Szilvási Lajos magyar író, újságíró.

Szilvási Lajos József Attila-díjas író

Szilvási Lajos (Szolnok, 1932. január 13. – Budapest, 1996. november 9.) magyar író, újságíró.

Élete

Szülei, Szilvási Sándor (1890–?) vasutas és Szaksz Erzsébet (1900–1980) voltak. Gyermekkorát édesanyja szülőfalujában a Zala megyei Türjén töltötte. 1950-ben érettségizett Keszthelyen. 1950-1953 között az MTI munkatársa volt, majd a Szabad Népnél, a Szabadságnál, az Igazságnál dolgozott. 1957-1958-ban az MTI külpolitikai főosztályán rovatvezető, kiadványszerkesztő volt. 1958-tól 1977-ig az Újítók Lapja olvasószerkesztője, 1977-től a Delta főszerkesztő-helyettese volt. Romantikus-kalandos történetei, olvasmányos lektűrjei tették népszerűvé. 27 regénye jelent meg (8-at külföldön is közreadtak). Utolsó regénye A vincellér, amely a halála után 12 évvel, 2008 őszén jelent meg.

Szilvási Lajosék egy Jókai utcai ház melléképületében laktak, igen nyomorúságos körülmények között. Az apja a vágóhídon volt segédmunkás, az anyja egy nagykereskedőnél raktári kisegítő, akkori szóval zsákos. A nagy forgalmú üzletet az 1930-as évek végén már a tulajdonos fia, a „fiatalúr” vezette. Aranyifjú volt, nappal teniszezett vagy „regattázott” a Tiszán, télidőben egész nap a kávéházban ült. Esténként nézett be az üzletbe, a raktárba, igyekezett pótolni, amit munkaidőben elmulasztott. Fél éjszakáig túlóráztatta – fizetség nélkül – az ott dolgozókat. Komiszul bánt az alkalmazottakkal, emberszámba se vette őket. Szilvási anyja szinte naponta az éjszaka sötétjében támolygott haza...

Az 1970-es években Szilvási felhívta a figyelmemet egy tekintélyes elvtársra: Megismered-e? – kérdezte. Csak az illető pártkarrierjét, magas beosztásait ismertem. Az igazságot Szilvásitól tudtam meg: ez a „fontos elvtárs” az egykori „fiatalúr” volt. Szilvási életútját többször keresztezte. A párttitkára volt annak a szerkesztőségnek, ahol Szilvási dolgozott. Kirúgatta az állásából, kizáratta a pártból.

A harminckét kötetes, jelentős nemzetközi sikereket elért, az 1960-1980-as években az egyik legnépszerűbb magyar írónak az 1990-ben kiadott Akadémiai Kislexikon a nevét sem említi. B. A., a szocialista ponyva atyamestere viszont nyolc sort kapott.

Szilvási Lajos 1956-ban a Szabadság, majd az Igazság című lap munkatársa volt. 

(forrás : Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár)

Munkássága

Első regényei a második világháborúban s az azt követő évtizedekben játszódnak, kalandosak, cselekményük pedig fordulatos. Erkölcsi példaadással rendelkeznek, bár nem mindig párosulnak történelmi hitelességgel, nem festenek igazán hű képet a korszakról, a környezetről. A hatvanas évektől kezdve regényhősei fiatal értelmiségiek, akiknek hányatott életét próbálja ábrázolni.

További kedvelt témája a fiatalok felnőtté válása a szexualitás, a gondolkodás és főleg a munkavállalás, önállósodás terén. Művei nemcsak szórakoztatóak, hanem komoly tanulságokként is szolgálnak és a fiatalságot figyelmeztetik, hogy a fiatalkori hibák milyen súlyos következményekhez vezethetnek.

Regényei

• Középiskolások (regény, 1953)
• Riadó a tárnák felett (kisregény, 1955)
• Fény a hegyek között (regény, 1956)
• Csillaghullás (regény, 1960)
• Bujkál a Hold (regény, 1960)
• Appassionata (regény, 1961)
• Egyszer-volt szerelem (regény, 1961)
• Nem azért született (regény, 1962)
• Kinek a sorsa? (regény, 1964)
• Albérlet a Síp utcában (regény, 1964)
• És mégis őrizetlenül (regény, 1964)
• Fekete ablakok (regény, 1965)
• Ködlámpa (regény, 1967)
• Ott fenn a hegyen (regény, 1967)
• Születésnap júniusban (regény, 1969)
• Kipárnázott kaloda (regény, 1969)
• Légszomj (regény, 1970)
• Vízválasztó (regény, 1972)
• Ördög a falon (regény, 1972)
• Egymás szemében (regény, 1976)
• Hozomány (regény, 1978)
• Karácsony (regény, 1979)
• Lélekharang (regény, 1981)
• Szökőév (regény, 1982)
• A néma (regény, 1985)
• Kamaszok
• Jegenyék (regénysorozat, 1987-2008)
• Metszéspont
• Jegenyék-ciklus
• 
  
• A bojnyik (1987)
• A jackman (1988)
• A kísértet (1989)
• A vincellér (2008)