Cserényi Zsuzsanna : Mint ábrándjainkban

Cserényi Zsuzsanna : Mint ábrándjainkban

Egy délután,
talán tavasszal, az első hóvirággal,
vagy ősszel, amikor levelek színes
kavalkáddal takarják lépteink nyomát,
Te rám köszönsz.
Ruhádon messzi fenyves illata,
szemedben égig érő sziklákon pihen
Erdély csillaga.
Egy délután,
majd átöleljük egymást újra,
ahogy ezer év múlva
Földet ér egy fenn felejtett égitest,
s csendes álomban ismét
szülője része lesz.
Egy délután
talán tavasszal, vagy ősszel,
még versenyre kelhetünk
a múló idővel.