Aranyosi Ervin: Hold és a Nap
Kinézek most az ablakon,
Holdasszony sétál fenn az égen.
Keleten felkelt már a Nap,
s szerelme arcát nézi éppen.
Holdasszony lám, felnéz reá,
csodálja párját úgy hiszem.
Sóvárgó lelkében a vágy,
szerelmes választ így üzen.
Oly ritkán találkoznak Ők,
- Holdé a sötét éjszaka.
Frigyük gyümölcse – már tudom,
- az ég millió csillaga.
Nappali vándorunk a Nap,
végzi a dolgát csendesen.
Felhők közt bújik néha el,
s Holdján mereng szerelmesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése