Életrajzok és Művek: Erdélyi Csaba

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erdélyi Csaba. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 16., vasárnap

Erdélyi Csaba : Az első pipacs

Erdélyi Csaba : Az első pipacs

Sínek között meglapulva,

emberek lábai alatt,

aludta át a zord telet várva,

hogy köszönthesse a nyarat.

Halovány még színe, fénye,

fejét nehezen emeli az égre,

mégis mosolyt csal

emberek szemébe.

az első pipacs.

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

Miért is ?

Ez az oldal azért jött létre , hogy bemutassam az általam ismert , vagy alig ismert Magyar Írók , Költők és Festők életét és munkásságukat . Persze a teljesség igénye nélkül , csak a legismertebbeket kiragadva a sokaságból .Remélvén , ezáltal sok örömet okozva másoknak is akik érdeklődnek a művészetek iránt , gyönyörködve az itt feltöltött csodálatos képekben és versekben . Írás közben magam is sokat tanulok , sokszor szégyenkezve , mennyire csekély ismeretekkel is rendelkezem Hazám Nagyjairól .

Happiness (English)

Now in the jasmine arbour
on this cool summer evening
I sit close to my Lilla
while Lilla joins me humming
and plays the game of kisses
While her brown, pretty tresses
Zephyr's whisper caresses.

I placed upon the meadow
a demijohn of good wine,
and with a tender rosebud
I closed its mouth comme il faut.
Inside my basket waited
Anacreon's good verses
with strawberries I'd just picked.

Whoever has in one place
seen so much delight gathered?
Whose bliss can ever match mine?

(ford:Tabori, Paul)

À esperança (Portuguese)

Meteoro com
terrestres que lança,
tem de Deus o tom
falsa cega Esperança!
Criou-se pra ela
homem infeliz,
e, anjo que vela,
saúda sem vis. –
Espelhas, boca lisa,
o quê? ris, porquê?
Porque se tamisa
duvidoso qu'rer?
Sê sozinha aí!
Fui encorajado;
vozes lindas cri:
inda enganado.

Plantaste narcisos
plo meu jardim fora;
regato de guizos
regou minha flora;
mil flores verteste
em mim - Primavera -,
e sorte celeste
seu perfume era.
Cedo, pensamentos
iam, laboriosas
abelhas, no quente,
para as frescas rosas.
Na minha alegria,
algo me faltava:
de Lilla pedia
coração; céu dava.

Ai, perderam sede
rosas frescas; minhas
fontes, troncos verdes,
secaram, asinha;
Primavera cor,
triste Inverno cedo;
bom mundo anterior
fez-se arremedo.
Oh! deixasses só
Lilla, só aqui:
meu canto de dó
não se queixaria.
Em seus braços bem
esquecia tristeza,
sem invejar quem
se fez realeza.

Deixa-me, Esperança!
Oh, entregue a mim;
que dura avança
minha morte assim.
Sinto dividida
força que em mim era –
quer alma sem vida
céu; meu corpo, terra.
O prado, vazio,
os campos, queimados,
o parque sem pio,
noite nos dois lados. –
Gentis doces trilos!
Quadros de mil têmperas!
Qu'rer! Esperança! Lillas! –
Adeus, para sempre!
Ernesto Rodrigues

Gondolatok

A természet festése elgondolkodtató, hiszen maradandóan ott van és ott is marad az ember szeme előtt. Talán arról van szó, hogy némely festők a természetnek azokat a titkait látják meg, amelyek a futó pillantás előtt rejtve maradnak.

Salamon Pál

A festő nem a te szolgád, tulajdonod. A költő és a dalnok sem. És nem az a dolguk, hogy téged egyenletesen boldoggá tegyenek, mert ez képtelen kívánság! Ők alkotásaik bűverejével hatnak rád. Segítenek abban, hogy tisztábban láss, jobban értsd magad, és megértett bajaidat orvosolhasd. Általuk érzed, hogy élsz! Ugye tudod, mily ritka kincs ezt érezhetni!?

Vavyan Fable

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben

Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Tőlük piros a táj!
_"Ime itt van a nyár!"
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik.
Tőlük piros a táj.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!

Dr.John McCrae : Flanders Mezején

Flanders mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,
Flanders mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak
Flanders mezején.

2011. október 16., vasárnap

Erdélyi Csaba : Az első pipacs

Lap tetejére