Szuhanics Albert : A nő örök

Szuhanics Albert : A nő örök

Semmi sem örök, csak a nő,

iránta vágyam egyre nő.

Minden elmúlik, csak ő nem,

örökké csábít a nőnem.

Lám, ami létezik, változik,

alighogy érkezik, távozik.

Csak a nő örök, érzem én,

nőm iránt nő a szenvedély.

A vágyam felhevít, lelkesít,

minő nő az ki elveszít?

De ezt még én sem akarnám,

nő melletti lét a karmám.

Egyszer, ha testem elhagyom,

nő az utolsó sóhajom...

Ettől a szívem megdobban,

s felkelek feltámadottan!

De ha van mennyben női nem,

nyugodtan lehunyom szemem.

A lelkem égbe felmenő...,

vár reám mennyei istennő.

Ez ám a gyönyörű nirvána,

egy örök, angyali nő ágya!

Létezni csillagok körén,

Örökkön-örökké, nő ölén...

Álmomból mégis felébredek,

de jó, hogy itt vagyok veled!

Remegve fogom meg kezed,

imámba foglalom neved...!

Debrecen, 2008. 09. 17.