Rippl-Rónai József magyar festő, grafikus.

Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.) magyar festő, grafikus.

Élete

Rippl-Rónai József művészi pályafutása kis kanyarral indult. Kaposváron volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerészeti mesteroklevelet szerzett. 1882-ben Zichy Ödönnél házi tanítóskodott, Szurdon és Kalksburgban élt, közben rajzórákat vett. 1884-től a müncheni Művészeti Akadémián tanult. 1887-ben Párizsba ment, és Munkácsy Mihálynál tanult, később segédje lett. Festészetén eleinte meglátszott Munkácsy hatása, akinek stílusát utánozta. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett a új stílusirányzatokkal is. 1892-ben egy skót barátjával Neuilly-be költözött. Miután hazatért, Kaposváron telepedett le 1902-ben. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Újra franciaországi látogatást tett, ahol az I. világháború kitörésekor 1914-ben Párizsban elfogták és internálták, 1915-ben tért haza Kaposvárra, a Róma-villába, ahol élt és alkotott. Rippl-Rónai József a festészeten kívül üvegablakok tervezésével és készítésével is foglalkozott. 1912-ben ő készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát.

Vörössapkás önarckép (1924)

Munkássága

A posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Festészetére gazdag színvilág, stilizáló vonalak és dekorativitás jellemző. Az 1900-as évek elején finom pasztell technikájú képeket festett. Művein bemutatja a kisváros életét, erre legjobb példa a Piacsek bácsit bemutató sorozat. Kialakított egy sajátos stílust, amit „kukoricás”-nak nevezett, a festéket vattaszerűen, foltos felrakásokkal hordta fel vásznaira. Ez a stílus leginkább a pointillizmushoz hasonlítható, benne tarka rikító színek is megjelentek. Késői korszakában drámai hatású íróportrékat, önarcképeket festett.

Rippl-Rónai József festményei