így az akkor még sikertelen író azt hazudta, hogy mást szeret. 1878-ban váltak el. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme lett, 1882-ben újra összeházasodtak. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, János, és Albert.

Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbe adta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott. Visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni.

Írói pályája

Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.

1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ez idő tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.

1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886‒1890) és Albert (1889‒1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.

1896. július 15-én a budapesti újságírók egyesülete elnökévé választotta. 1898-ban hozzájárult az Országos Hírlap megalapításához, s annak megszűntéig (1899. január 24.) főszerkesztője volt. 1899. február 8-án lemondott a budapesti újságírók egyesületének elnöki tisztéről. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, 1910. május 28-án meghalt. Temetésére 1910. május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg. Szülőfaluját (Sklabonya) Mikszáthfalvának nevezték el.

Munkái

• A batyus zsidó lánya (1871)
• Ami a lelket megmérgezi (1871)
• A lutri (1872)
• Nibelungok harca (1873)
• Pecsovics világ (1874)
• Elbeszélések. Bpest, 1874. Két kötet.
• Tündérvilág. Válogatott mesék gyűjteménye az ifjúság számára 9 képpel. Irta Kálmán bácsi. U. ott, 1875.
• A vármegye rókája (1877)
• Még újabb fény- és árnyképek. Írta Kákay Aranyos Nro. 3. U. ott, 1878.
• Az igazi humoristák. Czikkek a magyar nép humoráról. Szeged, 1879.
• Szeged pusztulása. Írta Kákay Aranyos No. 3. U. ott, 1879. (Németül, U. ott, 1879.)
• Falunk véneinek édes visszaemlékezése (1879)
• Tisza Lajos és udvara Szegeden. Fény- és árnyképek. Írta egy ismeretlen. Bpest, 1880.
• A tót atyafiak. Elbeszélések és rajzok róluk. U. ott, 1881. (Ism. Ellenzék 437. sz., Pesti Hirlap 236. sz., Koszorú VI. 374. l. 2. kiadás 1888. U. ott. Németül Silberstein Adolf ford. Szeged, 1884. Dánúl Schumacher Sándor ford. Kopenhagen, 1893.).
• A jó palóczok. 15 apró történet. Bpest, 1882. (Ism. Ellenőr 16., Vasárnapi ujság 3., Egyetértés 15., Főv. Lapok 8. sz., Koszorú VII. 2. kiadás 1884., 3. kiadás év n., 4. kiadás 1890., 5. k. 1898. U. ott. Angolul, bevezetéssel Clipton Binghamtól, London, év n.).
• A frivol akta. Brézói ludak. A saját ábrázatomról. Bevezetéssel Jókai Mórtól. Bpest, 1882. Arczképpel és 3 képpel.
• Herczeg Eszterházy Miklós kalandjai szárazon és vizen. U. ott, (1882. Jó Könyvek 3.).
• Az ördög orsója vagy a tolpányi boszorkány históriája. U. ott, (1882. Jó könyvek 6.)
• Jókai Mór, vagy a komáromi fiú, ki a világot hódította meg. U. ott, (1883. Jó könyvek 13).
• Herczeg Eszterházy Miklós további kalandjai. U. ott, (1883. Jó Könyvek 18.).
• Kavicsok. Elbeszélések. Kiadja a Petőfi-társaság. U. ott, (1883. és Szépirodalmi Könyvtár 42. Ism. Koszorú.).
• Az apró gentry és a nép. Harmincz kis elbeszélés. Írta Scarron. U. ott, 1884. (Ism. P. Napló 1883. 243., Főv. Lapok 291., Egyetértés 344. sz.).
• Nemzetes uraimék. (Mácsik a nagyerejű). Regény. A képeket rajzolta Gyulai László. U. ott, 1884. (Ism. 1883: Pesti Napló 343., Budapesti Hirlap 349., Nemzet 351., Főv. Lapok 291., Egyetértés 344. sz. Új kiadás. U. ott, 1884. és 1889.).
• A titokzatos fekete láda. Elbeszélés. U. ott, 1884. (Jó könyvek 30.).
• A tekintetes vármegye. Igaz történetek. Mannheiner Ágost rajzaival. U. ott, 1885. (Ism. Főv. Lapok 1884. 280., 302., Nemzet 331., Egyetértés 300., P. Napló 330., Vasárnapi Ujság 48. sz.).
• A lohinai fű. Elbeszélés. U. ott, 1886. (Egyetemes Regénytár I. 3. Ism. Nemzet 1885. 290. sz. Koszorú 40. Budapesti Szemle LVI.).
• Urak és parasztok. U. ott, 1886. (Ism. Nemzet 1885. 332. sz.).
• A két koldusdiák. Mesés történet az ifjúság számára. A képeket rajzolta Mannheimer Ágoston. U. ott, 1886. (Ism. Fővárosi Lapok 190. sz., 2. kiadás 1892.
• A tisztelt ház. Jankó János rajzaival. U. ott, 1886. (Ism. Főv. L., P. Hirlap, Nemzet 31. sz. 3. kiadás. U. ott, 1887).
• Club és folyosó. Politikai ötletek és rajzok. U. ott, (1887. Ism. Főv. Lapok 356. sz., Kath. Szemle 1888.)
• Otthon és a zöld mezőn. Gyermekek olvasmánya. U. ott, 1888.
• A beszélő köntös. Regény. U. ott, 1889. (Előbb a Nemzetben. Ism. Főv. Lapok 1893., Egyetértés 191., Vasárnapi Ujság 29., sz. Élet 1891. II. 142. l., Budapesti Szemle LX. Németül: Universal-Bibliothek 2790., tótul: Kostolny Lajos ford. Prága. 1890. A Hlas Naroda cz. gyűjteményben).
• Magyarország lovagvárai regékben. U. ott, 1890.
• Tavaszi napfény. Otthon és a zöld mezőben. (Gyermekversek). A képeket rajzolta H. M. Bennett. U. ott, (1890. Ism. P. Hirlap 1889. 347. sz.).
• Tavaszi rügyek. Elbeszélések az ifjúságról. U. ott, 1890.
• Pipacsok a buzában. (Tizennyolcz elbeszélés). U. ott, 1890.
• Mikszáth Kálmán összegyüjtött munkái: I. A tekintetes vármegye. II. Az apró gentry és a nép, III. Nemzetes uraimék. IV. Pipacsok a buzában, V. Tavaszi rügyek. VI. Urak és parasztok. VII. A két koldusdiák. A mi a lelket megmérgezi. VIII. Club és folyosó. 2. kiadás. IX. A beszélő köntös. Regény. A lohinai fű. Elbeszélés. 2. kiadás. X. Pernye. Elbeszélések. XI. A kis primás. Magyarország lovagvárai. XII. Nagyságos Katanghy Menyhért képviselő úr viszontagságos élete, kalandjai, szerencsétlensége, szerencséje és művei. U. ott, 1889-1896.
• Országgyűlési karczolatok. U. ott, 1891. (Ism. P. Lloyd 307. sz.).
• A galamb a kalitkában. U. ott, 1892. (Különnyomat a M. Hirlapból. Ism. Budapesti Szemle LXXI. Németre ford. Wechsler Lajos Berlin és Lipcse, év n., cseh nyelver Mayerhoffer G. H. Prága, 1895., tótra: Bachat).
• Kísértet Lublón (1892-93)
• A kis primás. Történeti elbeszélés az ifjúság számára átdolgozva. U. ott, 1892. (Ism. Élet 1891.).
• Az eladó birtok. Páva a varjúnál. Két elbeszélés. U. ott, 1894. (Ism. Budapesti Szemle LXXIX. Fővárosi Lapok 217. sz. Kath. Szemle 1895).
• Szent Péter esernyője. Neogrády Antal rajzaival. U. ott, 1895. (Ism. Hét 51. sz. 2. kiadás. U. ott, 1901. Németül: Berlinben és Charlottenburgban 1896. két kiadásban és az Universal Bibliothek 4002., 4003. sz.; angolra ford. B. W. Worswick, bevezetéssel R. Nisbet Bain-től. London, 1900.).
• Besztercze ostroma. Egy különcz ember története. U. ott, 1895. (Előbb a Pesti Hirlapban, Ism. A Hét 46., M. Szemle 46., 47. sz. 2. Kiadás 1901. U. ott).
• Társalgási leczkék. (Az elemi népiskolák számára). Kulcs a magyar nyelv megtanulásához. U. ott, 1895.
• Huszár a teknőben és egyéb elbeszélések. U. ott, 1895. (Filléres Könyvtár 1.).
• Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések. Mühlbeck Lajos, Neogrády Antal és Jankó János rajzaival. U. ott. 1896. (2. kiadás 1901. U. ott. Németül: Sponer Andor. Lipcse, 1899.).
• A keresztmama meséi: A pajkos diák. A varjú esete. Balog Károly eredeti rajzával. U. ott. 1897.
• Prakovszky, a siket kovács. U. ott, 1897. (Legjobb könyvek I. 1.).
• A gavallérok. Ne okoskodj Pista. U. ott, 1897. (Legjobb könyvek I. 11.).
• Új Zrinyiász. Társadalmi és politikai szatirikus rajz. U. ott, 1898. (Díszkiadásban is).
• Egy választás Magyarországon, vagy a körtvélyesi csíny. A demokraták. U. ott, 1898.
• Két elbeszélés: Homályos ügy, A táborszernagy halála. U. ott, 1898. (Magyar Könyvtár 81.).
• Mikszáth Kálmán munkái. Uj sorozat. I. Szent Péter esernyője. II. Besztercze ostroma. III. Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések. IV. Uj Zrinyiász. V. Tót atyafiak. A jó palócok. VI. Prakovszky a siket kovács. A kölrtvélyesi csíny. U. ott, 1900.
• Különös házasság. Regény. U. ott, 1900. Két kötet.
• A szelistyei asszonyok. U. ott, 1901.
• A fekete kakas. U. ott, év n.
• Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések. U. ott, 1901. (Ism. Vasárnapi Ujság 48. sz.)
• A fészek regényei. Elbeszélések. U. ott, 1901.
• A sipsirica (1902)
• Akli Miklós (1903)
• A vén gazember (1906)
• A Noszty fiú esete Tóth Marival (1906-07)
• A fekete város (1908-10)
• A néhai bárány