2012. február 27., hétfő

Babinszky László : Nőnapra


Babinszky László : Nőnapra

Óh, hányszor elvetettem a sulykot jó messze,
Mégis türelemmel néztek el mellette.
Így jogom van-e vajon őket ünnepelni,
Ki annyi bajt okoz, méltó megfelelni?
Azt kérded tőlem: milyenek a nők?
Ők? Ők az örök teremtők! 
Férfi-ösztön édes vadvirága,
Termékeny magjának gyümölcstermő fája.
Ők azok, kik mindig magukban hordoznak,
S az élet szépségével megajándékoznak.

Megváltók ők!

Éva leszármazottai,
Lucifer szavának hiszékeny hívei.
Épp ezért, ők azok, kik vajúdnak velünk,
S iszonyú kínok közt is viselik terhünk.
Először ők adnak ismeretet nekünk,
Ők fogják kezünket, ha néha elesünk.
Örülnek, ha látják, hogy úgy zakatol szívünk,
Hogy a keserű érdekharcban sem veszítjük hitünk!

Tisztaságunk ők!

Kamaszifjúi, szűzies lelkű-álomlátomás,
És fehér zászlónk is, ha dúl a bajvívás!

Mártírjaink ők!

Ha átlépünk rajtuk,
Ha izzó gyönyörökért más karjába futunk.
Vagy ha mosogatás közben zord csapdába csaljuk,
Mert munkájuk lefitymálva a konyhát velük hagyjuk.
Pedig ők azok, kik reggel korán kelnek,
S akárhol dolgoznak is, mindent értünk tesznek!

Fegyvertársak ők!

Jövőben hívők!
E küzdelmes világban családépítők ők!
Őket nem érdekli, hogy a férfi: király!?
Csupán az, amit egy szerény szív kínál!

Örömök is!

Ha kezed megfogja,
Úgy érzed ilyenkor, sistereg a szoba!
Vagy ha padon ülve vállára hanyatlasz alkony idején,
S megfáradt testedet ringatja csönd ölén.
Vagy ha gyertyát gyújt a Kedves, és virágot nevel,
Beborít mindennap, sziromesővel!
Mert minden percében csak te vagy a gondja,
A szeretet nem ismer olyan szót, hogy: önző, egoista!
Elámulsz olyankor, ha bajban is ott van,
Mindezt a sok jót gyűjtötte titokban?
Hűségét megérzed, ha évforduló zajlik;
Istenem, hány évet küzdöttünk mi végig?


1985. február 10. Vasárnap.

Szuhanics Albert : A nő örök



Szuhanics Albert : A nő örök

Semmi sem örök, csak a nő,
iránta vágyam egyre nő.
Minden elmúlik, csak ő nem,
örökké csábít a nőnem.

Lám, ami létezik, változik,
alighogy érkezik, távozik.
Csak a nő örök, érzem én,
nőm iránt nő a szenvedély.

A vágyam felhevít, lelkesít,
minő nő az ki elveszít?
De ezt még én sem akarnám,
nő melletti lét a karmám.

Egyszer, ha testem elhagyom,
nő az utolsó sóhajom...
Ettől a szívem megdobban,
s felkelek feltámadottan!

De ha van mennyben női nem,
nyugodtan lehunyom szemem.
A lelkem égbe felmenő...,
vár reám mennyei istennő.

Ez ám a gyönyörű nirvána,
egy örök, angyali nő ágya!
Létezni csillagok körén,
Örökkön-örökké, nő ölén...

Álmomból mégis felébredek,
de jó, hogy itt vagyok veled!
Remegve fogom meg kezed,
imámba foglalom neved...!

Debrecen, 2008. 09. 17.

Szuhanics Albert : Nőnapi gondolatok


Szuhanics Albert
Nőnapi gondolatok

Házibulin nagy a ricsaj,
Gitárt ragad két ari csaj.
Menő fejek, olyan édik,
A srácok mind őket nézik.

Bár egyik sem primadonna,
Kylie Minogue, vagy Madonna.
Elkábítják férfi népük,
Utánozván példaképük.

Bevállalós tini lányok,
Nem baj, ha nincs tudományuk.
A fejüket teszik, veszik,
Menő szerep, jól áll nekik.

Így veszik fel ők a harcot,
Hódítani pár jó arcot.
Tök jó móka, ez a trendi,
s sráccal lehet hazamenni.

Kollagénezzed az ajkad,
Magas legyen cipősarkad!
Hosszú orra legyen hegyes,
Toppod rövid, elöl feszes!

Derekadon legyen tetkó,
És ne rinyálj, mert az nem jó!
Plasztikáztasd a melled,
Zsírleszívott legyél lejjebb!

Légy rámenős dumaláda,
Így akaszkodhatsz a srácra!
Szőkítsél ki néhány tincset,
Köldöködbe tégy pearcinget!

Ha nem teszed, mindhiába.
Maradhatsz a szűz-gulyába!
Ezt diktálja az új divat,
Sajnos tömegekre kihat...

Van szelíd báj, mély érzelem,
Hol a tiszta szívszerelem,
Természetes kisugárzás,
A türelem és megbocsájtás?

Divattá lett, s nagyon rémes,
A közönséges, mesterséges.
Flegma lány-arc lett a menő,
boldog lesz majd Józsi, Jenő?

Ne várjátok el hát srácok,
Hogy ezt csinálják a lányok!
Mutassatok példát nekik,
Mi a természetesebb, emberibb.

Debrecen, 2007. 03. 08.

Mysty Kata : Nőnek lenni




Mysty Kata : 
Nőnek lenni

A lét elemének születni, elemét szülni..
Neme kontúrjait bearanyozni...
A gondviselés szivárványa lenni...
Mosolyok csillogását fényesíteni...
A szeretet szalagját bokrétába fűzni.

A türelem rózsáját könnyel megöntözni...
Az akarat falát kősziklába építeni...
A férfit szelíd varázslattá tenni...
Megbocsátó imákat zengve énekelni...
A boldogság madarát éltetni, táplálni!


2012. február 18., szombat

Palotai Boris magyar író, költő


Palotai Boris (Nagyvárad, 1904. május 23. – Budapest, 1983. szeptember 13.) József Attila-díjas (1950, 1967) magyar író, költő, Bacsó Péter filmrendező édesanyja, Palotai Erzsi testvére.

Élete

1919-1940 között Kassán élt. Itt végezte el középiskolai tanulmányait. 1926-ban Kassán adták ki első verseskötetét (Tavaszi áradás). 1932-ben Kassán az Én Lapom című ifjúsági folyóirat szerkesztője volt. Megnyerte az Atheneum és a Nyugat pályázatát. 1946-ban az Asszonyok című lap szerkesztője volt. 1947-1953 között a Népszava irodalmi rovatának vezetője volt.

Számos művéből készült film. A következő években elmélyült és megkeseredett regényeinek világa, jó érzékkel ábrázolta a kor és az egyén konfliktushelyzeteit. Termékeny, könnyed íráskészségű elbeszélő és ifjúsági regényíró volt. Legjobb írásaiban hitelesen mutatta be korát.

Művei

  • Tavaszi áradás (versek, 1926)
  • Valaminek a végén (versek, 1929)
  • Az úszóbajnoknő (kisregény, 1933)
  • Péter, egy szegény kisdiák regénye (ifjúsági regény, 1934)
  • Csillag és kenyér (versek, 1936)
  • Isten ölében (elbeszélés, 1936)
  • Julika (ifjúsági regény, 1937)
  • Julika és az ötödik osztály (ifjúsági regény, 1939)
  • Kassai diákok (ifjúsági regény, 1940)
  • A Mókus utcai titok (ifjúsági regény, 1941)
  • Hátsó lépcső (elbeszélés, 1941)
  • Semetke úr éjszakája (regény, 1942)
  • Botrány a szállodában (regény, 1943)
  • Kegyetlen ifjúság (regény, 1943)
  • Anyák (elbeszélés, 1947)
  • Julika tizenhat éves (regény, 1948)
  • Tűzhely (elbeszélés, 1949)
  • Puskásné (regény, 1950)
  • Kakasszó (elbeszélés, 1951)
  • Új emberek a Dunai Vasműnél (riportok, 1951)
  • Sztálinvárosi gyerekek (regény, 1953)
  • Ünnepi vacsora (regény, 1955)
  • Varázsige (elbeszélés, 1955)
  • Keserű mandula (regény, 1958)
  • Válogatott tévedéseim (elbeszélés, 1959)
  • Viharos mennyország (regény, 1960)
  • Aprópénz (karcolatok, 1961)
  • A madarak elhallgattak (regény, 1962)
  • Vidám vasárnap (karcolatok, 1963)
  • A férfi (kisregény, ebeszélés, 1964)
  • A színésznő és az oroszlán (elbeszélés, 1966)
  • Örök harag (mesék, elbeszélések, 1966)
  • Zöld dió (regény, 1968)
  • Szerelmespár (elbeszélés, 1973)
  • Hetedik év (kisregény, elbeszélés, 1978)
  • A másik (elbeszélés, 1981)
  • Bejöhetsz hozzám panaszkodni (elbeszélés, 1982)
  • Ki ismer engem? (elbeszélések, tárcák, 1985)

Irodalmi díjai

  • Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1949)
  • József Attila-díj (1950, 1967)
  • Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1950)
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1960)

Örsi Ferenc József Attila-díjas író, forgatókönyvíró.


Örsi Ferenc (Barcs, 1927. április 17. – Budapest, 1994. augusztus 13.) József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Leghíresebb műve a filmsorozatban majd regényben is megjelent A Tenkes kapitánya.

Élete

1927. április 17-én született Barcson, "de már hat hónaposan pécsi lakos voltam", ott kezdte a középiskolát, a háború alatt hadifogságba került, hazatérve érettségizett, s két évet végzett a jogi egyetemen. Dolgozott gyógyszertári laboránsként, könyvelőként, 1954-től a pécsi rádió falu rovatának munkatársa.

Közben az 1952-től 1956 végéig megjelent "Dunántúl" című folyóirat egyik felfedezettjeként riportokat, elbeszéléseket, egyfelvonásost publikál, a Szkander bégről szóló drámáját ("Testvértüzek") a Pécsi Nemzeti Színház is bemutatta.

Örsi Ferenc 1956 októberében a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója munkástanácsának volt a tagja, ezért 1957-ben letartóztatták és hat és fél hónapig vizsgálati fogságba került. Akkor szakította meg a Dunántúli Napló című Pécsett megjelenő napilap az emlékezetesen megfilmesített „Négyen az árban" folytatásos közlését.

1957-től a Pécsi Nemzeti Színház  segédrendezője, dramaturgja.

1963-ban költözött Budapestre, s került a Magyar Rádió és Televízióhoz.


A Tenkes kapitányán kívül drámát írt Zrínyiről, a „ Zöld Notesz" című regényében hadapród iskolások németországi viszontagságait ábrázolja a II. világháború utolsó évében. A „Princ a katona", a „Patyolat akció" és a „Négyen az árban" egyformán közönségsikert aratott.
[Utólagos megjegyzés: 2009 novemberében Budapesten dramatikus táncalkotásként táncszínpadon is életre keltették a Tenkes kapitányát a Honvéd Táncszínház táncosai és a Honvéd Színház művészei.]


Munkásságáért 1984-ben József Attila díjat, televíziós műveiért Arany Nimfa díjat kapott.

Örsi Ferenc 1994. augusztus 13-án meghalt. Pécsen, 1997. június 16-án az Irószövetség volt székházán emléktáblát helyeztek el, mely megörökíti az 56-os ősz íróinak nevét: Örsi Ferencét, Szántó Tiborét és Galsai Pongrácét.

Forgatókönyvei alapján készült filmek

  • 1961 Négyen az árban
  • 1964 A Tenkes kapitánya
  • 1965 Patyolat akció
  • 1966 Princ, a katona
  • 1973-? Zrínyi

Örsi Ferenc
A Bujdosó-zátony foglyai


Örsi Ferenc
A Tenkes kapitánya
Külső hivatkozások :

LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA


Örkény István Kossuth-díjas író




Örkény István (Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) Kossuth-díjas író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője; a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője. Radnóti Zsuzsa Jászai Mari-díjas dramaturg férje.

Életút

Örkény jómódú zsidó polgárcsaládban született a tízes évek elején. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó patikus. 1930-ban érettségizett a Piarista Gimnáziumban, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be. 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol le is diplomázott 1934-ben.

1937-ben került kapcsolatba a Szép Szó körével, majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben diplomázott mint vegyészmérnök.

A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza.

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.

Első felesége Gönczi Flóra volt 1937-1941 között. Második felesége 1947-1959 között F. Nagy Angéla, szakácskönyvíró. Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja, akivel 1965-ben kötött házasságot.

József Attila-díjjal jutalmazták 1955-ben és 1967-ben. 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. 1973-ban Kossuth-díjat kapott.

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még a halálos ágyán is dolgozott. Halála óta felesége gondozza hagyatékát és életművét. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Írói munkássága

Örkény a magyar abszurd dráma kitűnő képviselője. Írásait groteszk humor hatja át, nincs bennük egyértelműen jó vagy rossz ember – a tragédiák néhol komédiába fordulnak, s írásainak szereplői hol így, hol úgy reagálnak az eseményekre.

Első elbeszélése a Szép Szóban jelent meg 1937-ben Tengertánc címmel. A háború után 1947-ben jelent meg a Lágerek népe, melyben a munkaszolgálat időszakát dolgozta fel. Szintén ebben az időszakban írt termelési regényt is, mely színvonalában mélyen alatta maradt más műveinek. 1952-ben jelent meg a Lila tinta című elbeszélése, amit az akkori kultúrpolitika ellenszenvvel fogadott. 1956 után első ízben 1963-ban jelenhetett meg műve, a Macskajáték című kisregény.

A stílusteremtő Egyperces novellák 1967-ben látott napvilágot. Nemcsak Magyarországon, de a világirodalomban is újdonság volt a rendkívül rövid, tömör, filozofikus vagy groteszk írásmód. Egyperceseiben azt mutatta meg, hogy a hétköznap tényeit más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatást kelthetnek. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.

1964-ben írta, s 1967-ben mutatták be a Tóték című drámáját, amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében (Isten hozta, őrnagy úr!). Néhány más művéből is készült filmes feldolgozás (például a Macskajátékból).

1971-től a Szépirodalmi Kiadó megkezdte életművének kiadását Időrendben címmel.

Dramaturgként

1949-ben az Ifjúsági-, majd 1951–1953 között a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgjaként dolgozott. A Voronyezs című színművének bemutatását nem engedélyezték, s később is sokszor és sokat vitatkozott egy-egy darabja bemutatása érdekében. Jelentős sikert a Tóték című műve Thália Színház-beli bemutatójával aratott 1967-ben. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen vitték színre darabjait Szolnokon, a Vígszínházban és a Nemzeti Színházban.

Színpadi műveit gyakran novelláiból, kisregényeiből írta át, mivel az ezekben rejlő helyzet- és jellemkomikum a színpadon érvényesült igazán.

Házasságai

1937–41 Gönczi Flóra
1947–59 F. Nagy Angéla (e házasságából két gyermeke született: Örkény Angéla televíziós vágó és Örkény Antal szociológus)
1965-től Radnóti Zsuzsa

Művei

  • Tengertánc (elbeszélések, 1941)
  • Amíg idejutottunk (vallomás, 1946)
  • Hajnali pisztolylövés (elbeszélés, 1947)
  • Lágerek népe (szociográfia, 1947)
  • Budai böjt (elbeszélések, 1948)
  • A borék (vígjáték, 1948)
  • Idegen föld (elbeszélések, 1948)
  • Voronyezs (színmű, 1948)
  • Házastársak (regény, 1951)
  • Koránkelő emberek (riportok és elbeszélések, 1952)
  • Négy vidám jelenet (1953)
  • Hiszek a szabadságban (1954)
  • Hóviharban (válogatott elbeszélések, 1954)
  • Ezüstpisztráng (elbeszélések, 1956)
  • Nehéz napok (regény, 1957)
  • Macskajáték (1963)
  • Jeruzsálem hercegnője (elbeszélések, 1966)
  • Nászutasok a légypapíron (elbeszélések, 1967)
  • Egyperces novellák (1968)
  • Időrendben (válogatott elbeszélések, 1971)
  • Időrendben (színművek, 1972)
  • Időrendben (arcképek, korképek, 1973)
  • Glória, Macskajáték, Tóték (3 kisregény, 1974)
  • Vérrokonok (dráma, 1975)
  • Meddig él egy fa? (elbeszélések, 1976)
  • „Rózsakiállítás” (regény, 1977)
  • Az utolsó vonat (elbeszélések, 1977)
  • Kulcskeresők (színmű, 1977)
  • Élőszóval (drámák, 1978)
  • Négykezes regény tanulságos története (regény, 1979)
  • Forgatókönyv (tragédia, 1979)
  • Novellák (1–2. k., 1980)
  • Párbeszéd a groteszkről (1981)
  • Kisregények (1981)
  • Babik (kisregény, 1982)
  • Drámák (1-3. k., 1982)
  • Önéletrajzok töredékekben. Befejezetlen regények (1983)
  • Pisti a vérzivatarban (groteszk játék, Szolnok, 1983)
  • Egyperces novellák (1984)
  • Lágerek népe (1984)
  • Visszanézve. Arcképek, korképek (1985)
  • Négyeskönyv (1987)
  • Búcsú (1989)
  • Egyperces novellák (1991)
  • Egyperces novellák (2004)
  • Díjai  
  • József Attila-díj (1955, 1967)
  • Kossuth-díj (1973)
  • Fekete Humor díj (Párizs)

(forrás : A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából )

Lap tetejére

lap tetejére

Google+ Erzsébet