Ady Endre: Az anyám és én

Ady Endre: Az anyám és én

Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípője ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.

Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.

Csak azért volt ő olyan szép,
Hogy ő engem megteremjen,
Hogy ő engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.

Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarabb,
A legszomorubb fiút.

Ő szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.

Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.

Én kergettem a vénségbe:
Nem jár tőle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az ő szomorú fia.

Petőfi Sándor: Füstbement terv

Petőfi Sándor: Füstbement terv

Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

József Attila : Csöndes estéli zsoltár

József Attila : Csöndes estéli zsoltár

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.

Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel.

Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám.

Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok.

De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én

is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.

Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.

Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.

Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.

Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.

Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

1922. júl.-aug.

Aranyosi Ervin: Ki a legszebb virág?

Áldott , Békés Húsvéti ünnepeket kívánok minden idelátogató Vendégemnek ! 

Aranyosi Ervin:

Ki a legszebb virág? – Locsolóvers

Húsvéti nyúl odújában

hímes tojást festeget.

Úgy döntöttem, itt az idő,

locsolkodni elmegyek.

Vajon ki a legszebb virág,

akit meglocsolhatok,

akinek a látványától,

mint a csoki, olvadok?

Rád gondoltam, azon nyomban

kis virágom, itt vagyok,

forrásvizet, üvegemből,

ugye, rád locsolhatok?

Aranyosi Ervin: Meglocsollak kis virág

Aranyosi Ervin:

Meglocsollak kis virág – Locsolóvers

Kis virág, kis virág,

itt a tavasz, látod?

Melegszik az idő,

vedd le a kabátod!

Színes szirmaidat

mutasd meg a napnak,

a napsugaraktól

így szépek maradnak.

Gondoskodom róla,

el ne hervadj végül,

téged veszlek el majd,

egyszer feleségül.

Forrás friss vizéből

készült ez a kölni,

meglocsollak, szépen

tudjál tündökölni.

Őrizd meg illatod,

legyél üde párom,

azt hogy nagyra nőjünk

én már alig várom!