Babinszky László : Nőnapra

Babinszky László : Nőnapra

Óh, hányszor elvetettem a sulykot jó messze,

Mégis türelemmel néztek el mellette.

Így jogom van-e vajon őket ünnepelni,

Ki annyi bajt okoz, méltó megfelelni?

Azt kérded tőlem: milyenek a nők?

Ők? Ők az örök teremtők! 

Férfi-ösztön édes vadvirága,

Termékeny magjának gyümölcstermő fája.

Ők azok, kik mindig magukban hordoznak,

S az élet szépségével megajándékoznak.

Megváltók ők!

Éva leszármazottai,

Lucifer szavának hiszékeny hívei.

Épp ezért, ők azok, kik vajúdnak velünk,

S iszonyú kínok közt is viselik terhünk.

Először ők adnak ismeretet nekünk,

Ők fogják kezünket, ha néha elesünk.

Örülnek, ha látják, hogy úgy zakatol szívünk,

Hogy a keserű érdekharcban sem veszítjük hitünk!

Tisztaságunk ők!

Kamaszifjúi, szűzies lelkű-álomlátomás,

És fehér zászlónk is, ha dúl a bajvívás!

Mártírjaink ők!

Ha átlépünk rajtuk,

Ha izzó gyönyörökért más karjába futunk.

Vagy ha mosogatás közben zord csapdába csaljuk,

Mert munkájuk lefitymálva a konyhát velük hagyjuk.

Pedig ők azok, kik reggel korán kelnek,

S akárhol dolgoznak is, mindent értünk tesznek!

Fegyvertársak ők!

Jövőben hívők!

E küzdelmes világban családépítők ők!

Őket nem érdekli, hogy a férfi: király!?

Csupán az, amit egy szerény szív kínál!

Örömök is!

Ha kezed megfogja,

Úgy érzed ilyenkor, sistereg a szoba!

Vagy ha padon ülve vállára hanyatlasz alkony idején,

S megfáradt testedet ringatja csönd ölén.

Vagy ha gyertyát gyújt a Kedves, és virágot nevel,

Beborít mindennap, sziromesővel!

Mert minden percében csak te vagy a gondja,

A szeretet nem ismer olyan szót, hogy: önző, egoista!

Elámulsz olyankor, ha bajban is ott van,

Mindezt a sok jót gyűjtötte titokban?

Hűségét megérzed, ha évforduló zajlik;

Istenem, hány évet küzdöttünk mi végig?

1985. február 10. Vasárnap.