Ady Endre: Szent Lélek ünnepére

Ady Endre: Szent Lélek ünnepére

Mikor a basa-rózsák voltak itt

Fejedelmi virágok,

Loptunk idegen kertekből is

A templomért,

Hogy a templomban virágosan

Lássuk egymást,

Leányok, fiuk, nyugtalanok,

Mert csak a templomban

Ének, ima és beszéd mellett

Láttuk igazán egymást.

Hajh, Szent Lélek,

Be, ifju lehettél akkor

S az ákácok is ifjak lehettek:

Micsoda Pünkösdök voltak akkor.

Dehogy, a mai Pünkösdök

A szépek és igaziak.

Nem kell templom, minden templom

S ugy kiván a pünkösdi király,

Hogy tudja, mire vágyik,

Hogy tudja zavarosból

Gyönyörüen kibontva,

Ki az, akit meztelenitve

Ujféle virágokkal

Tele és teleszór.

És sokkal szebb azóta

Az élet, a vágy és a lemondás is,

Mióta templom minden

S nem a pöf basa-rózsák

Ákácok, rózsák, semmik

Az igazi virágok,

Fejedelmi virágok.

Minden, minden és minden,

Templom, templom és templom,

Lyányok, lyányok és lyányok,

Szeretlek és szeretlek és szeretlek.

Ady Endre: Az anyám és én

Ady Endre: Az anyám és én

Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.

Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarabb,
A legszomorubb fiút.

Ő szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:
Nem jár tőle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az ő szomorú fia.

Ady Endre : Karácsony - Ady Endre : Az Úr érkezése - Ady Endre : Karácsony

Szeretem Ady verseit .

A Karácsony című verse a lelkemből szól .

Szeretettel ajánlom minden kedves idetévedt látogatómnak .

Ady Endre : Karácsony

I.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme sugna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

És a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomoru útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...

Ady Endre : Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborus éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

Sajnos Adynak ez a verse a mai napig sem vesztett aktualitásából .

Ady Endre : Karácsony

Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén`, a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma úgy kén`, hogy egymást öleljék

Szívükre mind az emberek, -

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg...

Kihült a szív, elszállt a lélek,

A vágy, a láng csupán a testé;

Heródes minden földi nagyság,

S minden igazság a kereszté...

Elvesztette magát az ember,

Mert lencsén nézi az eget,

Megátkozza világra jöttét, -

Beteg a világ, nagy beteg...

Ember ember ellen csatázik,

Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve...

Oh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!...

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!...

(1899. december 23.)