Sütő András Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író.

Sütő András (Pusztakamarás, Románia, 1927. június 17. – Budapest, 2006. szeptember 30.) Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író.

Életpályája 

Mezőségi szegényparaszti családból származott. A nagyenyedi református kollégium, majd a kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel.

1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az 1950-es évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol az Igaz Szó című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1958-1989 között a Művészet, illetve az Új Élet című marosvásárhelyi képeslapnak volt főszerkesztője. 1989-ig az Erdélyi Figyelő főszerkesztői pozícióját töltötte be.

1965–1977 között parlamenti képviselő, 1974–1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt. 1980-tól kezdve a Ceaușescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve.

1990. március 19-én a marosvásárhelyi fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során, melyet később fekete márciusnak, a marosvásárhelyi pogromnak neveztek el, a RMDSZ székház ostromakor veszítette el bal szeme világát. Saját kérésére Magyarországra szállították gyógykezelésre, 1990. március 20-án este érkezett meg katonai repülőgéppel Tökölre, ahonnan Budapestre vitték tovább.

Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt.

Darabjait 1971-óta Magyarországon is folyamatosan játsszák, Kaposváron november 19.én mutatták be a Pompás Gedeon című darabját. Az színháztörténeti jelentőségű ősbemutató rendezője Komor István volt.

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 58.

Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, hosszan tartó betegség után melanómában hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva, majd a református temetőben helyezték örök nyugalomra.

Néhány ismertebb műve

Mezítlábas menyasszony (dráma) Bukarest, 1950
Félrejáró Salamon (kisregény) Marosvásárhely, 1956
Pompás Gedeon (dráma) Bukarest, 1968
Anyám könnyű álmot ígér (regény) Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970
Istenek és falovacskák (esszék) Bukarest, 1973
Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma) Bukarest, 1975
Csillag a máglyán (dráma) Bukarest, 1975
Káin és Ábel (dráma) Bukarest, 1977
Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé) Bukarest, 1977
Évek – Hazajáró lelkek (cikkek, naplójegyzetek) Bukarest, 1980
A szuzai menyegző (dráma), 1980
Gyermekkorom tükörcserepei 1982
Advent a Hargitán (dráma) Budapest, 1987
Az álomkommandó (dráma) Budapest, 1987
Szemet szóért (naplójegyzetek) Debrecen, 1993
Heródes napjai (Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról) Debrecen, 1994
Balkáni gerle (dráma) Budapest, 1999
Erdélyi változatlanságok (Esszék, cikkek, beszélgetések) Debrecen, 2001
Létvégi hajrában (Esszék, jegyzetek, beszélgetések, levelek) Debrecen, 2006
Hargitai vadászkalandok

Digitalizált művei

Digitális Irodalmi Akadémia

Díjak, elismerések  

Román Népköztársaság Állami Díja (1951; 1953, harmadik fokozat)
Füst Milán-díj (1978)
Herder-díj (1979)
Alföld-díj (1986, 1987)
SZOT-díj (1989)
Bethlen-díj (1990)
Kossuth-díj (1992)
Erzsébet-díj (1993)
Kisebbségekért-díj (1995)
A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1996)
Magyar Örökség díj (1996)
A Magyarság Hírnevéért-díj (1997)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997)
Hazám-díj (2002)

A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) (2005) - az egyetemes magyar kultúrához való hozzájárulásáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulása, kisebbségi jogainak védelme érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.
Magyar Kultúra Lovagja (2006)