Fazekas László (1924-1982) haikui

Sziklaösvény, Szépirodalmi, Budapest, 1973, 81-86. oldal:

1

Minek annyi szó. Elég

ha roppan

a gally. Fellángol az ég.

2

Sikló kavics a habon.

Napsütés.

Mindig. Ez örök napom.

3

Joe is elköszön.

Folyó, halak. Nincs idő.

Csordultig öröm.

4

Néz a tó.

Életem ősállat szemetükrében.

Még ébren.

5

A végest számolom.

A végtelent majd

éjjel megálmodom.

6

Tudjam, hova lépek?

És ha nem tudom,

végül hova lépjek?

7

Amit értek:

nincs. Így minek? Hiszen az van csak,

mit nem értek.

8

Élő, légy halott!

Halott - mint eleven.

Így tettél nagyot.

9

Nevetéssel a habon,

csókjaid

a csodáló kamaszon.

10

Nagyra nyílt szem, tele tál.

Ettelek.

Ma is eszlek. - Mit hoztál?

11

Szentélykulcs a kezedben.

Hiszed még,

hogy megfontolva tettem?

12

Te gyerek, ezeréves

szobrokon tanulom

az arcodat.

13

A tavat látom ott kint,

itt bent: alakodat.

Boldog vagyok.

14

Ki vagy, senki, hogy

veled mindig az lehetek,

aki vagyok?

15

Belül látlak.

Mindig. A te szemeddel

látlak örökké.

Bölény a falon, Budapest, Szépirod. Kiadó, 1977, 17-19, 99. oldal:

Tizenkét szabálytalan haiku

1

Borzas hegy, selyemhaju tó,

Nap, bor, tőkén a gerezd -

Szepezd.

2

Ott Tihany, amott Fonyód.

Még láthatod

a fülöpi hajót.

3

A tó, a hegy, az ég

csupán képek-e?

Vagy törvény képlete?

4

Az ifjú Nap s mosolyod

nem bújhat elő.

Zuhog az eső.

5

Az évek ízét kóstolom.

Hány pohárral

maradt még borom?

6

Nyolcvan, ötven, húsz, tizenöt,

s még mennyi év

a születés mögött!

7

Lábam az avart járja.

Fehérlik

egy mókus koponyája.

8

Némán, fényt szórva,

a gyorsan tűnő sors,

elhúz az esti gyors.

9

Hűs este lett.

Még utólszor, ha állom.

Elringat az álom.

10

Gejzír a jég alól,

feltör a vérem

és mindent letarol.

11

A Nap vérében lubickolok,

szívem nem ver,

megnyugodott.

12

Az éj alatt, a víz felett

ülök ezredek óta.

veled.

(1974, július)

Hegyek

VÁLTOZATOK EGY MOTÍVUMRA

Hegyen

Fentről

látom a város fényeit - de a mennyboltét

lentről

A hegyekről

A hegyekről

mint élnek - annyit se tudunk mint

a legyekről

A hegyre

A hegyre

mindre dehogy akartam felmenni én

csak egyre

Négy év

1942

Szörnyeteg éj.

Torkában a világ csöndje.

nyeli üvöltve.

1943

Évek. Szavak.

Hogy értsd az okokat.

gyors géppisztoly-sorozat.

1944

A szeméből csak az iszonyat.

Ez az iszonyat

megmarad.

1945

Mázsás sírkő a vállon.

Cipelem, amíg élek

halálom.