Donászy Magda : Anyák napján - Hóvirág - Karácsony délután - Óvodától iskoláig -Télapó ünnepén - Újesztendő - Varjú-kár

Donászy Magda: Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben

kinyílik a tulipán.

Ragyognak a harmatcseppek

anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,

kék nefelejcs, tulipán,

neked adom anyák napján,

édes-kedves anyukám.

Donászy Magda: Hóvirág

– Hóvirágom, virágom,

mi újság a világon?

– Véget ért a hosszú tél,

simogat az enyhe szél,

melegebben süt a nap

újra szalad a patak.

Hallottam a cinegék

kikeleti énekét,

tavasz jár a határon.

– Ó, be szép ez virágom!

Donászy Magda: Karácsony délután

Karácsony délután

lassan jön az alkony.

Kíváncsiság bujkál

minden gyermekarcon.

Végre sötétedik...

hamvas lesz az este.

Bodri velem együtt

figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,

az ajtó kitárul,

piros alma nevet

rám a fenyőfárul.

Tudom, az erdőből

édesapám hozta,

a diót meg anyám

be is aranyozta...

Azért olyan kedves...

azért olyan drága.

Meghatottan nézek

Apára...Anyára.

Donászy Magda: Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám,

megfogta a kezemet.

Kicsit féltem,

amikor az óvodába vezetett.

Csodálkoztam:

Mennyi játék!

Mennyi asztal!

Mennyi szék!

Gyorsan telt el a legelső nap,

gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el,

négyszer láttuk az óvoda ablakán,

hogy a zöld lombok integetnek,

vagy száraz ág van a fán.

Közben aztán úgy megnőttünk,

hogy az ágyunk kicsi már.

Holnap a mesesarok helyett,

az iskola padja vár.

Donászy Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,

Ki jön a nagy hóban?

Kipp-kopp, kipp-kopp,

Ki van az ajtóban?

Itt van már a

nagy szakállú

Télapó! Csupa hó!

Puttonyában dió, mogyoró.

Csitt-csatt, csitt-csatt,

örül a sok gyermek.

Hipp-hopp, hipp-hopp,

Télapó itt termett.

Mit hozott a

nagyszakállú

Télapó Csupa jó!

Puttonyában dió, mogyoró.

Donászy Magda: Újesztendő

Éjfél tájban

megérkezik

újesztendő napja,

pilinkélő

hóhullásban,

jégvirágos fagyban.

Havas ágon lengő

széllel bélelt kendő.

Fenyőtoboz

harangozza:

Újesztendő eljő!

Donászy Magda: Varjú-kár

Kőrisfára varjú röppen,

minden tolla fekete.

Vígan látja: sajtot rejt a

nadragulya levele.

Mint a villám, lecsap rája,

csőre csípi ügyesen.

Róka Rudi

szeme csillan,

nem pihen az

esze sem.

Róka módra kezd a szóba,

álnok hangja hízeleg:

– Úgy hallottam, az erdőben

legszebb ének a tied.

Varjúmadár örömében

illeg-billeg fenn a fán.

– Szép hangodért –

szól a róka –

irigyel a csalogány.

Mézes szóval dalolásra

biztatja a madarat.

A hiszékeny varjú begye

büszkeségtől kidagad.

Tetszik neki

a dicséret,

messzi száll a

,,varjú-kár''.

Pottyan a sajt.

Róka Rudi

veszi, viszi,

eszi már.