Elrabolt Illúziók
Mond, miért van úgy az
Ha szó, mi száll, mint gaz
Megbánt, fáj, s ha igaz
Nincs rá gyógyír és vigasz
Kimondott szavak! Vágnak.
Mögöttük elfojtott vágyak
Kétségbeesett jajszó kiáltva
Száll, és magára hagyatva
elszállt, és dicstelen remény
beteljesült sors, kialvó fény.
Mondataim, melyek mögött
vannak Szavaim, melyek fölött
én vagyok, de semmit sem láthatsz
Elrejtem szemed elől, mert ártasz.
Megtanultam végre a nagy leckét
mitől roppant gerinccel hajlok kétrét
Én most tudom, bár mindig is tudtam
Elmondom tudd te is, mire jutottam:
Ne váltsd meg a világot, hiába teszed
Rámegy vagyonod, kedved és életed
és marad az űr, az érthetetlenség
bámulók serege, s lelkedben kétség.
És tagadd le neved, takard el arcod
Láthatatlanul vívj örökös harcot!
Álarcod soha ne vedd le magadról
Soha ne olvass többet a szavakból!
Ne mutasd, ha tudod, ha érted!
Ne tudják, te tudod, ha nem is kérded!
Nő Vagyok!
Benne van a szó, gesztusában ének
-Nézz rám! Mit szólsz, kellek néked?
Testem lázban, igen forrón égek.
Vágyaim tengerén vezess most át
Cserébe elmondom lényemnek titkát.
„Én nő vagyok!”
Amikor átverjük magunkat is?
.
Ha csókra nyílik a szád, és tényleg akarod,
s kezedbe ütköző kezemet titkon elfogadod,
akkor elmondom, bár szájamon nehéz lakat.
Elmondom ma éjjel, elmondom titkomat!
—Szeretlek!
A Hold Szerelmese
Ha történik, vagy megtörik
a fény, mely nem remény
csak, és nem csak vigasz
elégett gyertyaszál, és viasz
mely füstölögve ég még
Remélve azt, nem hiába ég!
A fejedben mindig tudod
szívedben úgyis ott dobog
a szó, a hang, a kell, a tudat
mely reménytelenül, de kutat,
fényre törve keresi az utat.
Elhallgatott, elaltatott szavak
tiltott könnyek, elfojtott öntudat
Leszaggatott, elhajított virágok
Becsapott ajtók, lefestett ablakok
Bezárva, mint senyvedő virágok
Sötétben tartott, sárguló hajtások
lettek csak az álmaimnak sorsa
elsodort a sors, egy lakhatatlan partra.
Kérdéseimre későn érkező válaszok
Melyek rövidek, hidegek és szárazok
Odavetett szavak, mint az alamizsna
Csont a porban. - Nesze neked kutya!
Pedig veled vagyok, miattad élek
Bár megváltást már nem remélek
és veled lehetnék, ha tehetném
Nem lehet, de kérdezem őszintén:
Miért vagy csak álmaimban?
Miért lehetsz csak eldugottan?
Miért nem fekszel karjaimban?
Miért nem vagy a hajnalokban?
De viszontlátlak régi könyvek oldalán
Veled vagyok akkor az álmok bársonyán
Hajadba kaphat így a csillagok szele
és ott vagyok veled, szeretve téged örökre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése