2013. június 5., szerda

Kasza Béla : Hegedűs leszek - Rigó leszek



HEGEDŰS LESZEK

Nem lenne jó koporsóban,
rémes, hideg serlegben.
Nem hallanám szél zúgását
hegyoldali fenyvesben.
-
Szabadsággal ölelkezem,
búcsújajt se szóljatok!
Fényes vizek, erdők fölé,
hegyek közé szórjatok!
-
 Én piroslok, ha eljönnek
alkonyok és hajnalok,
pipacsarcú búzamezőn
sápadt kalászt ringatok.
-
Repülök rőt falevélen,
felhők csúcsára ülök,
vízpart sáros illatában
csendet én hegedülök.

----------------------

RIGÓ LESZEK


Rigó leszek, fekete,
fáradt szívem szelleme
dalra fakad nyárdicsérő
hajnalban. Rigó-kedvű
szép örömök s pipacsízek
fénylenek e dallamban.

Kasza Béla: Pipacsoló - Ingem alatt borzongás



PIPACSOLÓ

Bánatfelejtő pipacsos reggelen
mutatom az égnek mindkét tenyerem.
Ráhull ifjú napfény, imát mormoló,
és szertelen csókjával szél, a bohó.
-
Mosolytalan még a széles búzaföld,
nem sárgul, kékesen, fátyolosan zöld,
még sincs oka rá, hogy fakadjon sírva,
gátja a pipacs ezer piros szirma.
-
Mert a pipacs álom, szárnyas szerelem,
könnyű ölelésben búmat feledem,
vagyok a május fogadott testvére.
-
A pipacs táncol, vörösen lengedez,
felkapja lelkem, ébredő szellemem,
s ragyog, mint vad csókok szépséges vére.

-------------------------------------


INGEM ALATT BORZONGÁS

A hajnal csendes homályát
madárszó oszlatja szét,
kékül a csillagtalanodó ég.
A fák is lassacskán fénybe
öltöznek szép engedelemmel,
a füvön harmatcseppek ragyognak,
pipacsnyílásba fordul a reggel.
-
Szirombontó nap-mosoly pirosodik
a kertben, ingem alatt szív-édes
borzongás, a még-mindig-kegyelem,
szélesre tárom rongyos karjaim,
Istenem úgy ölelem!

Kasza Béla : Mindhalálig vándor - Május



MINDHALÁLIG VÁNDOR

Pipacsszirom vörösére
nap küldi a sugarat,
lángos kedvük eggyé válik,
így köszöntik a nyarat.
-
Hátamon a kopott zsákom,
talpam alatt mehetnék,
vándor szívű aki szabad,
gyalogolni szeretnék.
-
Léptem alatt por ficánkol,
üdvözölnek jegenyék,
megpihenni fűbe fekszem,
őrzik álmom kék lepkék.
-
Így érjen a kóbor halál,
üljön büszke diadalt,
zengjen az ég, dübörögjön,
mosson el a zivatar.


---------------------------------------

MÁJUS

Pipacsol a május,
zászlaján szerelem,
arany eső öntöz,
teljes a kegyelem.

Kasza Béla : Együttlét



Kasza Béla : Együttlét


Szép kebleden libben lenge, szelíd szél,
véremnek gömbölyű szerelmet ígér.


Rejtelmes rejtekét virág testednek,
égbe futó vágyát szerelmes hívednek.


Add hát kincseid, tiszta szívvel kérem,
gyönyörrel bűvölj el, sebezzél meg végleg!


Felejtsd el gátló, szemérmes tegnapod,
önfeledten szoríts, a csodát megkapod!


Madárfüttyös réten csókolom a szádat,
pipacsokkal díszítem minden porcikádat.


Óvatos duhajon beveszem csöpp bástyád,
kéjes ölelésben izzó öröm jár át.


Bőrödön napsugár, s mint egy szép mesében,
lüktető izzással eggyé válunk fényben.


Titkaid májusa forró öled egén,
önfeledt olvadással ezerszer az enyém.


Odafenn egymásban két felhő gomolyog.
Ha látja, miként ölelsz, az Isten is mosolyog.

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet