Kányádi Sándor : Bántani én nem akarlak - Egy csokor orgona mellé - Elment a nyár - Jön az ősz

Kányádi Sándor : Bántani én nem akarlak

Bántani én nem akarlak,

szavaimmal betakarlak,

el-elnézlek, amíg alszol.

Én sohasem rád haragszom,

de kit bántsak, ha nem téged,

az én vétkem, a te vétked,

mert akarva, akaratlan,

halálom hordod magadban,

s a fiammal, akit szültél,

halálom részese lettél,

és történhet már akármi

történhető, e világi,

oldhatatlanul köt hozzád

e magasztos bizonyosság,

világrészek, galaktikák

távolából is mindig rád

emlékeztet ez a vétked.

Kit szeressek, ha nem téged.

1965

Egy csokor orgona mellé

Jékely Zoltánnak szeretettel

orgonaszó orgonaillat

ónkarikás ablaktányérok

lépesméz-ízű zsoltár

életem pünkösd-évszaka

lelkem pünkösdi itala

máig zsongító óborom

nyelvem petőfi sándora

albertus molnár

ledőlt a cinterem fala

kövei földbe vástak

védtelen áll a dombon

maholnap egyesegyedül

istené lesz a templom

csupán egy ajkon szól már

paptalan marosszentimrén

haldoklik szenczi molnár

hoztam egy csokor orgonát

ülök őbenne bízón

ülök hol várja jézusát

a házsongárdi síron

1975

Elment a nyár

Elment a nyár,

itt az ősz,

reggelente párát lehel

a kis őz.

Elment a nyár, megjött az ősz,

fosztogat,

gyéríti a sápadozó

lombokat.

Reszket a lomb, remeg az őz:

fél, de fél:

pedig nem jár vad erre más

csak az őszi szél.

Jön az ősz

Jön már az ismerős,

széllábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász,

meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver,

krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat

s harapja, kurtítja

a hosszú napokat.